A Habsburg császári hadsereg vérengzésére emlékeztek pénteken a székelyföldi Madéfalván a tragikus esemény 258. évfordulóján.
A Siculicidium emlékművénél tartott megemlékezésen Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a magyarságra törő nagyhatalmaknak az évszázadok során az elfoglalás, a múlt és az identitás eltörlése, a megfélemlítés, a beolvasztás vagy elűzés volt a közös célja. De az is közös vonásuk, hogy valamennyiüknek „elvásott a foguk a kísérletben”, és a „sírjukat itt, a Kárpát-medencében ásták meg”.
Hozzátette: a „Ne bántsd a magyart!” jelszó, nem rémült könyörgés, hanem vészjósló figyelmeztetés. „Ne bántsd a magyart, mert az életeddel játszol!” – fogalmazott az államtitkár, aki szerint „a számadás, és az igazság pillanata ha késik is, mindig eljön”.
Úgy vélte: legújabban Brüsszel és láthatatlan szövetségesei „vették fejükbe, hogy ideológiai és politikai jármot akasztanak ránk”. „Vezessük őket körbe abban a temetőben, ahol a magyarság leigázásába belebukott, egykor világverő birodalmak nyugszanak!” – jelentette ki.
Magyar Levente megemlítette: az ország területét ugyan száz éve felszabdalták, de a magyarok ma jobban meg tudják élni az összetartozást, mint bármikor korábban. Nagy eredménynek tartotta, hogy a romániai magyarság politikai képviselői részt vesznek Románia kormányzásában. Úgy vélte: ennek a csírái évtizedekkel ezelőtti küzdelmekben és áldozatokban rejlenek.
„Csak az Úristen tudhatja, hogy a ma általunk végzett munka, az általunk felvállalt küzdelem milyen jövőbeni sorsfordulókat készít elő” – fogalmazott.
Az államtitkár arra is kitért, hogy a magyarországi magyarok úgy jönnek Székelyföldre, mintha hazatérnének, hiszen a székelyekben sok tekintetben a jobbik énjüket látják.
Tánczos Barna, a román kormány környezetvédelmi minisztere szerint a madéfalvi veszedelem példája arra tanít, hogy „helyzettől, kortól, veszélytől függetlenül” meg kell tartani azt a földet, azt az otthont, amelyért az elődök annyi áldozatot hoztak.
„Túléltük a tatár hordákat, a török igát, a cári és a császári seregeket, az igazságtalan történelmi döntéseket, a beolvasztó állampolitikát, ha kellett és ha lehetett, fegyvert fogva, ha nem lehetett, akkor összeszorított foggal, dolgozva, jobb időkre várva, jövőt építve, új perspektívákat nyitva gyermekeinknek” – fogalmazott.
A küszöbönálló magyarországi parlamenti választásokra utalva úgy vélte: 2022-ben a folytatás vagy a megtorpanás között kell választani. A magyarországi vendégekhez szólva kijelentette: „Mi, székelyek, az idén is, mint mindig, amikor szüksége volt ránk a hazának, tudjuk, hogy merre van az előre. Veletek együtt mi is az idén előre megyünk, nem hátra.”
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára megemlítette: „otthonról jött haza” Madéfalvára, hiszen ősei a vérengzés után menekültek Székelyföldről Bukovinába, hogy onnan aztán a 20. század derekán Magyarországra telepedjenek. Az államtitkár a történelem rendjének vélte, hogy akik úrnak gondolják magukat, gőgösek lesznek és elbuknak.
„Önök 2010 óta mindenben számíthattak ránk, idén mi is számítunk önökre!” – zárta beszédét a választásokra utalva az államtitkár.
A madéfalvi megemlékezés idén is templomi gyászmisével indult, majd az emlékműnél tartott megemlékezéssel és koszorúzással zárult. Az eseményen több százan vettek részt.
Az 1764-es madéfalvi vérengzés során a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le.
A támadás előzménye, hogy Mária Terézia német-római császárnő, magyar királynő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdostak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. A császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul rátámadtak Madéfalvára. A támadás megtörte a székely ellenállást.
MTI
