Fricz Tamás: Hogyan tovább, ha már nincs hová hátrálni?

Szerző: itgy

VÉLEMÉNY, KIEMELT

Fricz Tamás

Régen azt mondtuk, hogy minden út Rómába vezet, manapság pedig azt mondhatnánk, hogy minden vita és diskurzus Ukrajnáról szól. Ennek kapcsán pedig arról is eszmét cseréltünk Fricz Tamás politológussal, hogyan terelnék rá Magyarországot az önfelszámolás felé vezető útra. 

– Mondanám, hogy már hozzászokhattunk, de nem lehet megszokni, hogy a szövetségeseink lépten-nyomon azon dolgoznak, hogy ránk kényszerítsenek mindent, amit mi nagyon nem akarunk. Legújabb merénylet-tervezetük Ukrajna gyorsított felvétele az EU-ba, ami ezernyi bajt hozna a fejünkre.

– Ukrajna felvételének szándéka az Európai Bizottság részéről – amelyik egyébként kvázi úgy működik, mintha kormánya lenne az Európai Uniónak, holott nem az – lényegében véve teljes mértékben megalapozatlan, már csak azért is, mert van egy kialakult rendje annak, hogyan lehet felvételt nyerni a közösségbe. Van 33 fejezet, amin végig kell menni egy országnak, ami bizony nem kis idő. Ezt mi is tudjuk, mi se azonnal léphettünk be, de várakoznak is még sokan, főleg a keleti régióban, hogy bekerüljenek. Tehát ennek megvannak a stációi és konkrét feltételei. Arra épül az Európai Unió, hogy azokat engedi a sorai közé, akik megfelelnek az elvárásainak, például a demokrácia, a gazdaság, az emberi jogok, a korrupció visszaszorítása és még sok más feltétel teljesítése alapján. Ehhez képest

kiemelni egy országot és azt mondani, hogy mindez Ukrajna esetében mellékes, ez szembe megy a joggal, az uniós alapszerződéssel. Vagyis levonhatjuk a következtetést, hogy itt politikai szándékról van szó,

Ukrajna felvétele a brüsszeli elit számára nagyon fontos. Kimondható, hogy az Uniót vezetők mindent megtesznek azért, hogy a közösség még rosszabb helyzetbe kerüljön a világpolitikában, a világgazdaságban, mint amilyenben már egyébként is van.

– Ezért is hazudhatja Ursula von der Leyen, hogy Ukrajna csodálatosan halad a feltételek teljesítésében, holott napnál világosabb, hogy egyetlen feltételt sem képes – és tán nem is akar – teljesíteni.

– Nem csak a jogi lehetetlenségről van szó, de arról is, hogy felvenni egy olyan országot, amelyik háborúban áll, az kész öngyilkosság. Ha egy háborúban álló országot fölveszünk, akkor az Európai Unió gyakorlatilag már benne is van a háborúban. Azt, hogy ez miért jó az Uniónak és miért jó a tagállamoknak, miért jó az európai embereknek, azt senki sem érti.

– Az európai embereknek semmiképp se jó, de ez kit érdekel? Soha semmiről nem kérdezik meg az európai embereket, és már nagyon régóta így van ez.

– Régi rossz hagyománya az Uniónak, hogy semmiről sem kérdezik meg az európai polgárokat. Persze voltak olyan tagállamok, ahol népszavazásokat rendeztek fontos kérdésekről, de ha a polgárok „rosszul szavaztak”, vagy megszüntették magát a népszavazás intézményét, vagy addig szavaztattak újra, míg ki nem jött a „helyes” eredmény. Ez a látszatdemokrácia, olyan, mintha demokratikus lenne és mégsem az. Ebből látszik, hogy a demokratikus intézményrendszert is ki lehet játszani, fel lehet használni másfajta célkitűzésekre, ki lehet forgatni a szellemiségüket és trükkösen át lehet alakítani a döntési folyamatot. Most ezt látjuk Ukrajna kapcsán, a tagállamok megkérdezése nélkül hoznak egy olyan döntést, hogy Ukrajna minél előbb kerüljön be az Unióba, megcsúfolva az eddigi eljárásmódokat, megcsúfolva az alapszerződéseket, a jogállamiságot. Az a véleményem, hogy

leginkább az Európai Bizottságot meg a brüsszeli globalistákat kellene valamifajta kötelességszegési eljárás alá vonni, mert ők azok, akik a legkeményebben szembe mennek a szabályokkal.

