Mulattató, amikor a Momentum kiad valamilyen közleményt vagy nyilatkozatot. Nem annyira vicces, mint inkább röhejes.

Édesapám rádiós lakklemezei között akadt egy, amelyiken a dunaújvárosi fiatalok intéztek szózatot az Egyesült Államokhoz. „Követeljük, hogy az USA kormánya…” Gondolom az amerikai elnök ezt hallva remegni kezdett rémületében és rohant teljesíteni a félelmetes dunaújvárosi fiatalok kövelését. Na pontosan ilyen, amikor a Momentum követel vagy beolvas.

Elképzelem, hogyan születik egy ilyen közlemény. Összetrombitálják teljes tagságukat, mind a tizen meg is jelennek és összedugják busa fejüket. Most mivel gyalázhatnánk a magyar kormányt és Orbán Viktort, valamint embereit?

Nagy nehezen összeszenvednek valamit, mire Orbán Viktor reszketni kezd és naponta háromszor is megbukik a kormány.

Sajnos a nemzetárulók közösségének összesen sincs annyi esze, hogy észrevegyék, ez nem az Európai Unió parlamentje, ahol bármit hazudnak rólunk, azt feltétel nélkül átveszik és lelkesen hirdetik is. Itt ugyanis még mindig többen vannak azok, akik azt hiszik, amit látnak és nem azt, amit mondanak nekik. Bocsika!

Hétfői közleményükben Donáth Anna ezúttal Kövér László CPAC-en elmondott beszédén sértődött meg, azon, hogy az országgyűlés elnöke „luciferiánusokkal szembeni harcról beszélt” és nem a liberálisok vagy az idegenszívű Soros-ügynökökről. Na de kedves Anna, hiszen azokról beszélt, csak pontosabban jelölte meg őket. Önöket. Vagyis

a gonoszt nevezte megellenfelükként és a liberálisoknak nevezett libsevikek valamint George Soros szervezetei azonosak a gonosszal. Ez faktum.

Annácska azzal sincs kibékülve, hogy Kövér László Magyarországot a „normalitás európai főhadiszállása” megjelöléssel illette. Mert Donáth szerint nem az. Ezredszer is előveszi a „pedofilmentegetést”, mintha nem egyetlen esetről, hanem napi rutinról lenne szó. Igazi bolsevik tempó, az egyedit általánosítani és ezzel támadni. Aztán sorolja a balosok toposzait: szétvert oktatás, leépített egészségügy, stigmatizált melegek.

Lejárt lemez, amelyen az énekes hamisan intonál. Az oktatásügyet azért látja szétvertnek, mert nem az ultraliberális szélsőségeket favorizálják, a tananyag egy része alkalmas a nemzeti érzület kialakítására, ráadásul azt az aljasságot is el merte követni ez a „diktatúra”, hogy tetemesen megemelte a tanítók, tanárok fizetését. Persze

Donáth és barátnője mindent megtesznek azért, hogy az Unió visszavegye a fizetésemelésre fordított pénzeket, hiszen csak akkor vihetnék ki újra az utcára az oktatókat.

Hurrá, csak így tovább, előre a hazaárulás útján!

Leépítették az egészségügyet? Nocsak! És ezt ki látta? A régi vicc jut eszembe: a maga édesanyja a hiúz szemeivel. (Aki nem ismerné: egy tudományos konferencián a szovjet tudós bejelenti a szenzációt, egy vak asszonyba egy hiúz szemét operálták és remekül lát vele. Erre az amerikai tudós is valamilyen abszurd történetet ad elő, amire a szovjet felháborodottan kifakad: És azt ki látta? Mire az amerikai: A maga jó édesanyja a hiúz szemeivel.)

Az egészségügy sokféle gonddal küszködik, de közel sem annyival, mint 2010 előtt. igaz, valahogy hiányoznak a kórtermekből az életmentés leghatékonyabb eszközei, a páncélszekrények. Míly kár.

Nem vitás, hogy az egészségügybe az Isten pénze sem lenne elég, csodát tehát több év alatt sem lehet várni, csak lassú javulást. Ezt pedig látjuk, ha nincs is hiúzszemünk.

