Ha nem a gyermekeinkről, unokáinkról lenne szó, azt is mondhatnánk: ügyes. Így azonban csak azt állapíthatjuk meg: sunyi, alattomos, aljas. Az Amnesty International Magyarország pofátlan ajánlata nyíltan kijátszaná a gyermekvédelmi törvényt.

Az említett szervezet neve hallatán az értelmesen gondolkodó (azaz nem globalista) állampolgár már az előtt gyanakodni kezd, hogy tudná, mivel akarja támadni a keresztény-konzervatív (azaz patrióta) közösséget, családjaikat, netán Magyarországot, hiszen számtalanszor bizonyították, semmi sem áll tőlük távolabb, mint a nemzet eszméje, a normális családmodell elfogadása. Ellenben minden esetben felbuzog bennük a harci láz, ha a normálist, a hagyományost, a magyarság értékeit és érdekeit kell támadni.

Akkor is így tettek, amikor a gyermekvédelmi törvény szigorúbb szabályairól, az LMBTQ eszmék reklámozásának iskolai tilalmáról született döntés. A határainkon kívülre szakított magyarság érdekében véletlenül sem ejtettek és ejtenek egyetlen szót sem, a szexuális aberrációk terjesztését (tehát a deviáns kisebbség ügyének szolgálatát) ellenben mindenek felett védelmezik.

Mármost kicsi híján belepusztultak ezek a „jogvédők” abba, hogy a tanintézményekből kitiltották a tüllszoknyás, szakállas bácsinénik „érzékenyítő” brigádjait. Elviselhetetlen számukra a tudat – míly szörnyűség -, hogy törvény mondja ki a szülők jogát arra, hogy eldöntsék, milyen erkölcsiséggel nevelik gyermekeiket. Nem is maradtak tétlenek, billentyűzetet ragadtak és megírták levelüket a tanároknak, diákoknak.

Nem idézem az alattomos üzenet egészét, csupán azt a részt, amellyel maguk leplezik le magukat. Íme:

„2021. július 8-án hatályba lépett egy törvény, mely szabályozni szeretné, hogy milyen témában és keretben tarthatnak civil szervezetek foglalkozásokat és előadásokat köznevelési intézményekben. Az erről szóló állásfoglalásunk elérhető a holnapunkon, valamint készítettünk egy podcast adást is, ahol Beöthy Ádám és Demeter Áron beszélget a törvény hatásairól, arról, hogy mit tehet egy tanár, és hogy milyen szervezeteket milyen keretek között lehet meghívni az iskolákba. Azt gondoljuk, hogy a törvény hatálybalépése után kevesebb LMBTQI tartalom fog eljutni az iskolákba és a fiatalokhoz, így készítettünk egy fél óra alatt elvégezhető e-learning kurzust az LMBTQI emberekről, jogaikról és a mozgalom történelméről. Ezt a kurzust egyaránt ajánljuk tanároknak és diákoknak.”

Mármost mi is ajánlhatunk valamit az Amnesty aberrációs osztagának, de azt nem illendő leírni.

Azt el kell fogadnunk, hogy joguk van ilyen üzenetekkel bombázni a szerencsétlen pedagógusokat és még a tanulókat is (bár utóbbival kapcsolatban erős kétségeink vannak). Ugyanakkor a célba vett pedagógusoknak is van joguk, méghozzá arra, hogy ezeket a leveleket (ha papír alapúak) a szemétbe hajítsák, vagy ha e-mailben érkezik, töröljék gépükről. Reméljük, hogy csak ilyen pedagógusok vannak.

Ha pedig mégis akadna olyan, aki szívesen becsempészné iskolájába ezt a szemetet, a szülőkön a sor. Én például abból az osztályból, ahol az Amnesty sorosista LMBTQ propagandistái megjelenhetnek, azonnal áttetetném gyermekemet egy másik osztályba, amennyiben pedig ez az elfogadhatatlan helyzet az igazgató hozzájárulásával történne, az iskolából is elvinném. Miközben persze nem hagynám ki az oktatásért felelősök értesítését sem.

Az Amnesty levele nem más, mint nyílt semmibe vétele a szülői jogoknak és szembeszegülés egy hatályos törvénnyel, csak éppen ügyesen becsomagolva, álruhába öltöztetve. Szó van levelükben Ellenség óráról, gyűlölet bűncselekményről, ami alatt – tudjuk – már nem csak azt kell érteni, ha valaki nem akarja elfogadni a devianciákat, de lassan bűncselekménnyé kiáltanák ki azt is, ha nem ünnepeljük az aberrációt.

Ajánlatukból azonban valami nagyon hiányzik. Normalitás órákat nem szerveznek. Igaz is, mindenki csinálja azt, amihez ért.

(Címkép grafika forrás: Shutterstock)