A nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
Kép forrása: actio-catholica.hu
A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latinul Dominica palmarum, németül Palmsonntag, stb.). Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Az ünnepet például az angol nyelvterületen ezért Yew Sunday („tiszafavasárnap”) vagy egyszerűen Branch Sunday („ágvasárnap”) neveken is ismerik.
A Római Katolikus Egyház elnevezése szerint a mai nap a pálmavasárnap. Pálmaágas körmeneteket a VI. századtól tartottak, ezt a pálmát helyettesíti nálunk a barkavessző, amit a vasárnapi nagymise előtt szentel meg a pap, majd kiosztják a híveknek. A nép hajdanában a szentelt barkának bajelhárító erőt tulajdonított. Használta rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villámlás ellen is. Régebben szentelés után a templomból hazamenve minden családtag kapott egy-egy barkaszemet torokfájás ellen.
A megszentelt barkának a szentkép vagy a gerenda alatt volt a helye, hogy majd a hamujával hamvazkodjanak „hamvazószerdán”, cirka egy év múlva.
A földműveléssel kapcsolatosan is felhasználták a szenelt barkát: a kert földjébe tűzték, hogy elűzze onnan a férgeket. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. A gazdasszony megszámolta, hogy hány szem van a barkaágon, mert annyi kislibája lesz.
Egyes helyeken a barka gyűjtésének is kialakultak hagyományai, a XX. század elején Göcsejben a fiúk fejükön süveggel, oldalukon fakarddal, a lányok pedig fehér koszorúval a hajukban gyülekeztek az iskolában. A kántortanító vezetésével, párosával énekelve mentek barkavesszőt vágni. A visszavezető úton már egyházi énekeket énekelve és a templomot háromszor megkerülve hozták be a barkát.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Kiemelt kép: Magyar Kurír
