Ahogy az gyakorta megesik, az ellenzéki médiáknak a Vadászati és Természeti világkiállítás kapcsán is sikerült tendenciózus lejárató kampányt komponálnia, ismét elveszítve egyetlen legitim funkcióját, az objektív tájékoztatást. Vagy simán csak tájékoztatást. De miért fáj ennyire a neoliberális fősodor bozótharcosainak egy kormányzati rendezvény sikere?

A szeptember 25-e és október 14-e között megrendezésre kerülő, „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti világkiállítás lejáratása már ez év tavaszán elkezdődött, ahogy megjelentek az MTI első híradásai a rendezvénnyel kapcsolatban. Érdemes egy pillantást vetnünk a mindenkori függetlenek és objektívek szerepkörében tetszelgők szalagcímeire:

Bejártuk a vadászati kiállítást: bizarr szobrok, kevés látogató, Kovács Zoltán a vizsláival (Átlátszó, szeptember 29.)

Újabb 6,2 milliárd megy el a vadászati világkiállításra (444, május 28.)

Az új vadászati kiállítás szenzációja a fiatal Szájer József erdei Covid-bulijáról előkerült pompás olajfestmény (444, augusztus 25.)

Egyetemistákat köteleznek „önkéntes munkára” a Vadászati Világkiállításon (444, augusztus 28.)

Sokszorosára drágult a vadászati világkiállítás, már látszik a pénz útja (Telex, április 22.)

A magyar vadászok hátán is csak púp Semjén Zsolt és Kovács Zoltán lázálma (Telex, április 27.)

Semjén bambizásával és VR-os medveöléssel kezdődött el a vadászati kiállítás (Telex, szeptember 25.)

Lőpor, vérszag, erekció (Népszava, szeptember 27.)

Azoknak a puskásoknak szervezték a kiállítást, akik nem értik a vadászat lényegét, csak a fegyvert szeretik (Népszava, szeptember 27.)

Jön Vuk (Népszava, szeptember 25.)

Fenti cikket egyébként maga Lendvai Ildikó jegyzi, akit úgy megihletett a kiállítás, hogy éles lőfegyver híján tollat ragadott; előbbire szerencsére nincs engedélye.

Több sebből vérzik a vadászati világkiállítás (HVG, szeptember 22.)

Egy kitömött világ köszön vissza a pénzzel kitömött vadászati világkiállításon (HVG, október 2.)

Tízmilliókat szánt állatpreparátumokra és 1372 milliót kommunikált el tavaly a vadászati kiállítást szervező cég (24.hu, június 25.)

Nagyon sok az újgazdag, akinek nem lenne szabad puskát adni a kezébe (24.hu, szeptember 26.)

A listát hosszasan folytathatnák, ám az összképen nem változtatna: az ellenzéki „média” híradásnak hazudott véleménycikkeit olvasgatva bárki joggal érezheti úgy, hogy egy banánköztársaság kiszolgáltatottja, a hatalmat önkényesen magukhoz ragadók áldozata, s ahogy azt rendes diktatúrákban szokás, maholnap maga is kitömött preparátummá válhat, ha kritikus a NER-rel szemben.

A vizuális anyagok pedig még a verbálisnál is hangsúlyosabbak, egy klasszikust idézve „kurva erős” képek születtek a kiállítást övező érdektelenségről és az üresen kongó pavilonokról. Ehhez persze kellett némi fortély, ami nyilván megengedett a szabadsajtó felkent papjainak. Bayer Zsolt saját blogján ekképpen emlékezett meg a trükkről:

Senki sem kíváncsi a vadászati világkiállításra – ezzel van tele a szemétládák „sajtója” – 24, 444, Klub Rádió, s a fostenger legalja, a nyugati fény. S persze fotókkal „bizonyítják”, hogy tényleg. Nos, a megnyitó után ma másodszor is kimentem végre, nyitáskor, és elkészítettem a „bizonyító erejű fotót”, tényleg „üresen kong a kiállítás”. Itt a kép róla:

Ez úgy készült, hogy gyorsan bementem, előreszaladtam, aztán csináltam egy képet az egyik még üres utcáról. Biztonsági emberek elmondták, pont így csinálta az aljasajtó is… Tehát ilyen az üres világkiállítás. És akkor most mutatom, mi volt a helyzet tíz perccel nyitás után, péntek délelőtt:

Olykor azonban homokszem kerül még a legolajozottabb fogaskerekek közé is, mutatjuk, hogyan!