– Hiszen a Bizottság feladata lenne a különböző döntések, szabályok betartatását biztosítani, ezzel szemben ők szegik meg.

– Ami már csak azért is döbbenetes, mert Magyarországgal szemben egyik kötelességszéli eljárást indítják a másik után, állandóan célkeresztben vagyunk, ehhez képest szemérmetlenség a brüsszeli elit részéről, hogy azt teszik, amit akarnak, és ez valójában megcsúfolása az Európai Unió szellemiségének. Azt látjuk, hogy gátlástalan nyomulás folyik Ursula von der Leyenék részéről, hogy az Uniót átalakítsák.

– Vissza Ukrajnára. Néhány nappal ezelőtt Kaja Kallas az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az ukrajnai magyar kisebbség védelmét szorgalmazó Szijjártó Péter szavaira pofátlanul úgy válaszolt, hogy „az Európai Unión belül védjük a kisebbségi jogokat, nem azon kívül”. Rendben, de akkor felelhetne egy másik kérdésre: ugyan melyik EU-n belüli kisebbség jogait védték meg eddig?

– Az Európai Unió gyakorlata az, hogy a nemzeti kisebbségek ügyével abszolút nem foglalkozik, ellenkezőleg. Példa erre, hogy két olyan úgynevezett polgári kezdeményezés is bekerült az Európai Bizottsághoz, amely az őshonos nemzeti kisebbségek szempontjait szerette volna előtérbe helyezni és hogy az Európai Unió, az Európai Bizottság tegyen valamit értük. Mindkét polgári kezdeményezés elérte az egymillió aláírást, ami után a Bizottságnak tárgyalnia kell ezekről a javaslatokról és mindkét ügyet lesöpörték az asztalról. Azért tehették, és ez döbbenetes, mert

van egy olyan joga az Európai Bizottságnak, hogy elbírálhatja, a kérdéssel akar-e foglalkozni, az Európai Tanács elé engedi-e az ügyet vagy nem. Vagyis van polgári kezdeményezés, van közvetlen demokrácia, meg nincs is.

Mint az okos lány: hoztam is ajándékot, meg nem is. De mit tett a Bizottság? Mindkét esetben hárított, azaz semmit nem tett az Unión belüli kisebbségért, pedig 50 millió emberről van szó! Logikus tehát, hogy ha az ő sorsuk érdektelen az Unió vezetésének, még inkább az, ha egy Unión kívüli államról van szó. Csakhogy egy olyan országról, amelyik éppen taggá akar válni, ezért kötelező lenne a témát vizsgálni, Kaja Kallas asszonyt és társait viszont nem érdekli a dolog.

– Rendben, ez a véleménye. De akkor ugyanezt kellene képviselni akkor is, amikor még a csatlakozás előtt meg akarják nyitni az európai piacokat az ukrán áruk előtt. Akkor bezzeg nem mondják, hogy csak az Unión belüli országok gazdaságával foglalkoznak. Az Unió vezetése számára Ukrajna a gyevi bíró, aki mindenből ki van véve.

– A példa nagyon jó, a szándék maga az életveszély. Leyen asszony kijelentette, hogy 1-2 éven belül megtörténhet Ukrajna beengedése az európai szabadpiacra, ami sok területen, például a mezőgazdaságban hatalmas veszélyt jelentene nem csak számunkra, de sok közép-európai állam, sőt Franciaország vagy Olaszország termelői számára is. Sokszor és sokan elmondták már, de nem lehet elégszer ismételni: jöhetne tömegével az ellenőrizetlen, Európában régen betiltott vegyszerekkel kezelt, génmódosított mezőgazdasági termék, az egészségre ártalmas élelmiszer és a többi. Ha már csatlakozás, a legszigorúbb szabályokat kellene érvényesíteni a belépés előtt, ami persze  hosszadalmas folyamat lehetne, de addig, amíg nem teljesítené a feltételeket, addig egyszerűen szóba sem jöhetne.

