A Békemenet „őse”

Magyarországon újabb időben nem volt impozánsabb felvonulás és tüntetés, mint a milyen a múlt vasárnapi országos szabadelvű nagygyűlés volt a fővárosban – kezdi beszámolóját, 1894 március 11-én megjelent Vasárnapi Ujság.

A lap az előző hétvégén történ hatalmas emberáradatú nagyszabású ünnepségről számolt be, viszont az idő múlásával érthető módon, némileg rövidebb tudósításban. Ugyanakkor a Pest-Budai Emlékek a XIX. századból címmel 1941-ben megjelent könyvben melynek szerzője Radó Richárd, a korabeli újságokból, kiadványokból állított össze, hosszas kutatómunkával egy gyűjteményt. A szerző bevezetőjében többek között azt írta:

„Annyi értéke volt akkoriban az országnak minden téren, hogy bátran nevezhetjük a XIX. századot a nemzet hőskorának.”

E könyvben szereplő írások között felfedezhető a már említett szimpátia tüntetésről egy részletes beszámoló a következő címmel: Izgalom az egyházpolitikai törvények miatt. Némi rövidítéssel közre adjuk a beszámolót, miután a felvonulás előzményének részletes leírásának lényege az, hogy Wekerle Sándor egyházpolitikai programjának azon része, hogy kötelező legyen a polgári házasság, ez sokak ellenszenvét váltotta ki, de a támogatók tábora igen nagy volt.

„Impozáns volt az országos szabadelvű felvonulás és gyűlés, amelyet az egyházpolitikai törvényjavaslat érdekében tartottak a fővárosban. A király koronázása óta nem volt olyan emberáradat Budapest utcáin, mint az országos gyűlés napján. Minden vármegye, város és község küldöttség útján képviseltette magát. Zemplén vármegye száznyolc tagú küldöttsége a történeti nevezetességű Rákóczi zászlóval, Hajduszoboszló városa pedig a Bocskay-zászló alatt jött tüntetni a kormány javaslata mellett. Fiume városának küldöttei hatalmas nemzeti színű lobogót hoztak magukkal. Budapest százhúsz tagú küldöttségét a daliás termetű, díszmagyaros Márkus József alpolgármester vezette.

A vidéki törvényhatóságok és különböző testületek, egyesületek a főváros több pontján gyülekeztek, hogy onnan az országos gyűlés helyére, a víztorony mögötti szabad térre induló menethez csatlakozzanak. A gyülekezőhelyek a Kálvin-, Ferenc József- és Gizella-téren, valamint a Nyugati pályaudvar előtti téren voltak. A küldöttségeket két lovasrendező: báró Nopcsa Elek és gróf Zichy Béla, továbbá Heltai Ferenc, Rémi Róbert, Havass Rezső, Münnich Aurél és gróf Teleki Géza állították sorba. Az Andrássy-út torkolatánál a minden irányból érkező küldöttséget lóháton várták: Rohonczy Gedeon, a felvonulás és országos gyűlés főrendezője, Csáky Károly, Károlyi Gyula és Imre grófok és Tarnóczy Gusztáv. Mikor a küldöttségek mind együtt voltak, báró Nopcsa Elek kürtszóval jelt adott az indulásra. A menet élén lovagolt Rohonczy Gedeon főrendező gróf Károlyi Gyulával és Imrével és a többi lovasrendezővel. Közvetlenül utánuk jött az egyetemi ifjúság selyem nemzeti színű lobogóval. A küldöttségek sorát az aradiak nyitották meg tarka egyenruhás zenekarukkal. Már a gyülekezésnél éltették Kossuth Lajost, Wekerlét, Csákyt és a polgári házasságot. Az Andrássy-út palotáit zászlókkal, drapériákkal és szőnyegekkel díszítették. A Harkányi-palota erkélyéről nézte a felvonulást Munkácsy Mihály és neje, báró Harkányi Frigyes, Beniczky Ferenc és báró Lipthay Béla társaságában. A VI—VII. kerületi kör erkélyén Jókai Mórt vette észre a felvonulás közönsége és lelkesen ünnepelte. Ovációban részesült az Abbazia-kávéház előtt Eötvös Károly és az egyik magánpalota erkélyén tartózkodó Berzeviczy Albert, akkor még kultuszminiszteri államtitkár. A közönség sorfala között, a Stefánia- és Csömöri-úton keresztül a gyűlés helyére érkezett a hatalmas menet. Az óriási téren épült tribünök akkorára már szorongásig megteltek….

