Újabb sötét fejezetéhez érkezett a váradhegyfoki premontrei rendház kálváriája. A nagyváradi járásbíróság csütörtöki döntése értelmében azonnali hatállyal ki kell lakoltatni Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. főapátot a váradi rendházból. Az ítélet nem csupán egy egyházi méltóság elleni támadás, hanem az erdélyi magyar egyházi és kulturális örökség módszeres pusztítása, ugyanakkor a román jogállamiság látványos kudarca is.

Egy csütörtöki bírósági döntés értelmében a nagyváradi önkormányzat által indított gyorsított eljárásban elrendelték a váradhegyfoki premontrei főapát azonnali kilakoltatását. A döntés cinizmusát tükrözi, hogy bár a nagyváradi bíróság befogadta az alkotmányossági kifogást, a kilakoltatás végrehajtását nem függesztette fel. Így állhat elő az az abszurd helyzet, hogy miközben felsőbb fórumokon még kérdéses az eljárás jogszerűsége, a valóságban a rendőri erővel támogatott kilakoltatás bármelyik pillanatban megkezdődhet.

A magyar múlt végleges eltörlése a cél?

A kilakoltatás nem csupán egy személy elleni intézkedés, hanem a nagyváradi magyar kulturális örökség súlyos csorbítása.

A premontreiek jelenléte az 1100-as évek, tehát az Árpád-kor óta összefonódott Várad történelmével; a rendház és a templom nem csupán falak összessége, hanem a magyar szellemi és épített örökség bástyája.

Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. rámutatott: a cél a teljes kiszorítás. Nemcsak a rendházról van szó, hanem a templomról, a templomkertről, a kápolnákról és a sekrestyéről – az egész váradhegyfoki egyházi térről, amely a magyar közösség identitásának elidegeníthetetlen része. A „letisztítás” ebben az összefüggésben a magyar múlt nyomainak eltüntetését jelenti egy húszmillió eurós önkormányzati projekt oltárán.

Egyházi méltóság mint „illegális lakásfoglaló”

Az apát közleményében döbbenetesnek nevezte, hogy 2026-ban Romániában egy megszentelt egyházi teret úgy kezelnek, mintha az egy közönséges magánjogi bérlemény lenne. A bíróság elutasította azt az alapvető érvet, miszerint egyházi székhelyről és szolgálati térről van szó.

„A Váradhegyfoki Premontrei Prépostság rendházából való kilakoltatásom nem egy sor a jegyzőkönyvben, hanem élethelyzet, működés, szolgálat és intézményi rendeltetés szétverése” – fogalmazott a főpap.

A rablóállam reflexei

Az eset nem egyedi „hiba a rendszerben”, hanem egy mélyebben gyökerező, rendszerszintű probléma tünete. Ahogy arra az erdélyi Főtér.ro portál elemzése rávilágít, Romániában a rendszerváltás után is tovább élnek a kommunista diktatúra állampolgár-ellenes reflexei. Komoly ingatlanvagyonok sorsáról döntenek ma is „titkos megbeszéléseken, titkos szobákban, titkos ügynökök”.

Az egykor jogtalanul elkobzott, kisebbségi tulajdonú ingatlanok restitúciós perei és azok titkosszolgálati befolyásolása világosan megmutatja, hogy a mai román államban is ugyanazok a mechanizmusok működnek tovább, amelyek a Ceaușescu-diktatúra idején is sanyargatták a népet. Ez a „rablóállam” működése, ahol a jog nem védelmet, hanem a kisemmizés eszközét jelenti.

Politikai és erkölcsi határvonal

Az ügyre a magyar kormányzat is felfigyelt. Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára korábban a magyar szórvány napja kapcsán a Magyar Nemzetnek adott interjúban emlékeztetett: „amiben tudunk, abban segítünk a bajba jutott magyar közösségeknek, egyházi közösségeknek Nagyváradon is.”

A Magyar Nemzetnek adott korábbi interjújában a főapát jelezte, hogy a folyamatos zaklatás célja a rend teljes ellehetetlenítése.

De hol van az RMDSZ?

Az ügyben a nagyváradi RMDSZ viszont most sem szólalt meg, pedig legfrissebb Facebook-bejegyzésük alapján nem hagyja hidegen őket a kisebbségi jogvédelem, a szlovákiai Benes-dekrétumok ügye sem. Varga Andrea jogtörténész, a rend jogi képviselője a Magyar Nemzetnek ennek kapcsán elmondta:

„Nem az a fő kérdés, hogy az RMDSZ mit csinál a Benes-dekrétumok ügyében, hanem az, hogy itt és most miért hallgat. Ez annál is visszásabb, mert pár éve az RMDSZ támogatott olyan egyházi restitúciós törvényjavaslatot, amelyben tételesen szerepelt a premontrei rend és annak restitúciója: akkor politikailag jó volt kimondani, hogy jogfolytonosság és történelmi igazságtétel; most, amikor a jogtalanság a szemünk előtt zajlik »gyorsított eljárás« meg kommunikációs trükkök formájában, hirtelen a hatalom szája íze szerinti narratíva megy, és kész.”

A jogász szerint ez már nem egyszerű hallgatás: ez annak a része, hogy úgy vágják fel a valóságot, hogy a lényeg – a jogsértés – ne látszódjon, csak a rájuk szabott, steril történet.

Varga Andrea szerint ugyanakkor felvetődik egy még súlyosabb kérdés:

„Hol van a katolikus egyház hangja?”

Mert szerinte amikor egy önálló jogi személyiségű rendházat és prépostságot úgy próbálnak kitenni a saját székhelyéről, hogy a pert inter partes (a felek között) egy magánszemély ellen viszik – úgy, mintha a főapát „lakó” vagy „bérlő” lenne –, akkor ez valójában in rem (a dolog ellen) hatású művelet: a cél nem az ember, hanem az intézmény kiszorítása és az egyházi javak feletti uralom megszerzése úgy, hogy a prépostság mint intézményi alany nem is volt perbeli fél.

„Ez nem eljárási apróság, hanem a jogállami minimum megkerülése: személyi trükk mögé bújtatott intézményi kifosztás.”

És ha erre sem Romániában, sem Magyarországon nincs egyetlen tiszta, tekintéllyel kimondott mondat – politikai oldalról és egyházi oldalról sem –, hogy „ez így nem törvényszerű, nem legitim, és veszélyes precedens”, akkor a baj nem a kommunikációs mellékszálakban van.

„A baj az, hogy a hallgatás rendszerré válik”

– tette hozzá. Mert ha ezt most le lehet nyomni így, akkor ez lesz a minta: ma a premontreiekkel, holnap bármelyik másik egyházi közösséggel vagy intézménnyel, akit a helyi hatalom kényelmetlennek tart – figyelmeztetett.

A rend közleménye alapján a kilakoltatás időzítése különösen kegyetlen: közvetlenül a szerzetesek világnapja előtt érkezett a végzés. Az apát ezért hétfő este 7 órára közös imára hívja a híveket a premontrei templomba.

Fejes Rudolf Anzelm O. Praem. közleményében megjegyezte, a bíróság válasza a jogállami garanciák hiányára csupán ennyi volt:

„Na és akkor mi van, majd érvénytelenítjük a kilakoltatási végzést, ha áthelyezik az ügyet.”

Ez a cinizmus a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi romániai hatalom nem tiszteli sem a hitet, sem az erdélyi magyar történelmi örökséget.

Magyar Nemzet

Címlapkép: Facebook/Váradhegyfoki Premontrei Prépostság