Melegek stigmatizálása? Először is olyan, hogy melegek, nem létezik. A saját nemükhöz vonzódók testhőmérséklete nem különbözik az átlagostól (kivéve, ha lázasak), tehát a meleg megjelölés értelmetlen. Nevezzük csak annak, ami, homoszexuális illetve leszbikus. A stigmát meg önmaguk helyezik el a homlokukra, amikor provokatív és gusztustalan módon vonulgatnak és vonaglanak a pride menetben. Ha nem provokálnának, a kutya sem törődne velük. Azt persze hiába várja Annuska, hogy a normalitással szemben a heteroszexuális többség bálványozza, pajzsra emelje a másságot.

Édes Anna sorait így zárja:

„Nagyon sok minden nem normális ebben az országban. Ezért fontos, hogy olyan alternatíva épüljön a rendszerrel szemben, ami emberséges, demokratikus, szabadságszerető. Olyan alternatíva, ami védelmet ad a gyengéknek, az elesetteknek.”

Igaza van, sok minden nem normális nálunk. Például az sem, hogy magyar uniós képviselőként gyalázhatja és támadhatja büntetlenül két momentumos némber a saját hazáját, és ezzel még dicsekedhetnek is, de ennek ellenére bántatlanul visszatérhetnek ebbe az országba . Ez valóban nem normális. Az sem, hogy néhány nyikhaj elrabolhatta tőlünk Olimpia-rendezési álmainkat és még volt, aki rájuk szavazott. Szerencsére ezt a hibát egy újabb választáson korrigálni lehet. Alternatívára meg nincs szükség, főképpen olyanra, amelyet Donáth és tettestársai kínálnak.

A jelenlegi kormány ugyan nem hibátlan, de emberséges, demokratikus és szabadságszerető.

Emberséges, mert próbál mindenkinek munkát, így megélhetést teremteni. Demokratikus, mert a fontos kérdésekben két választás között is megkérdezi a polgárok véleményét és szabadságszerető, mert megvédi szuverenitásunkat a Donáth-Cseh-Gyurcsányné triumvirátussal és uniós partnareivel szemben. Persze nem úgy, ahogy a momentumos szeretné. Számára és pártja számára az az emberséges, ha üldözik a keresztény-konzervatív eszméket valló polgárokat, a demokrácia azonos a szuverenisták elhallgattatásával, a szuverenitás pedig nem más, mint a liberál-bolsevik globalisták parancsainak ellenvetés nélküli végrehajtása.

Értsd: korlátlan illegális migráció, feltétel nélküli háborúpártiság és az aberrált LMBTQ aktivisták gyermekeinkre, unokáinkra szabadítása.

Donáth Anna barátnője, a botmixeres Cseh Katalin az ATV-ben annak a reményének adott hangot, hogy mindketten folytathatják majd a nemzetárulást az Európai Parlamentben. Én meg annak a reményemnek adok hangot, hogy a két, hazája ellen öt éve kampányoló nagysága nem teheti majd meg. És újrázásukat nem a kormánypárt, hanem az új messiás, Pjotr Vengerszkij (alias Magyar Péter), a fióklenin akadályozhatja meg. Akit egyszerre tekint Vera Jurová puszipajtása (így helyes, hiszen mindkettő cseh) szövetségesének és ellenlábasának. Mi van?

Ez a helyzet engem a Gyalog-galopp egy jelenetére emlékeztet.

Jön a szállító a saroglyával és kántálja: Visszük a hullákat! Hozzátok a halottakat!

Mire egy buzgó egyed a vállán hozza az apját, aki azt nyögi:

– Nem vagyok halott!

– Mit mond? – kérdi a hullaszállító.

– Semmit! Itt a pénz!

– Nem vagyok halott!

– Tessék! Azt mondja, nem halott.

– Dehogynem.

– De nem!

– Tényleg nem – mondja a fuvarozó.

– De mindjárt lesz, nagyon beteg.

– Már jobban vagyok!

– Majd mindjárt halott leszel.

– Sajnálom, így nem viszem el – közli a kordés.

– Tegyél le! Tudok én menni!

– Nem tudsz te már semmit! Mondd, tényleg nem tudsz segíteni rajtam?

– Hú de jól érzem magam! Hú de jól érzem magam! – nyökögi az öreg.

A fia pénzt csúsztat a halottszállítónak, az körülnéz és egy bunkóval fejbe veri az öreget.

A momentumosok is hú de jól érzik magukat, de Vengerszkijnek már odacsúsztatták a pénzt. A következő talán az lesz, hogy jön a bunkó.

Bármennyire optimista is Donáth és Cseh, a történelem talicskáját már eléjük tolták…

Fotó: Donáth Anna Facebook oldala