Olyan édi ez a Márki-Zay! Meg a Gyurcsányné férjestül. Annyira aranyos a Jakab Putyu is, mindegyikük olyan, mint Aranyszájú Szent János. Egyik sem hazudik soha, amíg ki nem nyitja a száját! Éljen!

Mert ugye Fletó sose állította magáról, hogy hívő ember, csak azt, hogy rendszeresen bérmálkozik. Hát mi van abban? Egyébként is bizonyítható, hogy hívő, hisz a brüsszeli megmondó emberekben, valamint a liberálissá maszkírozott bolsevik eszmékben. Hát már az is baj, ha valakinek van hite?

Fletó nem hazudik, csak általában nem mond igazat. Miniszterelnökként az ország helyzetéről nem árult el titkokat, de jól tette, minek rémítgetni a polgárokat? Az Uniónak picit korrigált adatokat küldött ugyan, de az nem hazugság, hanem az igazság sajátos olvasata. Akkor sem hazudott, amikor igazságbeszédnek nevezte a hazugságait, hát nem megmondta őszintén és nyíltan a zárt ülésen, hogy elkxrták, „nem kicsit, nagyon”? Miért kell ebből akkora ügyet csinálni? 2006-ban pedig a békés rendőrökre támadt a csőcselék, a miniszterelnöki székből nézve ez tisztán látszott. Csak onnan nézve…

Fletóné is nagy igazmondó. Megmondta, hogy itt szörnyű diktatúra tombol. És igen! Ugye? Mert egy vad diktatúra legfőbb jellemzője, hogy szabadon, következmények nélkül lehet gyalázni a kormányt. Nézzék csak Németországot, ott szabadon lehet dicsérni. Senkinek nem kell rettegnie attól, hogy elveszíti az állását, ha támogatja a liberálbolsevikokat. Aki pedig szidja, az vessen magára, a gyűlölködést nem tolerálhatják. Mellesleg ő is hívő ember, a nemzetek rabszolgaságában hisz, amit Európai Egyesült Államoknak nevez. És hiszi azt is, hogy 2006-ban több rendőr sérült meg, mint ahány polgár. Meg, hogy romokban a gazdaság, itt mindenki éhezik, a nyomor egyre nő. A férje is ezt mondja, a jó asszonynak pedig el kell hinnie, amit a hitvese mesél. Azt is, hogy a kígyók kígyóznak.

Na meg ott ez a Petya gyerek. Ez aztán a karakán fickó! Olyan igaz, mint a nap, hogy a paprikás krumplihoz kell a krumpli. Ezt a parlamentben is rettenthetetlenül bemutatta. (Kádár elvtárs után szabadon, mert ugye „a krumplileves legyen krumplileves”.) Igazat mondott abban is, hogy szereti a párizsit, mert az a kisemberek kaviárja. De már azt is csak kevesen engedhetik meg maguknak, szörnyű nagy a szegénység. Neki is nagyon be kell osztania azt a havi alig több, mint 1 milliós fizetését. Nehéz ám az élet! És mindezt hogyan hálálta meg a kisember? Aljas orbáni módon le akarta dózerolni ezt a nagyszerű ifjúkommunistát, csak azért, mert el akarta érni, hogy több szünete legyen a dolgozónak. Ezért nem engedte dolgozni. Ez a Petya egy áldás, maga az igazság oszlopa! Megígérte, hogy a Jobbik nem szövetkezik a baloldallal, és nem is! Azok, akikkel összeállt, nem balosok, hanem haladók. Tovább a lenini úton!

Végül ott az a másik Petya, a Márki-Zay, aki szókimondó ember. Igaz, mindig más szót mond ki, mint nem sokkal előbb, de azt úgy kimondja, de úgy! És vissza is vonja, ha látja, hogy ezzel érzékenységet sért. Hol Gyurcsányné, hol a férje érzékenységét. Egyenes jellem, gerinces ember, azonnal bocsánatot kér, ha a DK-s pártvezér összevonja szemöldökét. Viszont halált megvető bátorsággal mocskolja a kormányt és szavazóit, miközben öntudatosan hazudozik róluk. És ígérget, nekik, hol egy lámpavasat, hol – mert megszánta őket – csak börtönt, vagyonelkobzást, esetleg a családtagoktól is. De tisztán jó szándékból, le akarja venni az élet terheit a vállukról. Keresztényi irgalmasság!

Jó, hogy vagytok nekünk, fiúk-lányok! Olyan szívesen hallgatunk benneteket!

De a legszívesebben azt hallgatnánk, ahogy elhallgattok.

(Címkép: Kontra)