Nem feledkezhetünk meg a Regnum Marianum népéről, amelyet a jogi vonatkozások nemigen foglalkoztattak, hiszen a jobbágyságnak nem voltak jogai a rendi állam irányításában.
A vallásos népi lélek, a maga alacsonyabb gyermeki műveltségével és sajátos világlátásával átélt egy sajátos Mária élményt, a máriás ország eszmevilágát. Ezt a világlátást erősítette a török pusztítás tragikus vesztesége és a járványok okozta halálfélelem.
“A búcsújáró helyek jelentősége…a Regnum Marianum szempontjából a nép nemzeti öntudatának emelésében is megnyilvánul. Általánossá lett a meggyőződés, hogy a földön nincs más olyan ország, ahol Mária annyiszor és oly sok helyen mutatta volna meg csodás hatalmát, mint hazánk.” A hívők külföldről is felkeresik a “magyar” Máriát. A sümegi csodás Mária az első csodát egy bécsi asszony könyörgésére művelte. (Sasvár, Sümeg, Boldogasszony, Máriavölgy voltak az ismert Máriás helyek.)
Bálint Sándor, a szakrális néprajz kiváló tudósa művéből is következtethetünk a népi vallásosság ősi gyökereire: “Az Emese-szimbólum (ide tehetjük: a csodaszarvas szimbólum, az életfa stb.) érteti meg velünk Szent Istvánnak és az Árpád-háznak feltűnő Boldogasszony kultuszát, az országnak az ő oltalmába ajánlását, mintegy a pogány matriarchális világkép továbbélését, szublimációját is… Ez a hit magyarázza, hogy a keresztény utódok templomot építenek Árpád sírja fölé, és alapítanak hasonlóképpen Mária tiszteletére Szeren, az első országgyűlés mondai színhelyén monostort.” “Boldogasszony” Bálint Sándor szerint feltehetőleg ősi asszonyistenség neve, ahogyan azt Kálmány Lajos már a múlt században megírta. Ebből is következik a Boldogasszony kultusz régmúltba nyúló folytonossága, sajátosan magyar jellege.
A Nagyasszony, a Boldogasszony, Nagyboldogasszony tiszteletét őstörténetünk egyik nehezen vitatható tényének kell tekintenünk. Ősi, szkítakori nem keresztény, nem is egyszerűen pogány, hanem a nehezen megfejthető régmúltba vissszanyúló “ős-kinyilatkoztatásból” jövő, a kereszténységbe beleolvadt hagyomány birtokosai vagyunk
Szent Gellért legendájának Toldy-féle múlt századi fordításából egyértelmű, hogy a szent férfiú egyenesen tanácsolta, miszerint Szűz Máriát hívják Magyarországon “Boldogasszonynak” vagy “ez világnak nagy asszonyának”. Ez a népi hagyomány felhasználása Szűz Mária elfogadtatására.
Olvassuk el ezután Molnárfi Tibor néhány mondatos Regnum Marianum összefoglalását:
“a Regnum Marianum néhány mondatban
a szentkorona-eszme és annak fölajánlása a szentkorona által a Nagyasszonynak (gondolatilag beleértve azt is, hogy ő azt elfogadta) Magyarországot mint közösséget részelteti abból a föladatból, ami az Istenszülő feladata, az emberiség természetes és (főleg) természetfölötti, gondviseléshez kapcsolódó életében. Népünknek ez a rendeltetése. Sorsunk és minden konkrét történelmi feladatunk (évszázadok során valamennyi ütközésünk) ehhez kapcsolódik. Ezért irányul felénk az erkölcsi élet legmagasabb fórumainak – nem egyszer – megrendült tisztelete, bizonyos szellemi áramlatok és történelmi mozgalmak gyakran esztelen, izzó és indokolatlan gyűlölete, napi senkik ártó, életünkre kártékony és fájdalmas romboló igyekezete. De ezzel függ össze összetöréseink, áldozataink és vereségeink ellenére is legyőzhetetlenségünk, halhatatlanságunk is. Kétségtelen, hogy a “metafizikai történelemszemlélet” modern világunkban nem általános. De ennek ellenére hatékony és igaz.”