– Csakhogy szóba jön. A kérdés az, hogy miért? Kinek az érdeke a szabályok felrúgásával áterőltetni a minden szempontból alkalmatlan Ukrajna felvételét?

– Az úgynevezett brüsszeli elit valamilyen szinten irányított társaság. Olyan gazdasági, pénzügyi, globális érdekek által vezérelt, amelyek ott vannak a háttérben, de nem nevezhetők meg, miközben nagyon nagy befolyást gyakorolnak a brüsszeli elit döntéseire. Irányítják a testületeket és ezt személyekkel is meg tudják tenni, mert

Ursula von der Leyentől Kaja Kallaszon át nagyon sok európai biztosig egyszerűen bekötött személyekről beszélünk, akik a globális elittel valamilyen függőségi viszonyban vannak, részei a globális elitnek, és mint ilyenek, nem Európa érdekeit képviselik, hanem globális érdekeket.

– Ez nem újdonság, naponta megbizonyosodhatunk róla, de azt azért nem értem, hogyan sikerül nekik romba dönteni Európát? Nem tudom, mennyien lehetnek, de az biztos, hogy nem minden képviselő ilyen. Vannak, akik gondolkodnak, akik látják, hová vezet a Leyen szorgalmazta út, mégis befekszenek a globalistáknak. Kizárt, hogy ne fogják fel például azt, hogy a belengetett 18. szankciós csomag végleg betenne Európa gazdaságának. Ennek ellenére csak mi és a szlovákok mondtunk rá nemet. Sajnos attól tartok, hogy a siker csak átmeneti…

– Ezzel teljesen egyetértek, csatát nyertünk, de a háborút nem nyertük meg, mert a globalisták nem nyugszanak. A következő 4 év ezért meglehetősen kemény és harcias időszak lesz, mert az Ursula-féle csapat, hálózat ebben a 4 évben akarja elérni a céljait mindenáron, vagy úgy is mondhatjuk, bármi áron. Ezért én is azt gondolom, tovább fognak menni valamilyen formában ezen az úton. Ötletük van bőven, például az, hogy a vétójogot valamilyen módon elvegyék tőlünk. A szankciós csomag ügyében máris létezik egy alattomos tervük, méghozzá az, hogy a kérdést nem szankcióként tárgyalják, aminek az elfogadása csak egyhangú döntéssel lehetséges, hanem egyfajta kereskedelmi köntösbe öltöztetve, ahhoz elég az egyszerű többség is. Holott nyilvánvaló, hogy ez egy kőkemény politikai kérdés. Nem mellékesen az úgynevezett energiamix összeállítása a jelenlegi szabályok szerint is nemzeti hatáskör, tehát senki nem szólhatna bele abba, hogy Magyarország honnan vegyen olajat, gázt, vagy éppen dúsított uránt.

Megint azzal nézünk szembe, hogy semmibe véve a fennálló jogszabályokat, kiutat találnak, úgy tesznek, mintha jogszerűen járnának el, de valójában csak megkerülik azokat, eltapossák a demokratikus jogokat.

– Az aljas kis manipulációval már nem először örvendeztetnek meg minket. Például a Sargentini-jelentés elfogadása is galád húzással történt, amit ráadásul és abszurd módon az Európai Bíróság jogszerűnek fogadott el. Tartok tőle, hogy valamiképpen megkísérlik elérni, hogy megszűnjön a kötelező egyetértés intézménye is és majd a bíróságuk kijelenti, hogy ez igazán demokratikus megoldás…

– A vétójog kulcskérdés. Az biztos, hogy próbálkozni fognak, hogy miképpen, ahhoz egyelőre nagy fantázia kell,  hiszen

van itt egy huszonkettes csapdája számukra. Egy ilyen lépéshez szabály szerint egyhangú döntés kell és ha valaki vétózik a vétójog megszüntetéséről, akkor a vétójogot elvileg nem lehet megszüntetni.

Kicsit vicces a dolog, de sajnos az a szomorú valóság, hogy látjuk, mire megy ki a játék.

– Feltéve, de persze nem megengedve, hogy minden alattomos tervüket valami módon meg tudják valósítani. Mondjuk elérik az orosz olaj, gáz és urán vásárlásának tilalmát, elvonják szavazati jogunkat, vagyis elveszítjük függetlenségünket, felveszik Ukrajnát az EU-ba – majd jön a migránsok kötelező befogadása, az LMBTQ-eszmék beengedése az óvodákba, iskolákba, a rezsicsökkentés megszüntetése, a CSOK felszámolása, a nyugdíjasok juttatásainak lefaragása, a gyermeket nevelő nők adókedvezményeinek felszámolása és a többi, akaratunkkal ellentétes követelésük megvalósítása – akkor mi tarthat minket az Unióban?  

– Szerencsére ott még nem tartunk és remélem, nem is fogunk. Jelzem ennek a gondolatnak a felvetése is üldözendő bűn a globalista oldalon és én ezt megéltem. 2021 nyarán írtam egy cikket ezzel kapcsolatban, amelyben mellékesen megemlítettem a Huxit gondolatát. Nem azt mondtam, hogy ki kell lépnünk, csak azt, hogy végső esetben az is a lehetséges variációk egyike. Nekem is estek rendesen. Azóta eltelt 4 év és a helyzet semmit nem javult, inkább romlott. Ez egyértelmű. Ezzel együtt is azt mondom, hogy

az utolsókig meg kell próbálni olyan megoldásokat választani, amik ezt a szövetséget egyszerűen gatyába rázzák, a feje tetejéről a talpára állítják.

Ez az egész szervezet kezdettől felülről létrehozott, irányított szervezet, amelyben lényegében véve a demokratikus testületek, főleg a népképviseleti testületek, tehát az állampolgárok mindig háttérbe szorultak. Na most ezt az egészet meg kellene fordítani és valahogy úgy alakítani, mint amilyen az Egyesült Államok. Az a bizonyos Egyesült Államok, ahol a tagállamok szövetkezése látható és önállóságuk még mindig megvan.

– Legalábbis a republikánus elnök idején, mert a demokraták szorgosan próbálták ezt az „elavult” konstrukciót átalakítani.

– Ami nem olyan könnyű, mert az amerikai alkotmánynak óriási ereje és tekintélye van, az ország pedig lényegében véve félig-meddig alulról szerveződő egység. Ellentétben az Unióval, amely fölülről szervezett. Ezt kéne megváltoztatni, gyökeresen átalakítani, és amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy hódítsuk meg Brüsszelt, valami ilyesmire gondol. Egyébként már többféle szervezet gondolkodik ezen, például a Mathias Corvinus Collegium és az Ordó Iuris nevű lengyel agytröszt együtt ki is adtak egy közleményt, vázolva, milyen irányba kéne az Európai Uniót alakítani.

A Bizottságtól vissza kéne venni elbitorolt jogköröket, hivatallá kéne tenni, az Európai Tanácsnak, tehát a választott tagállami vezetőknek kell visszakapniuk a döntési jogokat, az Unió parlamentjét pedig a tagállamok által delegált, így a nemzeti érdekeket jobban képviselő testületeként átalakítani.

Ez lenne a megoldás, ami egyébként pokoli nehéz, de én is azt mondom, hogy variásként ezen kell gondolkodni, ezért mindent meg kell tenni. Ez nem egy könnyű feladat, mert mi, szuverenisták nem vagyunk többségben. Mégis tennünk kell a dolgunkat, és a patriótáknak a mostanihoz képest is sokkal kezdeményezőbbnek kellene lenniük.

Tudatosítani, hogy mi nem ebbe a klubba léptünk be, amikor beléptünk, ez a klub egész másként működött, viszont nem kell egy olyan klubnak a tagja maradni, amelyik tökéletesen felborítja a szabályrendszereket, a működésmódot és ránk kényszeríti akaratát.

