A Civilek Podcast vendége, Tolcsvay Béla a csellótól jutott el a tizenkét húros gitárig, a beatzenétől pedig a magyar népzenei gyökerek kereséséig. A beszélgetésben felidézte a gyimesi út életre szóló élményét, a magyarsághoz fűződő kapcsolatát és azt a nehéz időszakot is, amelyből hite és egy váratlan segítség révén talált kiutat.

A Beatles után gitárra váltott

Gyerekkorában Tolcsvay Béla csellózni kezdett. Egy tanárnője azonban úgy ítélte meg, hogy a keze nem alkalmas a zongorázásra, ezért a cselló felé terelte. A klasszikus zenét végül a Beatles hatására hagyta ott. A tizenkét húros gitár hangzásába a The Seekers egyik dala szerettette bele: vett egy orosz gitárt, majd hangszerésszel alakíttatta át.

Testvérével, Tolcsvay Lászlóval és Balázs Gábor bőgőssel alakult meg a Tolcsvay Trió. Később a Koncz Zsuzsával és az Illés együttessel közös KITT-egyletben is felléptek, majd a zenei utak szétváltak: László a Fonográfhoz csatlakozott, Béla pedig saját, népzenei ihletésű világát vitte tovább. Arra a felvetésre, hogy ez nehezebb pályát jelentett, röviden válaszolt:

„Nem baj. Egyáltalán nem bánom.”

A gyimesi élmény közelebb vitte a gyökerekhez

1974-ben Kresz Albert fotóművész elvitte Erdélybe. Tolcsvay Béla akkor járt először a Gyimesekben, ahol egy pásztor vendégül látta őket. A hegyek között töltött éjszaka után olyan napfelkeltét látott, amely mély nyomot hagyott benne. Az út nemcsak a táj miatt vált meghatározóvá: a magyar hagyományok és a hit felé is új irányt nyitott számára.

A nyelv iránti érdeklődésében fontos szerepe volt Kiss Dénes költőnek, akinek előadásait rendszeresen hallgatta. Tolcsvay saját nyelvszemléletéről beszélve a magyar szógyökök és a szavak mögötti jelentések fontosságát hangsúlyozta. Gondolatát így foglalta össze:

„A magyar a magyarnak magyaráz. Nincs még egy nép a Földön, aki a tudás átadásának igényét a saját nemzetének nevével kezdi. Sehol sincs a Földön.”

Hozzátette, hogy a nyelvészek bírálatát is vállalja: „Én ezt vállalom, semmi baj nincsen ezzel.”

A magyarságot nem pusztán származásként, hanem kultúraként, nyelvként, táncként, ízekként és építészetként látja.

„Az, amitől úgy hívnak bennünket, hogy magyar. Ez kultúrát jelent, kultúrát, nyelvet, táncot, ízeket, mindent, építészetet, mindent.”

A mélyponttól az égig érő fáig

A válást és az életében bekövetkező fordulatokat Tolcsvay Béla válságként élte meg. Az 1980-as évek végén úgy érezte, elveszíti a kapaszkodóit, és az ivás is egyre inkább elhatalmasodik rajta. Egy 1992-es, különösen nehéz estén adótartozása miatt kétségbeesetten imádkozott, hogy megszabaduljon a pohártól. Másnap Koltay Gábor százezer forintot adott neki azzal, hogy később írjon neki valamit. A váratlan segítségre így emlékezett:

„Kértem, és kaptam. Ez történt.”

A mélypont után nemcsak újrakezdte az életét, hanem a saját küldetését is megtalálta: dalokkal, versmegzenésítésekkel és színpadi művekkel szeretné továbbadni mindazt, amit a magyar kultúráról és a hitről gondol. Az égig érő fa képében számára a földi gyökerek és az ég felé nyitó szellemi világ kapcsolódik össze. Janus Pannoniustól Balassin és Adyn át Csukás Istvánig, majd Kiss Dénesig számos költő műveit szólaltatta meg; dalai és szerepei ugyanannak a vállalt feladatnak különböző formái.

A mai napig is játszik a november 6-án 80. életévét betöltött huszonegyedik századi igric, a küldetéses ember.

További témák a podcastban:

• Magyar mise előadás
• Tolcsvay Béla színházi munkái és az Agria Játékszín
• Tolcsvay Béla trilógiájának három darabja a Napfényfia, a Rijjadóleány és a Csillaglánc
• A frissen felvett dalok tervezett megjelenése a Spotify-on

Itt nézhető meg a beszélgetés:

Riporter: Németh Miklós Attila
Készítette: Görgényi Levente
Médiaigazgató: Petán Péter

Címlapkép: Tolcsvay Béla Kossuth-díjas magyar gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró a Civilek Podcast adásának felvételén – Fotó: Civilek.info