Amikor tehát kiderül, hogy a világkiállítás sikeres és a baljóslatok ellenére is tömegeket vonz, más megközelítésből folytatják tovább az ekézést, figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel saját eddigi állításaikra cáfolnak rá. Ilyenkor tényleg dermesztő visszaolvasni Bibó István 1942-es gondolatait:

„Az, hogy egy hamis helyzetben lévő közösség valamivel nem néz szembe, nem azt jelenti, mintha a szóban forgó tényt nem vették volna észre, hanem azt, hogy a hamis helyzetben lévő közösség irányadó véleménye kifejleszt bizonyos szólamokat, amellyel a neki kellemetlen megállapításokat újból meg újból leüti vagy letorkolja. A hisztérikus világkép zárt és tökéletes, megmagyaráz mindent és igazol mindent, és mindaz, amit állít és mindaz, amit előír tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe és pontosan azt mondja, amit a helyzetben lévő hallani akar.”

A tény pedig, amit az ellenzéki közösség nem akar hallani, ezért a sajtójuk nem akarja a tudomásukra hozni az, hogy az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás bizony sikeres: a nyolcadik napján csaknem 55 ezren látogattak ki a Hungexpóra, ezzel a központi helyszín látogatottsága már átlépte a 180 ezret, szombat estig pedig összesen több mint 850 ezren vettek részt a teljes rendezvénysorozaton, amely vasárnap egyebek mellett Szarvasbőgő Európa-bajnoksággal, a FeHoVa PLUSZ kereskedelmi vásár zárónapjával várta az érdeklődőket.

Itt tartunk most, s keressük a választ, vajon miért fáj ennyire egy újabb népszerű kormányrendezvény? Talán így próbálják kompenzálni az ellenzéki előválasztás botrányos szervezési bakijait?

Akármi is a válasz, néhány megjegyzést hadd fűzzek a történethez, amely érzéseim szerint még korántsem ért véget. Nőként és megrögzött állatvédőként ugyanis kijelenthetem, a sportvadászatot sosem fogom a hobbijaim közt jegyezni, ugyanakkor újságíróként sem vetemednék arra, hogy hírközlésként aposztrofáljam politikai véleményemet. Mert amit a kollégák odaát bemutatnak, az csupán tendenciózus véleményorgia és semmi köze a fent említett monumentális rendezvényhez.

A vadgazdálkodás továbbá egy olyan sokrétű tudást és tapasztalatot igénylő szakágazat, amelyhez laikusként hozzászólni csak önégetéshez vezet, ezért jómagam nem is vállalkozom erre. Azt viszont megsúgom a lövészárkon túl székelő, mindenhez is értő állatbarátoknak, hogy a húsok, ideértve a vad- és halhúst is, nem szójatejből készülnek, szóval aki nem totál vegán, az lecsavarhatja a farizeus hangerőgombot. Aki meg az, az mutasson végre példát és a tetteiben is legyen toleráns, ha már szavak szintjén olyan jól megy.

De meg kell jegyeznem még azt is, hogy a cuki labradorokat, retrivereket, vizslákat és más vadászkutyákat bizony véres vadászatokra tenyésztettek ki anno, nem pedig azért, hogy teniszlabdával zsonglőrködjenek negyven négyzetméteres belvárosi lakásokban, mielőtt betegre hizlalná őket szerető gazdijuk.

Végül pedig álljon itt a legnagyobb, egyben feloldhatatlan ellentmondás, amely a Vadászati Világkiállítás ellen uszítók kapcsán felmerül az emberben: miként lehetséges az, hogy míg állataink „legyilkolása” ennyire zavarja őket, addig magzatainké a legkevésbé sem?

Kiemelt kép: Polyák Attila / Origo