A világ örömre vágyik. Mi mindannyian örömre vágyunk. Nem pusztán élvezetekre, hanem derűre. Ezt az érzést csak úgy érhetjük el, ha élnek bennünk eszmények. Ha az eszményeket útközben elveszítjük, csak a rothadt, pusztuló világot látjuk magunk körül. Azért mondom, hogy „elveszítjük”, mert eredendően mindannyiunkba beépítette a teremtő az eszmények iránti … Olvass tovább
Nézem az embereket az utcán, a buszon, a villamoson, a metrón. Többségük csak lefele néz, mintha a pokollal keresnék a kapcsolatot, mondván, az ördög jó cimborája a tépelődésnek. Ha ismerősbe, barátba botlanak, nincs önfeledt öröm, mosolygás, csak panasz zúdul a szájakból és folyvást lefelé néznek. Mintha a legtöbb ember egész … Olvass tovább
Ha a hazánkat érő nemtelen, hazug, aljas rágalmakat halljuk-olvassuk – és ilyenből ma naponta több is születik, már nem mondhatjuk, hogy kinyílik a bicska a zsebünkben. Régóta nyitva van az már. Vannak, akiknek csak a vérnyomása szökik az egekbe a külföldi, de még inkább a hazai globalisták aljas mesterkedését tapasztalva, … Olvass tovább