A Barátság kőolajvezeték ukrajnai szakaszának leállása – amit magyar oldalról politikai motivációjú akadályoztatásnak, ukrán és nyugati források szerint orosz támadás miatti sérülésnek tulajdonítanak – 2026 elején komoly kihívást jelentett hazánk energetikai biztonságának szempontjából.
A vezetéken keresztül érkező orosz nyersolaj tavaly mintegy 4,9 millió tonnát tett ki, ami az import döntő részét (kb. 90-92%-át) fedezte, miközben az Adria-vezetéken (JANAF) mindössze 400 ezer tonna érkezett.
A kialakult helyzetben a magyar kormány – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter vezetésével – közös fellépést kezdeményezett Szlovákiával, és levélben fordult Horvátországhoz. A kérés lényege: tegyék lehetővé az orosz nyersolaj tengeri úton történő behozatalát (Omisalj kikötőbe), majd annak tranzitját az Adria-vezetéken keresztül Magyarország és Szlovákia finomítói felé.
A külügyminiszter hangsúlyozta: ez nem szívességkérés, hanem az Európai Unió szankciós csomagjában rögzített vis maior jellegű kivétel érvényesítése. Az orosz olajra vonatkozó tengeri importtilalom alól ugyanis Magyarország és Szlovákia mentességet élvez, ha a vezetékes szállítás ellehetetlenül vagy jelentősen akadályozottá válik. Ez a szabály kifejezetten az ilyen forgatókönyvek kezelésére szolgál, így Horvátországnak – mint uniós tagnak – jogilag kötelező lenne alkalmaznia.
Az uniós Alapszerződések (EUSZ, EUMSZ) pontosan rendezik a kérdéskört. EUSZ 2. cikke kimondja, hogy az Unió közös értékei közé tartozik az egymás iránti szolidaritás.
Az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése a lojális együttműködés elvét rögzíti. A tagállamoknak és az Unió intézményeinek kölcsönösen segíteniük kell egymást a Szerződések alkalmazásakor. Az EUMSZ 122. cikkének (1) bekezdése szerint a Tanács, a Szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen, ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.
Az EUMSZ 194. cikk a közös energiapolitika céljai között említi az energiaellátás biztonságát és a tagállamok közötti szolidaritást.
Az energiaszolidaritás elvének pontos tartalmát a Bíróság 2021-ben, az úgynevezett OPAL-ügyben (C‑848/19 P, Németország kontra Lengyelország) tisztázta. Az ügyben Lengyelország megtámadta az Európai Bizottság 2016. évi határozatát, amely lehetővé tette, hogy az OPAL gázvezeték kapacitásának nagy részét a Gazprom használja, ami lengyel felfogás szerint veszélyeztette saját tranzitszerepét. A Törvényszék kimondta, hogy a Bizottság megsértette az energiaszolidaritás elvét, mert nem vizsgálta az intézkedés lehetséges hatásait más tagállamokra; a Bíróság helybenhagyta az ítéletet. Legfontosabb kijelentése: „Az Unió energiapolitikája területén az uniós intézmények által hozott bármely jogi aktus jogszerűségét az energiapolitikai szolidaritás elvére figyelemmel kell értékelni”
Az EUMSZ 34. cikke kimondja, hogy a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és az azzal azonos hatású intézkedés.
A rendelkezés hatálya nem korlátozódik bizonyos termékkörökre. Az energia, így a kőolaj és a kőolajtermékek is áruknak minősülnek a belső piaci szabályok szempontjából, ezért rájuk is kiterjed az EUMSZ 34. cikk szerinti tilalom.
A C-72/83. sz. Campus Oil ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy az a nemzeti szabályozás, amely az importőröket arra kötelezi, hogy szükségletük meghatározott részét belföldi finomítótól vásárolják meg, az EUMSZ 34. cikk (korábbi 30. cikk) szerinti mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, ugyanakkor azt is rögzítette, hogy az EUMSZ 36. cikk szerinti közbiztonság fogalma kiterjedhet az energiaellátás biztonságára, mivel a kőolaj alapvető jelentőségű egy állam fennmaradása, közszolgáltatásai és lakossága ellátása szempontjából, ezért egy teljesen vagy csaknem teljesen importfüggő tagállam hivatkozhat közbiztonsági okra, amennyiben az intézkedés a minimálisan szükséges ellátás biztosítására irányul, a finomító termékei piaci alapon nem értékesíthetők, és a rendszer arányos marad.
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között az energiaellátás biztonságának növelése érdekében történő együttműködésről szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvény 1 . cikk (2) bekezdés h) pontja szerintszénhidrogén szállító vezetékek: a magyar–horvát államhatárt keresztező kőolaj- vagy földgázszállító vezetékek A 2. cikk (5) bekezdése rögzíti a kétirányúszállítás biztosításának fontosságát, ami közvetlenül kapcsolódik az Adria vezeték esetleges alternatív irányú használatához. A 2. cikk (6) bekezdése kimondja, hogy energiaellátási válsághelyzetben a felek a szolidaritás szellemében kötelesek biztosítani a szénhidrogén-szállító vezetékekhez és kapcsolódó tárolókapacitásokhoz való megkülönböztetéstől mentes, a legnagyobb kedvezmény elve szerinti hozzáférést. A „legnagyobb kedvezmény elve” definícióját az 1. cikk (2) bekezdés k) pontja tartalmazza, amely tiltja a másik fél hátrányos megkülönböztetését harmadik országokhoz képest. A 2. cikk (7) bekezdése előírja, hogy energiaellátási válsághelyzet esetén a felek haladéktalanul értesítik egymást és konzultációt folytatnak.
A 3. cikk (2) bekezdése kifejezetten a kőolajvezetékekre vonatkozik.
A felek kölcsönösen biztosítják a kétirányú szállítást és a tárolókapacitások igénybevételének lehetőségét, különösen a finomítók zavartalan ellátása érdekében.
A kötelezettség kiterjed a szerződéssel le nem kötött, illetve lekötött, de ki nem használt kapacitásokra is, a nemzeti jogszabályokkal összhangban. Ez a rendelkezés az Adria-vezeték kapacitásának rendelkezésre bocsátása szempontjából kulcsfontosságú. A 3. cikk (4) bekezdése előírja, hogy válsághelyzetben a felek olyan jogszabályi környezetet és vészhelyzeti akciótervet alakítanak ki, amely biztosítja, hogy a vezetékek és tárolókapacitások a tényleges szállítást igénylők rendelkezésére álljanak. Ez a regionális ellátásbiztonságot szolgáló kötelezettség. A 4. cikk rögzíti a szabad és diszkriminációmentes hozzáférés biztosítását a szénhidrogén-szállító vezetékekhez, valamint az erőfölénnyel való visszaélés tilalmát a ki nem használt kapacitások értékesítése során. Ez versenyjogi és piacszabályozási szempontból releváns, különösen akkor, ha a kapacitás-kiadás korlátozásáról vagy feltételekhez kötéséről van szó.
Összességében a magyar kormány álláspontja jogilag teljes mértékben megalapozott az uniós szabályokra hivatkozva,
de a horvát ellenállás és az amerikai szankciós nyomás miatt a tranzit nem automatikus. Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy az energiapolitika ne kerüljön még inkább kiszolgáltatott helyzetbe egyetlen útvonal vagy forrás miatt – az Adria-vezeték hatékony kihasználása ezért stratégiai érdek, függetlenül a jelenlegi diplomáciai feszültségektől.
Forrás: Alaptörvényblog
Címlapkép: depositphotos.com