Részletek a Magyar Nemzet írásából.
Múlt csütörtökön bezárta kapuit az Egy a természettel – Vadászati és természeti világkiállítás, amely az újjáépített Hungexpo területén, húsz napon keresztül, 75 ezer négyzetméteren, hat állandóan működő és két időszakosan üzemelő pavilonban fogadta a látogatókat.(…)
Magyarország büszke lehet arra, hogy még soha, sehol nem jöttek össze ilyen számban és széleskörűen az állat- és növényvilággal foglalkozó tudósok, szakértők és szakemberek. És nemcsak a szervezetek, előadók és résztvevők, hanem a tárgyalt kérdésekről is elmondható, hogy szinte minden területét, apró kis zugát bejárták a világkiállítás tanácskozásai ennek a hatalmas és rendkívül összetett témának.(…)
Külön öröm, hogy több százezer gyerek és fiatal vett részt a világkiállítás központi rendezvényén és valamelyik kísérőprogramon, hiszen őket lehet a legnehezebben megszólítani az ingergazdag online téren kívüli programokkal. Nemcsak a szervezők és a látogatók tartják sikernek mindezt, hanem az ellenzői oldal hallgatása is igazolja, hogy tévedtek, amikor azt állították, hogy senkit, még magukat a vadászokat sem érdekli a világkiállítás. Az eredmények közé sorolható az a ritkán adódó tapasztalat és tanulási lehetőség, amit egy ilyen gigantikus, a társadalom minden szeletét bevonó esemény képes adni. (…)
Az Egyesült Államoktól kezdve Európán át az afrikai országokig bezárólag mindenhonnan beszámoltak a vadászatot érő támadásokról, a tudományos alapokat nélkülöző, sőt egyenesen elutasító, kizárólag az érzelmi reakciókra építő uszító kampányokról, amelyekkel sajnos sok helyen sikeresen befolyásolják a politikai döntéseket. Az eredményük magáért beszél. Ahol sikerült betiltatni a vadászatot, ott számos állatfaj került a kipusztulás szélére.
Rengeteg szó esett arról is, hogy milyen eszközökkel, hogyan lehet a közvélemény hergelése és ezáltal a döntéshozók befolyásolása ellen harcolni. Egyöntetű vélemény volt, hogy ragaszkodni kell a tudományos alapú érveléshez, egyúttal segíteni a tudományok megtépázott presztízsének visszaállítását.
Ezen túl pedig védeni kell a vidéki és hagyományos életmódot, támogatni azokat, akik ezt választják, a nagyvárosi emberekkel pedig megértetni, hogy nekik is elemi érdekük az őket tápláló vidék és a természet valódi védelme az instant internetes jóemberkedés helyett. El kell magyarázni az embereknek, hogy ha a vadászat nem is egyenlő a vidéki életmóddal, de szerves, nélkülözhetetlen része annak, ami nélkül nincs fenntartható erdő-, mező- és vadgazdálkodás, tehát nincs fenntartható természetvédelem sem.
Az Egy a természettel – Vadászati és természeti világkiállítás programsorozata befejeződött, de az a munka, amit el kell végezni ahhoz, hogy értelme legyen, csak most kezdődik el igazán. Ha nem, akkor elbúcsúzhatunk attól a világtól, amit örökül kaptunk az elődeinktől.
A teljes cikket itt olvashatja el.
Kép: Havran Zoltán