– Ráadásul van Brüsszelben néhány alak, Kollár Kinga, Gerzsenyi Gabriella, Tarr Zoltán és persze Nagy Vezérük, akik mindent megtesznek a globalista érdekek szolgálatában. Teszik ezt teljes gátlástalansággal, odáig menve, hogy az az illető, aki maga vallotta be, hogy lehallgatta, majd feljelentette saját gyermekei anyját, Brüsszelben szemrebbenés nélkül elhazudja ezt.

– Ők is bekötött, pontosabban fogott emberek. Meggyőződésem, hogy rajtuk, illetve a TISZA-párton keresztül a magyar patrióták proxi háborút vívnak a brüsszeli globalistákkal. Ami

nagyon abszurd, hogy a tiszások, de a DK maradék képviselői is nyíltan támadják a hazájukat ott és ezt letagadják itthon.

Mögöttük erősen ott áll Brüsszel és a Néppárt, meg a baloldali pártok, ezért mondom, hogy proxi háború folyik a TISZA-párton keresztül, ők a globalisták ide helyezett brüsszeli csapata. És sokat tanultak a baloldaltól, például Gyurcsány Ferenctől, hogyan kell hazudni reggel, éjjel meg este. Nagy baj, hogy a politikai küzdelem elveszítette fair jellegét Európában meg az Európai Unióban és a baloldal részéről Magyarországon is. Elveszítik a hitelüket a szavak, pedig valamilyen hitelük kellene legyen, ne lehessen letagadni holnap azt, amit ma mondtam. Viszont a politikai háború dúl, és szerintük egy háborúban minden eszköz megengedhető.

– A mi félelmünk az, hogy meg is engednek maguknak mindent, visszaélve azzal, hogy tudják, nem akarunk kilépni az Unióból. De újra kérdezem, kicsit másként: minden áron így kell tennünk?

– Amíg van esély a fent vázolt változtatásra, addig igen, de az Európai Unióhoz való kötődésünk legyen elvi alapú. Tudom jól, hogy nagyon sok magyar ember kötődik az Unióhoz, csak azt kellene lassan megérteni a közvéleménynek – és Orbán Viktor meg Szijjártó Péter nagyon sokat tesz ennek érdekében -, hogy

vegyék észre, ez az Európai Unió nem Európa érdekeit képviseli, hanem a globalisták érdekeit. Ha ezt észrevesszük, akkor már nem ragaszkodunk majd annyira az Unióhoz.

A közvélemény egy kicsit olyan, mint egy hatalmas óceánjáró hajó, amelyik nagyon lassan fordul, esetleg későn veszi észre, hogy ott a jéghegy. Nagyon lassan veszi észre, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam, nagyon lassan veszi észre, hogy az az egy-két előny apránként elfogy. Ma már sok helyütt megint nem lehet szabadon átjárni a határon, pénzt nem kapunk, büntetést ellenben könnyedén, jogilag támadnak, politikailag lealáznak bennünket. Meddig szabad vállalnunk ezt a lealázást? Meddig vállaljuk – ahogy mondják a szurkolóink – mi, büszke magyarok? Legyünk tényleg azok, mert

van egy bizonyos határ, amit nem engedhetünk átlépni csak azért, mert valamiért ragaszkodunk ahhoz, ami már rég nem az, aminek gondoltuk.

Ez szerintem egy olyan lélektani korlát a közvéleményben, amin túl kellene jutnunk ahhoz, hogy Orbán Viktorék kellő munícióval, háttérrel tudják a harcokat megvívni egy radikálisan megújult Unióért, vagy ha ez végül nem megy, akkor esetleg átgondolni, hogyan tovább, ha már nincs hová hátrálni.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Fricz Tamás Facebook

Tisztelettel kérjük a magyar magánszférát, támogassa a CÖF-CÖKA küldetését annak érdekében, hogy még eredményesebben, együtt szolgálhassuk a közjót!


Bankszámlaszámunk: UNICREDIT BANK 10918001-00000064-35950004