Az Európai Bizottság bővítési biztosa szerint az Európai Uniónak folytatnia kell Ukrajna EU–csatlakozásra vonatkozó terveit, még akkor is, ha hazánk nem hajlandó támogatni. Az Unió továbbra is gyorsított pályán, Magyarországot megkerülve akarja felvenni Ukrajnát – számolt be róla a Brussels Signal című lap.
Amennyiben a közösségi döntéshozatalból kizárják a politikailag másként gondolkodó országokat, az alapjaiban veszélyezteti az uniós belső kohéziót. Ennek ellenére a liberális vezetésű EU egyre határozottabban egy olyan közösséggé válik, ahol a kisebbségi véleményt büntetik, a többségi akaratot pedig rákényszerítik a másként gondolkodókra.
A törekvés és az irány különösen veszélyes, mivel a tagállami szuverenitás fokozatos felszámolása révén, végeredményében az erősebb országok diktatúrájához vezethet.
Magyarország megkerülése ráadásul nemcsak politikai, hanem súlyos jogállami kérdés. Ebből következik, hogy bármely olyan brüsszeli „rövidítés”, amely a felvétel érdemi elemét érintené, szerződésellenes lenne.
Az EUSZ 49. cikke alapján ugyanis bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett. A kérelemről értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. A kérelmező államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadott egyetértését követően arról egyhangúlag határoz. Az Európai Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni.
A végső csatlakozási szerződés elfogadásához az Európai Tanács egyhangú döntése szükséges. Ha Magyarország vétózik, a folyamat teljes egészében megáll. Ez nemcsak a végső lépésre, hanem a tárgyalások megkezdésére és egyes szakaszaira is vonatkozik.
Az EUSZ 49. cikke értelmében az új tagállam csatlakozása csak akkor valósulhat meg, ha a csatlakozási szerződést a Tanács egyhangúan elfogadja, majd azt minden tagállam és a csatlakozó állam a saját alkotmányos követelményeinek megfelelően ratifikálja. Ez a rendelkezés a Maastrichti Szerződés óta biztosítja, hogy a bővítés és a szerződésmódosítás kizárólag teljes körű tagállami beleegyezéssel történhessen.
Ebből következik, hogy
bármely olyan brüsszeli „rövidítés”, amely a felvétel érdemi elemét érintené, szerződésellenes lenne.
Az EUSZ 4. cikk (2) szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását és nemzeti biztonságát, ez utóbbi kifejezetten a tagállamok kizárólagos feladata marad. E szempontok különösen relevánsak, amikor egy háborúban álló ország csatlakozásának közvetlen biztonsági és gazdasági kockázatairól vitatkozunk.
Az EUSZ 3. cikk (1) a béke előmozdítását jelöli az Unió céljaként, emellett az EU Alapjogi chartája is a közös értékeken alapuló békés jövőt idealizálja. Kétséges, hogy egy aktív fegyveres konfliktusban résztvevő állam gyorsított csatlakozása e célt szolgálja-e.
A Voks2025 nemzeti konzultáción – amelyen a választók egyharmada vett részt –, a válaszadók 95%-a ellenezte Ukrajna EU-csatlakozását. Ez az arány nem pusztán belpolitikai üzenet: az EUSZ 4. cikk (2) alapján az Unió köteles tiszteletben tartani a tagállami nemzeti identitást és politikai berendezkedést, így egy ilyen súlyú demokratikus döntés nem hagyható figyelmen kívül az EU-s tanácsi pozíció kialakításakor sem. A magyar kormány tehát a magyar választók egyértelmű többségi akaratát képviseli az uniós tárgyalásokban. Ez legitim és szerződéses alapon védett álláspont.
Ugyanakkor nem igaz, hogy Magyarország egyedül maradt volna a vétóhoz való jog védelmével.
A 2024. júniusi Clingendael-tanulmány kifejezetten rámutat, hogy több tagállamban is fenntartások vannak a minősített többség bevezetésével szemben így Hollandia és Lengyelország esetében is.
Történelmi precedensek is igazolják, hogy az uniós bővítés során a tagállami vétójog mindvégig alapvető, legitim és rendszerbe kódolt eszköz volt. Elég csak Észak-Macedónia esetére tekinteni: az ország már 2005-ben tagjelölt státuszt kapott, mégis a mai napig nem csatlakozhatott az Európai Unióhoz, mert Bulgária rendre élt a vétójogával, hosszú éveken át blokkolva a folyamatot nyelvi és identitáspolitikai vitákra hivatkozva. Érdekes módon amikor egy másik tagállam akadályozza egy szomszédja csatlakozását kifejezetten nemzeti szempontok alapján, akkor Brüsszelben nem jelenik meg a megkerülés narratívája, és senki sem kérdőjelezi meg a vétójog létjogosultságát.
Fotó: depositphotos.com
