Sokféle dolgot tartottunk még akár 5 évvel ezelőtt is abszurdnak, lehetetlennek, elmebajnak, ám ezek jó része ma már – sajnos – részeivé váltak egyre betegesebb világunknak. A deviancia nem csupán elfogadandó, de kötelezően ünnepelendő is. Az Unióban – a normálisabb országok kivételével – hivatalosan is léteznek Loretták, vagyis jogot kaptak a szülésre a férfiak is. Teljesen eszement idióták diktálnak egy törpe kisebbség érdekeinek megfelelően és átharapnák a torkát azoknak, akik ezt nem fogadják el.

Mondhatnánk, hogy nagy jódolgukban amott „mag Európában” példaképül a hanyatló Római Birodalmat választották, hát ha nekik az tetszik, hogy a vesztükbe rohanjanak, ám tegyék. Csakhogy azokat is bele akarják zavarni, akik nem kérnek belőle. Agresszívan, diktátorok módjára. Feje tetejére állítanák – talpáról – a világot és a jelek szerint ebben egészen jól haladnak. Sőt még annál is jobban. Mert már az egyház egyes képviselői is kifordultak önmagukból és szűkölő gyáva prérifarkas módjára hajlandók megtagadni vallásuk tanításait, behódolni az eszement, de előre megírt forgatókönyv készítőinek. Sajnos a gumiszoba helyett néhányuk püspökségeken rombolja a kereszténységet. Egy ilyen grémiumról a vasarnap.hu-n olvashatunk.

A Hildesheimi Püspökség Általános Helynöki Hivatala külön ügyosztályt hozott létre a nemek egyenlőségének biztosítására. Az ügyosztály a nemekre érzékeny beszédről nemrégiben összeállított egy 17 oldalas szamárvezetőt, amit aztán a plébániákra és a püspöki intézményeknek is szétküldtek.

A szamárvezető bevezetőjében a szerzők az „utóbbi 30 év tudományos kutatásaira” hivatkoznak, amelyek eredménye szerint a hímnem általános használatának következtében a nőkre nem gondol senki. Az egyházmegyében ezért a jövőben a hölgyeket nem csak „bele kell érteni a fogalmakba, hanem konkrétan meg is kell nevezni.”

A következő oldalakon a szamárvezető összesen 19 példát mutat be, amelyek segítségével és persze némi gyakorlással és a megfelelő tudatossággal úgy beszélhetünk, hogy mindenki megszólítva érezze magát és senki ne legyen kizárva. A kettős megnevezések segítségével közvetlenül is megszólíthatjuk a nőket és a férfiakat egyaránt, ha például a sima „tanárok” helyett a „tanárok és tanárnők” megszólítást alkalmazzuk. A javaslatok közül a nyelvtani átalakítások (főnevesített melléknévi igenevek) sem hiányozhatnak, így a németben főnévként létező „vezető” (Leiter) helyett a „vezetést ellátó” (Leitende) szót kell használni. Egy további érdekes javaslat szerint ne a személyt magát nevezzük meg, hanem a hivatalt, amit képvisel, tehát nem „elnök”, hanem „elnökség” legyen az illető megnevezése. A püspöki hivatal javaslatai szerint a felsorolásban is felváltva kell alkalmaznunk az egyes nemeknek megfelelő megnevezéseket, hogy a nemekre érzékeny beszéd szabályait meg ne sértsük. E mondathoz vastag betűvel fűzik hozzá, hogy „ezzel a beszédmóddal a nemi sztereotípiák elterjedését tudatosan is elősegíthetjük”.

A helynöki hivatal álláspontja szerint, mivel a szavak hím- és nőnemű alakjai a társadalmi nemek napi szinten növekvő száma miatt túl kevésnek bizonyulnak, a szavakhoz hozzá kell toldanunk a gender-csillagot, vagy a szavak kellős közepén ki kell tennünk a gender-kettőspontot (tanár*, tanár:nő), „nehogy valaki is kizárattassék” – áll a szamárvezetőben kissé száraz, régies stílusban.

A szentmise nyelvezetét is hozzá kell igazítani a nemekre érzékeny beszédmódhoz. “Úr, atya, király, bíró, uralkodó – anya, vigasztaló, Szentlélek hatalma, szeretet – Melyik istenkép segít bennünket hitéletünkben és szólít meg minket?” – olvasható az útmutatóban. Tovább olvasva az az érzésünk támad, mintha az „Úr” szót szándékosan kerülni akarnák, példának okáért az „Úristen” szó helyett a „Te, Istenünk” kifejezést javasolják, az „Isten Atyánk” pedig a „Jóisten, aki Atyánk és Anyánk vagy” nyelvi leleménnyé avanzsált. Az „irgalmas Úr” is kilóg a nemekre érzékeny beszéd kereteiből. A javaslat szerint ehelyett Istent közvetlenül kell megszólítanunk a „Te, Isten, aki irgalmas vagy” szavakkal. A felsoroltakhoz hasonlóan az „Úr Jézus Krisztus” sem felel meg az új követelményeknek, ezért az egyházmegyében a „Krisztus testvérünk” kifejezést kell alkalmazni.

A püspökség az illusztrációk kiválasztásakor is „nemekre érzékenyen” kíván eljárni. A képeken az alá- és fölérendeltségi viszonyok nem jelenhetnek meg, és „az arcjátékban, az arckifejezésekben sem lehet különbség”. A szamárvezetőben külön felhívják a figyelmünket, hogy az illusztrációkon a férfiak arckifejezése is lehet barátságos, vagy tükrözheti az érzelmeiket, míg a nők is nézhetnek éppen komoly arccal. A szamárvezetőben külön felhívják a figyelmünket, hogy a „sztereotípiákat kerülni kell.” A nőket nem szabad mindig csak gyermekekkel vagy a hallgatóság szerepében ábrázolni, vagy a „férfiakat csak magyarázó helyzetben”. A képek kiválasztásakor arra is vigyázni, kell, hogy a „férfiakat ne ábrázolják gyakrabban, mint más személyeket”, és a képeken „láttatni kell az emberek sokszínűségét.”

Hiába, no, nagy az ÚRISTEN állatkertje! (A szerk. megjegyzése.)

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net

(Címlapkép: Hildesheimi katedrális. Forrás: Wikipedia)