„Méltányoljuk ellenfelünk érveit és nehézségeit; mutassunk őszinte érdeklődést logikája iránt.”
„Az embernek meg kell találnia a középutat a sértő, merev ellentmondás és saját véleményének hízelgő, azonnali feladása között.
Páter Fábernak, az angol lelki írónak van erre vonatkozólag egy igen kiváló szabálya. Ő természetesen a saját helyzetében gyakori, anglikánokkal és más felekezetekkel való hitvitákra alkalmazza, de jó az egyéb kérdéseknél is. »Méltányoljuk – mondja ő – ellenfelünk érveit és nehézségeit; mutassunk őszinte érdeklődést logikája iránt. Valahányszor gondolkodó emberrel van dolgunk, ezt mindig megtehetjük anélkül, hogy képmutatók lennénk, mert hiszen az ilyen esze járása mindig érdekes, még ha ellenünk is van fordítva az éle. Ezzel megnyerjük a jóakaratát, és hajlamossá tesszük arra, hogy ő is odafigyeljen a mi ellenérvünkre.« Ha azonban nem hitbeli kérdésről, vagyis nem olyanról van szó, amelyből nem engedhetünk egy jottányit sem, hanem holmi politikai és társadalmi problémák kerülnek szőnyegre, nekem az az álláspontom, hogy ezen a téren felfogásunk ne legyen merev.
Legtöbbje olyan, hogy az egyik oldalról nézve fehér, a másikról fekete. Ha tehát nem vagyunk eleve arról meggyőződve, hogy a mienkkel ellentétes vélemény kimondottan oktalanság, hanem belátjuk, hogy a dolgot így is fel lehet fogni meg úgy is, akkor véleményünk sohasem lesz sértő másokra nézve. Sajnos igen sok ember túlságosan meg van győződve saját meggyőződésének feltétlen bizonyosságáról és csalhatatlanságáról, s még ha vitatkozásba is bocsátkozik velünk, nem figyel az érvelésünkre, hanem mialatt beszélünk, azon gondolkozik, hogyan tudna a magáé mellett még döntőbb argumentumot felhozni. Az ilyennel nem érdemes szóharcra ereszkedni.”
(Részlet Szeghy Ernő kármelita szerzetes [1872-1952] Gondolatok az élet késő alkonyán című könyvéből)
Fotó: Kemenes Tamás