Gyimesbükk – Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (Forrás: Fókusz.info)
Mindszenty József Emlékirataim c. könyvében ezt írja: “A magyarság a történelem folyamán, mint nemzet is találkozott Máriával Szent István országfelajánlása révén… kitörölhetetlenül bele volt vésve a magyar köztudatba, hogy Magyarország Mária országa. Ez a kapcsolat nem üres szólam, nem jelentőség nélküli képzelgés”. A lényeget pedig így summázza: “A sajátosan magyar Regnum Marianum-eszme azt jelenti, hogy Mária védi országát, mi pedig hűen követve a krisztusi hitet, érvényre juttatjuk állami és társadalmi életünkben az evangélium tanítását.” Történelmi sorsunkat ebben a vonatkozásban így látta: “A szent király fölajánlását történelmünkre kiható természetfölötti tényezőnek fogtam föl… A Mária országa-eszme mintegy kulcs volt a kezemben a magyar történelem hullámhegyei és hullámvölgyei, a nemzeti nagyság és a nemzeti tragédiák megfejtéséhez”.
Hasonló eszmeiséget idéz fel – elismerően, történeti közegbe helyezve, a barokk kor vallásos és hazafias világszemléletéről és jezsuita nevelési gyakorlatáról – Szekfű Gyula, amikor ezt írta a Regnum Marianum eszméjéről: „Mária apostoli országának, a Regnum Mariano-Apostolicumnak már alapításakor is isteni kegyelem működött közre, nagyobb mértékben, mint más európai államoknál. Más keresztény államoknak Isten a protektora, de Magyarországnak ő az alapítója, conditora is. Ezért Magyarország kezdettől fogva nem egyszerű világi, profán állam, hanem sacrosancta respublica, amelynek alapítása két vallásos momentumból tevődik össze: az egyik a Szent Koronának Szilveszter pápától küldése, a másik a Koronának a felajánlása… Szűz Máriának.”
Az ismertetett Eszme testet ölt könyvekben, festményekben, szobrokban, templomokban, oltárképeikben stb. Ott találjuk ezernyi magyar templomban, templom elnevezésben, fő- és mellékoltár képben. Közismert, hogy Máriát csak általános koronával szabad ábrázolni. Ez alól csak a magyar Szent Koronával való ábrázolás a kivétel. A magyar Szent Koronával ábrázolt Nagyasszony nemcsak hazánk templomainak ékessége, de ott van Rómában, az altemplomban is Szent Péter sírjától néhány méternyire. Megtalálható Jeruzsálemben, Názáretben stb., Csíksomlyóban is mint Babba Mária, mint litániánk “Szép Szűz Máriája”- Ott van a magyar nép eredetmondájában, népmeséiben, életstílusában, népdalaiban. De ott van a politikai, diplomáciai, államközi kapcsolatokban is.
„A Szentkorona-elmélet a Szent Korona tagságot nyelvtől, vallástól, fajtól, nemzetiségtől függetlenül a szent korona területén élő népekhez kapcsolja. Ma is a Szent Korona tagja (lehet) az, aki elismeri a Nagyasszony főségét, aki kinyilvánítja, hogy a Szent Koronához tartozik: része annak, legyen horvát, szlovák, román stb. Ezzel a Szentkorona-tagság univerzális eszméjének érvényessége a népek közötti egyenjogúságnak megalapozója, az emberi nem egységének is hirdetője. Ez az egység tehát megnyilvánulhat egyetlen államban, de lehet külön-külön szervezett részek Szentkorona tagsága is, mint volt nyolcszáz éven át Horvátország és Magyarország esetében. Ha a történelem fejlődése az autonómiák egységét tűzi napirendre, akkor a Szent Korona tagjainak “magyar” hivatása “a Boldogasszony népének hivatása lesz”, mint volt a politikai fogalomként használt “hungarus” tagság idején. Ők is a Gondviselés választottjaiként teljesítik a Gondviselés tervét, amit a világtörténelem irányítója kijelöl a Szent Korona tagjának a világ végéig.
