Történelmi jelentőségű változások várhatóak a „szabadság földjén”, ám azok aligha a helyes, emberséges irányba mutatnak.

Svájc alkotmánya szerint „A nép ereje a gyengék jólétén mérhető”. De vajon ki lehet gyengébb a még meg sem született magzatoknál? És Európa népeinek ereje milyennek találtatik egy ilyen megmérettetésben?

Míg a közvéleményt kellően lefoglalta a vírus, majd a lazítás és nyaralás, a francia nemzetgyűlésben igen fontos törvényeket szavaztak meg a nyáron az emberi reprodukciós eljárásokról. Eddig csak különböző nemű párok vehettek részt a mesterséges megtermékenyítési programban, ha természetes úton nem lehet gyermekük és házasok vagy legalább két éve együtt élnek. Emmanuel Macron elnök egyik választási ígérete ennek a – sokak szerint idejétmúlt – szabályozásnak a radikális megváltoztatása volt.

Az új törvényjavaslatot első olvasatban már tavaly ősszel elfogadta a francia alsóház, ezután azonban folytatódott a heves vita a témával foglalkozó különbizottságban. Július végén – a nyári kánikulában és erőltetett menetben, mindössze 25 órás időkeretben tárgyalva – a nemzetgyűlés másodszor is igent mondott, a végső szó azonban a szenátusé. Elemzők szerint várhatólag jövő év elején születik végleges döntés.

Mit is tartalmaz ez az új szabályozás, amelyet Catherine Michaud, a GayLib LGTB-egyesület elnöke történelmi lépésnek, Sylviane Agacinski baloldali filozófus pedig etikai és antropológiai forradalomnak nevezett?

Az egyik valóban történelmi, de kétes irányba tett lépés az, hogy 43 éves korig minden nőnek, tehát a leszbikus pároknak és egyedülálló nőknek is hozzáférhetővé válik a mesterséges megtermékenyítés, természetesen anonim – de a gyermek 18 éves kora után felfedhető – spermadonorral, de immár egészségpénztári támogatással. Lazít a törvény a béranyaság kérdésében is, két nőnemű partner esetében ugyanis megengedi, hogy az egyik fél mesterségesen megtermékenyített petesejtjét a másik hordja ki. Így egyikük genetikai, másikuk szülőanyának fog minősülni. Mivel saját költségén, engedékenyebb országok magánklinikáin eddig is sok nő élt a lombikprogrammal, ez a változás nem jelent valódi áttörést, viszont tovább növeli az apátlanul születő gyerekek számát. Mindezt annak ellenére, hogy az ENSZ gyermekjogi chartája szerint a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy szüleiket lehetőség szerint ismerjék és velük nevelkedjenek.

A törvény azonban ennél sokkal tágabb kérdéskört szabályoz, alapjaiban új bioetikát fogalmaz meg – amiről szinte nem is hallani a nők reprodukciós szabadságát ünneplő beszámolókban.

Franciaország, a forradalmak elindítója, a felvilágosodás dajkája most már végsőkig viszi a saját magát istenítő, a világ középpontjába állító ember filozófiáját. A szabadság nevében egy új barbárság előtt nyitva utat pszichoszociális indokkal egészen a szülésig engedélyezi az abortuszt, és eltörölve az emberi embriók eddigi védelmét, megengedi az embriók géntechnikai módosítását, őssejtjeikből ivarsejtek előállítását, sőt, emberi őssejtek állati embriókba való beültetését is.

A 2019 őszén tartott első szavazás után a francia orvosi akadémia kifejezte aggodalmát a „bilaterális származás” nélküli gyerekek szisztematikus „gyártása” miatt, és számos tudós, jogi szakértő és egyházi szakember tiltakozott, érveiket azonban „elavultnak” és „ideologikusnak” minősítve lesöpörték az asztalról. Ugyanígy kezelték a háromezernél is több módosító indítványt. A második tárgyalási időszak előtt, június 29-én Párizs érseke, az orvos-bioetikus Michel Aupetit a Le Figaro-ban közzétett állásfoglalásában így fogalmaz:

„Ez a bioetikai törvénycsomag súlyosan és veszedelmesen átalakítja a civilizációnk által megteremtett alapokat: az ember, az emberi méltóság, az emberi élet és egészség tiszteletét. Ezek a törvények emberségünk, emberi mivoltunk lényegét érintik. (…)

A pandémia okozta halálfélelem közepette mi ismét az emberi személyt meghatározó származási kapcsolatok átalakításával vagyunk elfoglalva, az emberi embriókat bagatellizáljuk, mintha szokványos fogyasztási cikkekről volna szó, szelektálható, elemezhető, eldobható termékekről; mesterségesen állítunk elő ivarsejteket azzal az egyedüli céllal, hogy tápláljuk a ‘nem szexuális úton’ bekövetkező foganás mítoszát. (…) Azzal a döntéssel, hogy kibővítjük a gyerekek piacát, hogy elválasztjuk az orvosilag támogatott szaporodást a nemzés és foganás nehézségeitől, súlyosan megtámadjuk az emberi méltóságot. Ez a döntés egyre több embrióval támogatja, ösztönzi a szaporodás-ipart, ami világosan mutatja, hogy a projekt tisztán gazdasági okokra alapul. Valóban közömbös számunkra az emberi embrió? (…)”

A fogyasztói társadalom ténylegesen újabb és újabb kívánságokat ébreszt a felnőttekben, tekintet nélkül a következő nemzedékeket érintő következményekre. Akár odáig is, hogy erőszakot tesz rajtuk.

Nem erőszak-e az is, ha szándékosan megfosztunk egy gyermeket az apjától, ha az ikermagzatokon szelektív abortuszt hajtunk végre? Nem erőszak-e, ha egy gyermek rájön, hogy az embrió, amelyből ő kifejlődött, hosszabb-rövidebb lefagyasztás után akár egy kutató mikroszkópja alatt vagy a szemétben is végezhette volna?

Egyáltalán, egyenjogú ember még a szemünkben a „szülőprojekt” mindenhatóságának kiszolgáltatott gyermek?

II. János Pál pápa már 25 évvel ezelőtt szükségét érezte, hogy megerősítse:

Az élethez való jog tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlő mindenki mással. Ez az egyenlőség alapoz meg minden hiteles társadalmi kapcsolatot, mely ha valóban hiteles akar lenni, nem alapozódhat másra, csak az igazságra és az igazságosságra, úgy, hogy minden férfit és nőt személynek ismer el és ilyenként oltalmaz, s nem dolognak tekinti őket, ami fölött intézkedni lehet. (Evangelium Vitae, az emberi élet sérthetetlenségéről, 57. pont). A világjárvány megmutatta, mennyire szükséges, hogy az önzésünket legyőzze a szolidaritás, emellett továbbra is elsődlegesen fontos minden ember azonos méltóságának tisztelete.

A francia érsek írásában felteszi a kérdést, vajon lesz-e a képviselőknek elég bátorsága és belátása a hangzatos jelszavakkal alig-alig leplezett piaci és ideológiai nyomásnak ellenállni, és visszafordítani a „folyton többet” logikáját, amely nem csak adósságokat halmoz fel, de mind a jelen, mind a jövő nemzedékeket érintő egzisztenciális kérdéseket vet fel. Sajnos azóta bebizonyosodott: nem volt.

Forrás: szemlelek.blog.hu

Címlapkép: charlotteswebneedlework.com