Miközben Németország a legfontosabb kereskedelmi partnerünk, gazdasági kapcsolataink kiválóak, ugyanez nem mondható el a német sajtóval kapcsolatban. Mintha Gyurcsány Ferenc őszödi beismerését választották volna jelmondatul: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este”, a német média előszeretettel gyalázza hazánkat, jól tetten érhető hazugságokkal.
Legutóbb a német állami tévé, a Deutsche Welle budai várban forgatott filmje verte ki a biztosítékot. A német nyelvű sajtóban egyébként is nagyon sok álhír jelenik meg Magyarországgal kapcsolatban. De miért? Mi lehet az oka a magyarellenességnek? Erről is kérdezte Jan Mainkát, a Budapester Zeitung főszerkesztőjét a Regiszter adásában Kovács Anita. A Karc fm-en elhangzott beszélgetésből idézünk.
Látta a filmet ami a budai várról készült?
Nem, nem láttam, de el tudom képzelni mi van benne. Viszont alaposan megvizsgáltam, többször megnéztem azt a másfél órás dokumentumfilmet, amit Magyarországról készítettek, a címe „Hallo Diktator.“ Kínszenvedés volt végignézni. Ezek mind hasonlóak. Nem lehet mást várni. Ezek annyira kiszámíthatóak. Adj nekem egy témát és pontosan fel tudom mondani, hogy mi lesz majd benne. Unalmas!
Milyen nyelvi ismeretei vannak azoknak az újságíróknak, televíziós szerkesztőknek vagy rádióriportereknek, akik Magyarországról készítenek filmet? Egyáltalán Ön szerint honnan tájékozódnak?
Ez egyszerű. Ha megnézzük a végén, hogy mi származik a tollukból, akkor egyértelmű, hogy egyoldalú forrásokat használnak, nevezetesen: az ellenzékhez, az NGO-khoz, a baloldali EU-s vagy zöld képviselőkhöz fordulnak, és ez alapján összeállítanak egy úgynevezett dokumentumfilmet. Csináltunk egy nagyon szép címlaprajzot két héttel ezelőtt a magazinunknak, ahol ül egy ember egy képernyő előtt, van egy fülhallgatója, kap balról és jobbról kábeleket. A bal oldalon ott van a vastag zöld, vörös és momentumos lilás kábel, és a jobb oldalon egy ilyen kis szürke, alig észrevehető kis kábel, és akkor ezek alapján írják a cikkeiket. A címoldal felirata, hogy: DIKTÁTUM, mert erről van szó. Egy az egyben belediktálják a tollukba. Egy ellenzékinek vagy egy NGO-nak fontos, hogy mindenkinek elmondja az üzentét, viszont egy újságírónak az a kötelessége, hogy ha valamiről ír, akkor mind a két oldalról gyűjtse az információkat és az alapján állítsa össze a cikkét. De az, hogy valaki tudatosan csak arról az oldalról gyűjti az információkat, amelyik tetszik neki, az alapján, nem meglepő módon, egyoldalú cikket gyárt. Ez teljesen felelőtlen, mert olyan cikkek jönnek létre, amelyek teljesen fals, ferde Magyarország-képet vázolnak fel, és az a gond, hogy a német újságolvasó vagy hallgató, akinek nincs jobb információs forrása – nem mindenki Budapester Zeitung előfizető – kénytelen ezt elhinni, és sokan el is hiszik, és akkor van az a benyomás, hogy Magyarország egy szomorú, szürke, nyomasztó diktatúra…
…Magyarországon nagyon is etalonnak tekintettük hosszú évtizedeken keresztül a német újságírást, aminek egyik alaptétele, hogy hallgattassék meg mind a két oldal. Azért vannak ott is újságíró szervezetek, nem tűnik fel senkinek a féloldalasság?
Biztosan feltűnik, de tűrik, sőt elvárják! És azt, hogy etalonnak tekintsük a német újságírást, azt gyorsan el kell felejteni. Ez talán húsz évvel ezelőtt volt még, ma Németországban nagyon elterjedt az úgynevezett Haltungsjournalismus. Ez egy magatartásbeli, világnézeti újságírás, amelynek a feladata már nem tájékoztatni az olvasókat, hanem nevelni, kioktatni, egy belátás felé nyomni, és azért arcpirulás nélkül nyúlnak mindenféle eszközhöz. Kezdik a forrás kiválasztásnál, a szelektív forrás kiválasztásnál, amiről már beszéltünk, folytatódik a jelző használattal. Például ők képtelenek leírni a magyar miniszterelnök nevét csak úgy, hogy Orbán Viktor, hanem mindig odateszik, hogy nacionalista, populista EU-kritikus, homofób, antiszemita – ami éppen tetszik. Ha előveszünk bármilyen cikket, tuti, hogy az első említésnél legalább egy ott van ebből a negatív jelző szótárból. De a fotó kiválasztásnál is manipulálnak! Mindig, ha van egy riport, ahol Orbán Viktor szerepel, és ahol használni kell az ő képét, meglepő módon mindig egy olyan képet találnak róla, ami előnytelen pózban mutatja őt…
Ugyanezt az eszközrendszert nem alkalmazzák az ellenzék vezetőivel kapcsolatban?
Nem! Hát ezek a nagy hősök. Akik benne voltak ebben a „Hallo Diktator“ című dokumentumfilmben. Velük összebarátkoztak. A cél, ami összekovácsolja őket, az az, hogy elmozdítsák az Orbán-kormányt. Szóval nem nézik meg, hogy most „Apró klán”, ezt teljesen elfelejtik, hanem jó fényben tüntetik fel a Gyurcsányékat, és mindenkit, aki ott szól. Természetesen az sem szerepel, hogy a Jobbik egyes képviselői mit mondanak a zsidókról. A német újságolvasó csak egy szépített képet kap a magyar ellenzékről, hogy milyen nemesek és mennyire fontosak, hogy harcolnak az anitszemitizmus és a korrupció ellen, és Magyarország utolsó reményeként mutatják be őket. Viszont, ami a polgári oldalról jön, az rossz, az fals, az hazug, csak rossz színben szabad feltüntetni, ha egyáltalán feltüntetik.
Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.Tollba mondják a cikkeket
(Kiemelt kép forrása: Vajdaság.ma)