„A döntések mindig a következmények világába vezetnek” – mondta volt Winston Churchill brit miniszterelnök. A háborús döntéssel különösen így van ez, bár lehet akár különleges katonai műveletnek is nevezni, amit takar.

A következmények pedig beláthatatlanok. Persze most mindenki abban reménykedik, hogy hamar vége lesz, hogy Putyin elszámította magát, hogy a szankciók megfékezik az agresszort. Hogy a civilizált világ erkölcsi megvetése sújtja Oroszországot, mi több az orosz embereket ciki lesz hallgatni, előadni Csajkovszkijt, vagy olvasni Bulgakovot. Sőt lehet, hogy tilos is!

Egészen biztosan meglepett mindenkit Putyin döntése, mely szerint támadást indít Ukrajna ellen. Bár előtte diplomáciai nagyüzem működött, úgy látszik mégis elkésett a világ. Sajnos vannak ilyen brüsszeli fétisek, vagy illúziók, hogy Európában már nem lehet háború, hisz ezért jött létre az EU. (Mintha a napfelkelte a kakaskukorékolás függvénye lenne!) Aztán csak lett közel egy évtizedig tartó délszláv háború és most itt van előttünk a legnagyobb kihívás: az orosz-ukrán összecsapás.

De van itt egy további érdekes kérdés! Az erkölcsi fölény problémája. Ugye mikor az Egyesült Államok megtámadta szárazföldről, levegőből, tengerről Irakot, megvédendő Kuwaitot (Vö: Donbasz) – karöltve a britekkel és a franciákkal – előtte jól befeketítették Szaddámot, hogy vegyi fegyvere és atombombája van (nem volt), rakétái – melyek persze orosz típusúak – elérik Közép-Európát. Különben is, ő egy féktelen diktátor, úgyhogy a világ alig várja már, hogy

a jenkik, akik a demokrácia frigyládájának őrzői

szanaszét lőjék az országot, előkaparják azt rút szakállas elnököt egy krumpliveremből, felakasztassák, majd a nyugati civilizációra rászabadítsák az iszlám terrorista államot, mely fellobban mértékre és kialszik mértékre. Nyilván az ő mértékükre! (Herakleitosz, bocs!)

Az sem volt semmi, ahogy az Arab Tavasz nevű konspirációs fesztiválon, miután szétbombázták Tripolit valami vizes árokban elkapták a líbiai berber ezredest, bizonyos Moammer Kadhafit és ott helyben a kamerák kereszttüzében meg is gyilkolták a jótékony angyalok.

Persze előtte hullottak a bombák, ártatlan emberek, nők és gyerekek haltak meg itt is, ott is, amott is. Korábban a napalmtól Vietnámban is!

Ezeket követően az amerikai sportolók részt vehettek továbbra is az olimpiákon és világversenyen, a zenészeik szabadon utazhattak, a filmes mainstream ünnepeltette magát Hollywoodban etc. és semmilyen szankciót nem szenvedett el a nyugati világ, hacsak nem vesszük annak, hogy Kína csendben leszorította őket a gazdasági és monetáris trónusról.

Hiszen az erkölcsi erő velük volt-ugye?!

Az orosz vezető valószínűleg elmulasztotta kellőképp befeketíteni az ukrán vezetést (esélye sem volt rá!), hiszen egy kis népirtás Donbaszban valamint az, hogy a NATO-rakétái beköltöznek a hasa alá még nem olyan nagy probléma, lássuk be. Vagyis ebből nem lehet erkölcsi előnyt kovácsolni a különleges katonai műveletekhez. Így aztán ő maga lett a patás ördög, most mehet a levesbe!

Az orosz kultúrát, valamint képviselőiket Rettegett Ivánig visszamenően lejegelik, sportolóik nem vehetnek részt világversenyeken, a lábukat sem ajánlatos kitenni a gonosz birodalmából.

Mindenki elítéli Putyint, hiszen ártatlan emberek, nők és gyerekek halnak meg itt is, ott is, amott is!

Persze Száddámmal és Kadhafival ellentétben Putyinnak tényleg van egy gombja. Nem érdemes vele nagyon cicózni, mert egy újabb „rossz” döntése után már következmények sem lesznek.

Kiemelt kép: Mikhail Kilmentyev/TASS/háttérben az atomtáska