1921 nyár végén – idén száz éve – váratlan és meglepően sikeres felkelés tört ki Nyugat-Magyarországon a trianoni döntés miatt. Ezek egyik rendelkezése – a korábbi 1919-es Saint-German-i békét megerősítve – az első világháborúban szintén vesztes osztrákok javára közel négyezer négyzetkilométer területet csatolt volna el hazánktól. Azonban bátor és elszánt katonák – a Rongyos Gárda vezetésével és a lakosság segítségével – harcot robbantottak ki a haza védelmében. Elérték, amit máshol nem sikerült: a népszavazást. Így Sopron, a leghűségesebb város és számos környező település a mai napig hazánk része maradt.
Gróf Károlyi Mihály (árulása és pacifizmusa) a még jelentős erőtartalékokkal rendelkező történelmi Magyarországot 1918 novemberében koncként dobta az Antant elé, akik eleinte bátortalanul, majd egyre nagyobb elánnal szabad prédává tették a környező országok területi igényinek kielégítésére és egyben a Közép-európai státus quo örök érvényű megváltoztatására.
A vörös gróf ránk szabadította a kommunistákat is, akik szörnyű gaztetteket hajtottak végre Kun Béla, Szamuely, és a többiek parancsára több magyarországi régióban, főként Budapesten, az Alföldön, Dél-Dunántúlon, de máshol is.
Ellenükre és a román megszállók feltartóztatására – akik úgy viselkedtek, mint egy gyilkos horda – jött létre Héjjas Iván repülőfőhadnagy vezetésével a Rongyos Gárda, melynek katonái részben frontharcosok voltak. „Itt senki nem véd meg minket” – mondta kétségbeesetten Héjjas az embereinek.
1919. április 18-án (a mai napon 102 éve) esküt tettek a Kecskemét környéki Héjjas-tanyán, a hatalmas, évszázados öreg nyárfa alatt a haza oltalmazására, és minden válságos pillanatban készen álltak újra szerveződni a nemzet javára.
Harcoltak az Alföldön, Nyugat-Magyarországon, a Felvidéken és Kárpátalján is megalakulásuktól egészen 1938-ig.
Ezek a katonák és a hozzájuk csatlakozó civilek központi parancs nélkül – mai kifejezéssel élve gerillaharccal –, életük, vagyonuk kockáztatásával szabadították fel 1921-ben Nyugat-Magyarországot, és teremtették meg a tárgyalási alapot Bethlen István miniszterelnöknek, hogy Velencében megállapodjon a Sopron környéki népszavazásról. A kormányzó Horthy Miklós, illetve a kormány keze kötve volt Trianonhoz.
Prónay Pál alezredes közben kikiáltotta Felsőőrön (ma már Ausztria része) a Lajtabánságot, mely önálló köztársaságként semleges státusszal bírt, ezért rá nem vonatkoztak a trianoni békediktátum előírásai. Szándéka persze az volt, hogy az első adandó alkalommal visszacsatlakozzanak majd a történelmi hazához. Azonban épp a velencei tárgyalásokon elért siker biztosítása érdekében egy hónap múlva megszüntette ezt az államalakulatot.
A résztvevők sorsa – mint már annyiszor a történelem során – üldöztetés és halál volt, nevüket bemocskolták, az emlékezetből is igyekeztek kitörölni őket.
1945 után Héjjasnak menekülnie kellett, Spanyolországban álnéven halt meg, ma Los Angelesben a Walhalla temetőben nyugszik: sírján a felirat: Padre Esteban.
Prónay a szovjet Gulágon lelhette halálát, a székely Raád Árpád főhadnagyot szörnyű kínzások után végzik ki a negyvenes évek végén, ahogy az ágfalvai, pinkai, pörgölényi csaták hősét, Francia Kiss Mihályt is 1957-ben, miután tíz évig rejtegette őt álnéven a kecskeméti tanyavilág.
Elhallgatás vagy mocskolódás övezi ma is nevüket itthon. Az ellenük lefolytatott perek tele voltak hamis, koncepciós elemekkel, hisz mindenképp fehér terroristaként akarta felmutatni őket a kommunista hatalom.
A Rongyos Gárda harcai a bátorságról szólnak, azt üzenik ma is, hogy nem szabad soha feladni, el kell menni a lehetőségek határáig, és „a mi hajlunk meg ne a haza” honszeretetig. A hazáért, a történelmi Magyarországért „készek vagyunk bármely pillanatban az életünket adni! – mondja esküjük szövegében Héjjas Iván.
Mikor a II. világháború után a Héjjas-tanyát elvették és kifosztották egy éjjel villám csapott az öreg nyárfába, és az örökre eltűnt. Vajon egyszer ültetne-e helyette valaki emlékükre egy másikat?
Előzetes az idén elkészült Őrtüzek nyugaton című fikciós dokumentumfilmből.
Kiemelt fotó: montázs a filmből