Megyek a levesbe?

Úgy esett, hogy a minap szereplőválogatásra, pardon, kásztingra hívtak az RTL Klub egyik legnépszerűbb műsorába. Hát lehet erre nemet mondani?

Lehet. Mi az, hogy! Nagyon is! De ne szaladjunk ennyire előre. Mindez néhány nappal ezelőtt történt, amikor az alábbi üzenetet kaptam a privát Facebook-profilom Messenger fiókjába:

„Szia! Én Timi vagyok és az RTL Klub-tól írok Neked egy szereplési lehetőséggel kapcsolatban. Egyik legnépszerűbb műsorunkba keresek olyan embereket, akik szívesen eljönnének kedvenc kis állatukkal. Amennyiben érdekes lenne a számodra megkeresésem, küldd el kérlek a telefonszámod és felhívlak a részletekkel. Szép napot! Timi”

Nem tagadom, az ismeretlen, toborzási feladatokkal megbízott műsorkészítő asszisztens üzenete némiképp felkeltette az érdeklődésemet, bár sosem nézek RTL Klubot vagy más kereskedelmi csatornát, igaz, tévét se nagyon, mégis, a maga szokatlanságában kíváncsivá tett, vajon milyen műsorról lehet szó, de még inkább: melyik kis állatomra – vagy kisállatomra? – gondolhatott ööö, Timi?

Merthogy több is akad belőlük, mind faj, mind darab tekintetében, így találgatás helyett megadtam a telefonszámom, a hívás pedig nem sokkal később megérkezett. Innentől kezdve vált igazán érdekessé a történet, Timi ugyanis rögvest a lényegre térve közölte, hogy a Konyhafőnök című gasztroreality soron következő évadába toboroznak olyan szereplőket, akik egyfelől jeleskednek a főzés tudományában – na jó, legalább szeretnek főzni -, másfelől pedig ezt a produkciót a kisállatukkal hajtanák végre; van, aki gőtével, van, aki papagájjal fogja megtenni – zárta monológját.

Ekkor már éreztem, hogy a készítők nem a 45 kilogrammos német juhászkutyáimra gondoltak, mint konyhai biodíszletekre, s minekutána gőtém nincs, maradnak a papagájok, közülük is a YouTube-nak köszönhetően mostanság növekvő népszerűségnek örvendő Rumba; feltételezem Timi is miatta kereshetett meg, bár explicit nem mondta ki.

És most tegyünk egy kis etológiai kitérőt, amelyben elárulok néhány alapvetést a papagájok, egészen pontosan az afrikai szürkepapagáj (Psittacus erithacus) viselkedéséről, amely faj egyik jeles képviselője az én egyik madaram is. Elsőként nyomatékosan rögzítsük a tényt, amelyet sokan, ideértve a műsor készítőit is, figyelmen kívül hagynak: a papagájok a domesztikált kutyával ellentétben vadállatok, így a velük való együttélésre és együttműködésre értelemszerűen más szabályok vonatkoznak, mint egy háziállattal történő interakcióra.