…Esteledett már, mikor a hatalmas embertömeg oszladozni kezdett. A gyűlésről a közönség egy része az egyetemi ifjúsággal a Kerepesi-úti temetőbe ment, ahol koszorút helyeztek Deák és Irányi sírjára, akik a politikában ellenlábasok voltak ugyan, de egyformán liberális elveket vallottak. Deák mauzoleumánál Papp Elek függetlenségi képviselő, Irányi sírjánál Szivák Imre kormánypárti képviselő beszélt. A nagygyűlés impozáns lefolyása döntötte el az egyházpolitikai törvényjavaslat sorsát és a Wekerle-kormány pozíciója megerősödött.”

A szimpátia tüntetésről szóló beszámoló után a polgári házasságról szóló vitáról is lehet olvasni. Mintha a történelem ismételné önmagát.

„A pártharcok erősen kiéleződtek és a javaslat ellen az agitációt még az iskolákba is bevitték. Nagy feltűnést keltett a lapoknak az a híre, hogy a Ranolder-féle intézetben nyomtatványokat osztottak szét a növendékek között a polgári házasság ellen. Pártos Béla interpellált ebben az ügyben a főváros közgyűlésén és szigorú intézkedést kért, hogy „az ifjúság kedélyének zománcát ilyenféle nyomtatványokkal a jövőben megmérgezni ne lehessen”. Kammermayer polgármester válaszában elismerte, hogy az említett nyomtatványokat a Ranolder-intézetben szétosztották, de az intézet főnöknője, mikor megtudta, hogy azokat az egyházi hatóság nem approbálta, további kiosztásukat megtiltotta. Egyébként pedig a közgyűlés elé terjeszti Cselka Nándor érseki helynök, felszentelt püspök leiratát, melyet ebben az ügyben Bogisich Mihály esperes, kerületi tanfelügyelőhöz intézett. Az érseki helynök leiratának szövege ez:

„Értésemre esett, hogy a budapesti katholikus iskolák kettejében az utóbbi napokban a katholikus és polgári házasságot tárgyaló, nyomtatott kis lap osztatott szét a gyermekek között. Nem tehetem, hogy ezen eljárást ne helytelenítsem és felhívom Nagyságodat, hogy mint tanfelügyelő, ezen rosszalásomat az illető iskolák igazgatóságainak tudomására hozni szíveskedjék, azon reményemnek adva kifejezést, hogy ily dolog többé nem fog történni. A törvényjavaslatok ellen mindenkinek jogában, sőt az illetékeseknek kötelességükben áll minden szabad és tisztességes módon küzdeni, de a küzdőknek sorába nem tartoznak a gyermekek s a küzdőtér ne legyen az iskola. A gyermekekkel a tanítók buzgó imával forduljanak a világosság adójához, világosítsa fel kegyelmesen az egyházi és világi törvényhozók elméjét, hogy oly törvényeket hozzanak, melyek az egyháznak és hazának valódi javára szolgálnak. Ez elég, ez katholikus eljárás és kívánom, hogy az iskolák vezetői ehhez tartsák magukat”. „Azt hiszem, — mondta a polgármester — a leirat mindnyájunkat kielégíthet.”

A közgyűlés tudomásul vette a választ és napirendre tért az ügy felelt.

Az egész országban a polgári házasság jelszava uralkodott. Wekerle elérte a népszerűség tetőpontját. Közhivatalokban, kaszinókban és az üzletek kirakataiban, mindenütt ott. látták arcképét. A színházakban kuplékat énekeltek róla és Dankó Pista neki ajánlotta szerzeményét, melynek egyik igen népszerű strófájára még sokan emlékeznek.”

Kiemelt kép: huszadikszazad.hu