Még ha kezdetben meglepőnek is tűnt, mára hozzászokhattunk az egyesült ellenzék választási ajánlatához: elszabadult rezsiárak, megfizethetetlen élelmiszerek, fizetős egészségügy, segélyalapú társadalom, a bevándorlás támogatása, és persze elmaradhatatlan bónuszként az ovisok és kisiskolások intézményesített megrontása. Hát akad bárki – a narancsbirkákon kívül –, aki ne ezt vágyná tiszta szívből?

O tempora, o mores! Hol vannak már azok az idők, amikor ezek – mert ezek ugyanazok – még vették a fáradságot és Lendvai művésznő ajkain át, jól artikuláltan hazudták az arcunkba, hogy „nem-lesz-gáz-ár-e-me-lés”! Ezzel szemben ma csak néhány BigBoard leheli ránk az „Orbán megy, rezsicsökkentés marad” lagymatag, de legalább disszonáns szlogenjét, mert hát a rezsicsökkentés mégiscsak jó a népnek, hogy a franc essen belé, arról nem is beszélve, hogy Orbán fémjelzi, így viszont némiképp ellentmondásos az ügy, mert ha Orbán csökkentette a rezsit, és az jó, akkor tulajdonképpen miért neki kell mennie?

Forrás: Facebook

Persze, nem gondolják ám komolyan az elvtársak, hogy bármi is maradjon, ami Orbánhoz köthető, csak kiírták az óriásplakátra, mert valamit mégiscsak írni kellett rá, a szabadság-egyenlőség-testvériség édeshármasa meg már foglalt volt, ráadásul a szabadságot KariGeri is meghirdette három éve Budapest kapcsán, s hogy a főváros igenis szabad lett, onnan lehet tudni, hogy bemondta a tévé. Szóval, a BigBoardra azt írták, a rezsicsökkentés marad, és a Népszava is ezt a címet adta annak az interjújának, amelyet Márki-Zay Péterrel készített, igaz, abban a miniszterelnök-jelölt némiképp árnyalta a képet:

Tehát miniszterelnökként nem tervez változtatni a 2014-ben beállított tarifákon?

Ilyet sem mondtam. Már csak azért sem, mert például szeretnénk bevezetni az eurót.

Azt vállalja, hogy a világpiactól függetlenül – a Fidesz propagandafordulatait idézve – kormányzásuk alatt nem növelik kétszeresére az áram és háromszorosára a gázdíjakat?

Mi azt vállaljuk, hogy ha a világpiaci ár megengedi, akár csökkentjük is az energiaárakat. Nem úgy, mint a Fidesz, amely ezen a téren is a saját zsebére dolgozott. Emellett négy év alatt több százezer lakás korszerűsítését is támogatjuk.

Kicsit rafináltan, de mégiscsak megfogalmazza, hogy toll a fületekbe, eszemben sincs tűzzel-vassal (meg sehogy se) megvédeni a magyar emberek érdekeit. Aki pedig nem érti, hogy ez miért jó, az menthetetlenül elnarancsosodott a 12 év Fidesz-rabszolgaság alatt, punktum.

Az ellenzék számára legideálisabb szavazó azonban kétségtelenül a 24.hu által mikrofonvégre kapott egyed, amely meggyőződése, s ezt büszkén ország-világ tudtára is adja, hogy

„a bölcs ember elfogadja, amit osztogatnak, és aztán nem rájuk szavaz.”

Logikus, nem? És ha ilyen az ellenzék bölcs szavazója, képzeljük el, milyen lehet a szimplán csak okos!

Az egekbe lőtt rezsiárakkal tehát nyugodtan számoljon mindenki, ha Orbántakarodj jön, vagyis megy, akárcsak a vérbe cikizett hatósági benzin- és élelmiszerárak megszüntetésével. Mer’ a szabadpiac most aztán végleg odalett, temethetjük, pardon, részben már el is temettük, amikor a benzinárak felső határát 480 forintban maximalizálták. A benzinnel elhantoltuk tehát a szabadpiac lábait, most meg a kezeit temetjük a hat alapélelmiszer (kristálycukor, napraforgó-olaj, 2,8 százalékos tehéntej, búzafinomliszt, sertéscomb, csirkemell- és farhát) háromhavi árstopjával. A szabadpiac végső soron így csak egy szomorkás torzó marad, amolyan Orbán utáni szabadpiacság válik belőle, s a csilliárd termékéből – amelyeket az eddigi gyakorlat szerint, saját döntése nyomán ugyanúgy kínálhat olcsóért vagy aranyáron – mostantól hattal kevesebb lesz. Bagatell, mondhatnónk, no de melyik hattal? Hát épp a magyar csirkefarháttal, ami ugye a legérzékenyebb pontja ama szabadpiacnak!

És itt van még a kerítés ügye, amelyre végre Gyurcsány is rányomta kék-sárga áldását, imigyen:

„Nem bontjuk le a kerítést. Maradjon. Mert nagyon sokan ezt hiszik biztonságuk garanciájának. Akkor legyen. Bármeddig. Nincs helye racionális érvelésnek. Nincs rá szükség. Ha kerítés kell, legyen!”

Ugye, milyen nagyvonalú, ugye, milyen empatikus? Ha a sok narancsbirka – és jó pár vörös – ragaszkodik a kerítéshez, racionalitás (he?) ide vagy oda, legyen meg nekik a napi kerítésük. Hö-hö. Aztán majd rájönnek, hogyha az élőerőt elvonjuk, a jogszabályi környezetet meg befogadóvá varázsoljuk, a kerítésük mit is ér valójában.

Kicsit se cinikus.

Végül pedig ne feledkezzünk meg a fránya kölkökről se, az ovisokról és a kisiskolásokról, egyszóval mások gyerekeiről, akiknek igenis szükségük van transzvesztitákra, meg homokos nénikre és bácsikra, hiszen csakis ők édesíthetik meg a nyomorult, szürke kis életüket. Pusztán szívességből persze. Az LMBTQ-lobbi kész meghozni ezt az áldozatot a magyar gyerekek érdekében is:

ingyen és bérmentve szexualizál bármely kiskorút háromtól tizenhárom éves korig; afölött a megrontás már kevésbé hatékony,

így a melegek hajlandóságát az oktatási intézmények anyagi ellenszolgáltatással motiválják majd, de a transzik vélhetően továbbra is ingyen vállalják. Ajándékot természetesen valamennyi aktivista elfogad, az erre szánt összeget pedig azoktól a szülőktől kell beszedni, akiket soha senki sem fog tájékoztatni az európai értékeknek végre minden porcikájában megfelelő, új oktatási-nevelési irányelvről, az intézményesített pedofíliáról.

Mit is mondhatnék még? Alig várom a tavaszt!

Kiemelt kép: Ripost/Máté Krisztián