A jákót az intelligens madaraknak számító papagájok között is „tollas majomként” tartják számon, s ez nem véletlen; bár agya mindössze diónyi méretű, a sűrű neuronháló, amely a szervet „átöleli”, rendkívüli intelligenciát eredményez. Emellett két másik tényező is kiemeli őt a többi papagájfaj közül: az egyik a hangutánzó készsége, s nem csupán azért, mert több száz szó, illetve összefüggő mondatok tökéletes elsajátítására képes, hanem azért is, mert a tanultakat cselekvéshez köti. Többek között ezért is fogalmazunk úgy, hogy nem egyszerűen csak hangokat utánoz, hanem beszél. A másik tényező pedig az extra érzékenysége: nem túlzás azt állítani, hogy a jákó az ismert papagájfajok legérzékenyebbike, így tartása rendkívüli elkötelezettséget, türelmet és áldozatot kíván. Ezek a madarak hajlamosak az öncsonkításra, amennyiben a tartási körülmények nem megfelelőek, s kevés szomorúbb látvány van, mint az emberi felelőtlenség következtében önmaga által megsebzett papagáj.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az afrikai szürkepapagájjal kapcsolatos tanulmányok jórészt még ma is csak idegen nyelven állnak rendelkezésre, kivételt képez Irene M. Pepperberg Alex és én címmel hazánkban is megjelent monográfiája, amely közel harminc év megfigyeléseit tárgyalja. A madár európai elnevezése egyébként német eredetű, amikor ugyanis a derék übermenschek Közép-Afrikában gyarmatosítgattak, felfigyeltek erre a rendkívül tanulékony, gyönyörű állatra, s ekképpen szóltak hozzá: „Ja, komm!” azaz „Igen, gyere!” Így maradt hát rajtuk a jákó név.

És akkor térjünk vissza a főzőműsorra, amely készítői úgy tűnik, azzal kívánják növelni a nézettséget, hogy a következő évad sztárjait állataikkal együtt szerepeltetik a konyhában. Hogy egy-egy páros mely tagja lesz a sztár, és kinek jut a másik szerep, előre nehéz megmondani.

Ami viszont bizton állítható, az, hogy a konyha gyerek- és állatbarát környezet, csupa olyan lehetőségekkel, mint az égés és a vágás. Végül is, ki ne sütött volna már csecsemővel a nyakában rántott húst, vagy aprított volna hagymát, miközben kis kedvence – legyen az hörcsög, törpepincsi, szalamandra, vagy papagáj – a pulton szlalomozik?

Az RTL ennyi erővel ovisoknak is rendezhetne késélező versenyt, biztosan akadna olyan, aki a 15 perc hírnévért cserébe benevezné a gyerekét.

A mai világban ez csak természetes, a korszellem kiköveteli az újításokat, aki pedig mást mond, az nem elég progresszív.

De a biztonság csak az egyik szempont, a másik az épp ennyire bagatell higiénia. Bármily meglepő ugyanis, egy papagáj (azaz egy zsákmányállat), még ha túzokként ülne is az ember vállán, és onnan se reflektorral, se idegen emberekkel és zajokkal elmozdítani nem lehetne – ilyenek például a plüss vagy a 3D nyomtatóval készített papagájok –, akkor is eleget tenne bizonyos életfunkcióknak, úgymint az ürítés. Bár az én madaraim szobatiszták, többé-kevésbé a hegyi papagájok is, Rumba pedig pici korától kezdve kifejezetten ügyes e téren, ez nem jelenti azt, hogy nem ürítenek nagyjából 15-20 percenként egy méreteset. Kérdés, hogy hová, mivel a szobatisztaság csak a megszokott környezetük és napi rutinjuk szerint értelmezhető, egy tévés főzőműsor viszont aligha nevezhető annak. Aztán itt a tollpúder kérdése, ami a jákók esetében nagyon is releváns, aki ilyen papagájt tart, pontosan tudja, hogy még a minőségi levegőszűrők sem oldják meg a kérdést maradéktalanul.

Végül belőlem csak egy döbbent sóhaj szakadt fel, miután végighallgattam a tervet, ám Timi ezt félreérthette, mert azonnal megkérdezte: „és ha fizetnénk?” Nem volt szívem szembesíteni a valósággal, de annyit azért elárultam, hogy a témaválasztás meglepett, mert naivan állattartási kultúrával vagy felelős állattartással kapcsolatos, esetleg egzotikus állatok a lakásban témájú műsorra számítottam. Kétlem azonban, hogy az áthallás célt ért volna.

Mindenesetre Rumba nem megy a levesbe, én meg békésen öregszem tovább, s próbálok barátkozni a gondolattal, hogy idén sem lesz belőlem tévésztár.

Kiemelt kép: Pixabay