Már lassan a szemem sem rebben az országgyűlési balos képviselők felszólalási stílusán, de még tegnap is a hétfői ülés volt a beszédtéma ismeretségi körömben.
Nem is idézem a jobbikosnak mondott szoclib Jakab Péter mondait, amire joviális barátom csak annyit mondott: a kocsmába ezért betörték volna a fejét.
Szó se róla, a baloldali liberális képviselők körében (Vadai, Szél, Szabó, Varjú) alkotott mondatok a hajdani szenes trógerek stílusát idézik fel. Lehet, hogy azt gondolják, választóik körében ez népszerű, de talán a Tisztelt Háznak valahogy ezt határozottabban szabályozni kellene, mert minden ilyen beszéd után a tisztességes magyar ember helyettük szégyelli magát.
Nézem Jakab fotóját és ez az arc a 70-es évek parlamentjét idézi, igaz akkor az ilyenek nem igen szólaltak meg, De eszembe jutott középiskolás éveimnek egyik társa, aki jó nevelésben részesült. Mondatait úgy kezdte: – Kérlek szépen……
Egyik alkalommal megjegyezte:
Kérlek szépen a kommunisták legnagyobb hibája, hogy beengedték a bunkókat a városba.
Nyilván otthon hallhatta ezt a kritikát, én pedig mosolyogtam, de igazán az értelmét fel nem fogtam. Akkor. De most rá kellett jöjjek, nagy igazság volt a megállapításban. Pillanatnyilag ennek isszuk a levét.
Tapasztaljuk ezt az élet minden területén – ahogy mondják – a kigyúrt-agyúak viselkedésében, a közutakon elharapózott agresszivitásban, a nyomulásban és a beszédben. S ez a réteg egyre csak szaporodik, mint a giliszták úgy jönnek elő a földfelszínén.
Ennek valahogy megálljt kellene parancsolni, nem csak a mindennapi életben, hanem a Tisztelt Házban is, hiszen ott a trágár beszédnek nincs helye!!!
