Heten álldogáltak a folyó partján, hogy átkelhessenek a túlpartra, megvethessék ott a lábukat. Heten, mint a gonoszok: Gabi, Detti, Andris, Feri, Ági, Geri és Peti. Egy csónakjuk volt, abba kellett volna beszállni mind és evezni a túlpartra, ahol a vágyott hatalom várt volna rájuk, ha sikerül legyűrniük a gyűlölt ellenséget, a hatalom bitorlóját. A gond csak az volt, hogy nem tudtak megegyezni egymással az ülésrendről, különböző feltételeket szabtak, más volt az elképzelésük a csónakról, az evezőről, a túlparti világról és persze egymásról is. Pedig ott volt a közös nevező, a nép fölött uralkodó gyűlölt ellenség és a konc, amin lehetne majd marakodni.

A közös evezésre a verdiktet maga Lendvai Ildikó adta ki (évekkel ezelőtt). Azt találta mondani, hogy nem és nem, egyszerűen képtelen­ség legyőzni a Fideszt, két kétharmad után már ott sejlik a távolban a 2018-as harmadik bukta is. Két megoldás lenne elképzelhető, jelen­tette ki a régi kommunisták és utódpártjuk ikonikus alakja.

Ha visszalépne Orbán Viktor, akkor ők, a jelen szocialistái el tudnának képzelni egy Fidesszel közös kormányzást. Ildikó pártja akkoriban még a legerősebb volt a baloldalon, bár hiteles miniszterelnök-jelöltet már ekkor sem találtak maguk között. A hirtelen jött ötlet hamvába holt, mert igazi elvtársi módra nem számolt azzal, hogy a Fidesz nemcsak a nevében hűséges párt, ott belső puccsokra nem lehet számítani. Maradt hát a másik megoldás, az összefogás, hiszen az ellenzéki pártokat jobbról balra, oda-vissza egy dolog kötötte össze, nevezetesen a Fidesz leváltása és Orbán Viktor elűzése a hatalomból. Ez volt a közös ellenzéki minimum, az összekötő kapocs.

Érdemes belelapozni, az akkori közvélemény-kutatási adatokba. A Demokratikus Koalíció három-négyszázalékos pártocska volt, Gyurcsány a legelutasítottabb politikus, a baloldali és liberális szavazók háromnegyede mégis úgy gondolta, hogy a DK, pártelnökével együtt megkerülhetetlen az ellenzéki összefogásban. Kisebb arányban, negyven százalékban a néppártosodó jobbikosok is így gondolták.

Nem paritásos alapon, de jobbról (49 százalék) és balról (33 százalék) is úgy gondolták a választók, hogy a kormányváltáshoz az összes ellenzéki párt együttműködésére van szükség. Az együttműködés formáját közös listában vagy választókerületenkénti közös jelölt állításában képzelték el. Először a két baloldali párt osztotta fel egymás között fele-fele arányban a választókerületeket, az MSZP nagy engedményt téve ezzel a DK-nak, de aztán borult minden, mert beszálltak a buliba a kis liberális pártocskák is.

Az első valódinak tűnő megbeszélést három héttel a választások előtt tartották. A házigazda Gyurcsány a Jobbikot nem hívta meg. Kicsit kusza volt az egész. A pogácsa száraz volt, Gyurcsány ezzel szemben meglehetősen ittas, kígyóztak a kígyói, és a viszkijéből nem adott senkinek. Ebből harag lett, egyezség sem született, mert a DK a Jobbikkal nem, az LMP viszont mindenkivel egyeztetett volna. Ott is hagytak csapot-papot a választóik akaratával, azaz az összefogással, mit sem törődve.

Talán ekkor született az írásom elején felvázolt kép, az Illiberal Memes mémje az ellenzéki összefogás lehetetlenségéről. (Vona) Gabi csak (Szél) Dettivel és (Fekete-Győr) Andrissal, Detti mindenkivel, csak (Gyurcsány) Ferivel nem, Andris egyedül vagy mindenkivel, (Kunhalmi) Ági és (Karácsony) Geri csak együtt, és Gabival nem, Feri és (Juhász) Peti nem utazik Gabival. Át tudnak-e kelni a választásokig? – hangzott a feladvány.

Nem tudtak, legalábbis egy csónakban nem. Volt, aki átúszott, de ez kimerítette minden erejét, és lemondott. Volt, aki nem élte túl, sem ő, sem a pártja. Vannak, akik a csónak oldalvizén átevickélve ugyanúgy eltéblábolnak azóta is jó pénzért, és várnak a következő kormányváltás ígéretére. A csónakot egy valaki kaparintotta meg magának, ma ő az új ellenzéki összefogás vezére.

Tanulva az elkövetett hibákból a 2022-es választásokra időben felkészültek. Írásos szövetséget kötött az ellenzék, közös demonstratív fotók készültek. A hölgyek pártszínű kiskosztümökben sorakoztak fel a jelöltek mögött, hogy az egyszerű nép is lássa, milyen tarka, vidám és egységes az összefogás. Mire megindult a jelöltjelölés, kiderült, hogy ugyanúgy fütyülnek a választói akaratra, érzelmekre, elkötelezettségre, mint négy évvel korábban.

A jó helyeket felosztották egymás között, a maradékon meg eljátsszák a demokráciát. Karácsony nemcsak választóit, hanem az őt jelölő pártokat is cserben hagyta valamilyen, egyszer majd kiderülő alkuért cserébe, és átadta helyét az „integratív” jelöltnek, aki víz alatt, zuhanyozás közben hozza határozott döntéseit. Ő Orbán ellen a legesélyesebb jelölt, ő, Márki-Zay Péter, az Amerikát megjárt kisvárosi polgármester, huszonkét éves vezetői gyakorlattal és semmilyen párttal a háta mögött. Ő a közös nevező, mert szociáldemokrata elképzelései alapján baloldali, de mégis a Jobbik áll közelebb hozzá, mert ő valódi jobboldali, keresztény nagycsaládos apa, valamint a zöldeknek is a zöldprogramra az ő személye a garancia.

A valódi integratív jelölt lett az eddigi legnagyobb megosztó, vélt támogatói sorra állnak be a baloldali, internacionalista értékeket már csak családi hagyománytiszteletből is képviselő apró Dobrev Klára mögé. Ez teljesen természetes – véli Dobrev barátnője, hogyan is szavazhatna egy baloldali ember jobbra?!

Én azt hittem idáig, hogy ellenzéki összefogás, az előválasztás, kampány, szavazás a legtisztább demokrácia visszatérése végre a diktatúra alatt roskadó magyar földre. Legalábbis ők így hirdették magukat. Aztán hallom, hogy a darab részvevői egymást szalámizzák le, kiáltanak kígyót-békát egymásra, elköltött pénzt, csalást, hazaárulást emlegetnek. És üzennek minden magyarnak, hogy ők fognak nyerni jövőre és kemény elszámoltatás következik, börtön, fel fognak törni minden betont, bárkit elmozdítanak a helyéről (így kijelentő módban), nem számít alkotmányosság, törvény, jogállami garancia. Jogunk van hozzá, mi is magyarok vagyunk! – mondja a Demokratikus Koalíció alelnöke.

Ez lenne a többséget meggyőző közös jövőkép? A Nemzeti Minimum? Az új rendszerváltás programja? Tiszta erkölcsű kormányzás a Gyurcsány–Dobrev vezette brigáddal?

Miért is a déjà vu?

Szerző: Rab Irén

Az írás eredetileg a Magyar Hírlapban jelent meg.

(Címkép: