Ezzel a címmel jelent meg Francesca Rivafinoli írása a vasárnap.hu portálon, amit az teljes egészében adunk közre.

Képzeljünk el egy miniszterelnök-jelöltet, sőt, igaz keresztény, integratív miniszterelnök-jelöltet, aki fogja magát, és a nagy nyilvánosság előtt fogalmatlan idiótának minősít magyar választópolgárokat. Ez történt ugyanis a minap, amikor Márki-Zay Péter a maga sztoikus határozottságával kifejtette: a Békemenet résztvevőinek „jó része” azt se tudta, hol van, hova buszoztatták. (Szemben az ellenzéki összefogás Egyáltalán Nem Birka közönségével, amelynek kemény magja két héttel ezelőtt még annak a Dobrev Klárának csápolt, aki szerint egyébként Márki-Zay al-kal-mat-lan.)

De ez még a kisebbik baj, volna itt egy nagyobb is. Az újdonsült „Haza Bölcse” ugyanis a „jó része” kifejezés, mint statisztikai adat forrásaként a független-objektív Telex független-objektív videó összeállítását jelölte meg. Melyben az újságírók (a romákkal szembeni előítéleteket egyébként a lehető legszégyentelenebb módon erősítve) megszólaltattak egy négyfős brigádot, amelynek tagjai valóban nem tűntek túl tájékozottnak. Ebből lett MZP tudatában a résztvevők „jó része”, a fideszes sztenderd kvázi. Két lehetőség van: az egyik, hogy olyan politikus kívánná vezetni ezt az országot, akiben fel sem merül, hogy egy ellenzéki portál videója tendenciózus lehet és forráskritikával kezelendő (valamiért nem a mi négyfős, fejenként átlagosan 3-3,5 diplomás poliglott kollektívánkat szólaltatta meg a Telex – valószínűleg bántóan intellektuális volt az ábrázatunk). A másik lehetőség, hogy a katolikus MZP is látja a csúsztatást, de ennek ellenére fogalmaz meg sommás kijelentéseket magyar polgárokról, könnyedén negligálva a „mások becsületében kárt ne tégy” parancsolatát.

Egyik opció sem túl csábító: mi, birkák ugyanis pontosan tudjuk, hogy a jó pásztor ismeri övéit és törődik az övéivel. Tisztában van vele például, hogy léteznek egyszerűbb birkák és zseni birkák, mindegyiket Isten teremtette, és mindegyiknek szerepe van a nyájban – ennek megfelelően egyiket se nézi le gőgösen, hanem bizony szót ért mindegyikkel; a ragyogóan értelmes fiatal házaspárral és a hiányos fogazatú melóssal egyaránt (a hiányos fogazaton egyébként majd akkor tessenek röhögcsélni, befogadó balliberálisék, ha a HVG címlapján sem lesz egy bizonyos fogsor makulátlanná retusálva). Aki nem érti a birkákat, aki vezető létére eleve lesajnálja a nyáj egyes tagjait, és még buzdítja is hallgatóságát, hogy nézzék meg jól a Telex videójában azokat a nevetséges suttyókat, az jó eséllyel idegen béres, aki elől a birka elfut. Tényleg nem bonyolult ez, főleg annak, aki minden vasárnap a templomban hallgatja az evangéliumot.

Nekünk, birkáknak emellett azt is fura látni, amikor az összes „nincsmásik” ellenzéki portál „Adna egyet a személyi kultusznak?”, valamint „Ilyen nincs!” címekkel számol be arról, hogy az „OV’22” webshopban akciós „békemenet-kezdőcsomag” (volt) kapható, „OV” monogramos vászonszatyorral.

A sok nem birka kommentelő erre rögvest belinkeli Rákosi képét, ezrével törnek fel az „Abszurdisztán!” sikolyok – majd ugyanezek a választópolgárok lelkesen behúzzák az ikszet arra a Demokratikus Koalícióra, amelynek lehető leghivatalosabb webshopjában lassan évek óta ott figyel a Special Feri Edition logós szatyor és a Gyurcsány-aláírásos övtáska, sőt, 1300 forintért még dobreves maszk is beszerezhető. Vajon a kormánypártiakat lebirkázó ellenzékinek tényleg fogalma nincs, hogy mi a helyzet a saját házuk táján, vagy akár Joe Bidenék webáruházában? Igazán szomorú lenne, ha nekünk, együgyű birkáknak kellene az ilyesmire felhívni a figyelmet.

S ami a közvetlenül a nyájhoz intézett beszédeket illeti. „Ne azt nézzük, hogy kik állnak mellettünk, hanem hogy kik állnak velünk szemben” – szólította fel sokszínű hallgatóságát Márki-Zay Péter; „Nézzetek a mellettetek állóra. Ha a szemébe néztek, láthatjátok, rá számíthattok” – mondta az Andrássy út zsúfoltabbik végén Orbán Viktor. Nos, mi, fabulákon nevelkedett birkák egyet biztosan tudunk: ha óvatlanul farkasokkal és hiúzokkal fogunk össze, hogy kiiktassuk az olykor-olykor idegesítően korlátozó pásztorkutyát, akkor a pásztorkutya kiiktatása után következő lépésként jó eséllyel mi kerülünk terítékre, de nagyon csúnyán. Indokolt ezért a körültekintés. Ha tehát az a kérdés, kit válasszunk: azt a vezetőt-e, aki szerint inkább vegyünk fel szemellenzőt, mert különben idejekorán megrémülünk és elborzadunk a közöttünk megbújó ragadozóktól, vagy azt, aki szerint igenis nézzünk a mellettünk állóra, megbizonyosodva arról, hogy ő is egy magunkfajta derék, kiszámítható birka – akkor mi, egészséges életösztönnel rendelkező jószágok nem sokat töprengünk.

Kiemelt képünk forrása: Prófusz Ádám