Gyula fejedelem lehetett a keleten maradt magyarok eddig ismeretlen vezetője? B. Szabó János és Sudár Balázs, a Budapesti Történeti Múzeum történészeinek forráselemzései meglepő eredményekhez vezettek. Úgy tűnik, újra kell gondolni a honfoglalás eddigi történetét.

– A legújabb, a Dentumoger II. című kötetben megjelent tanulmányukban nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy az egyik forráscsoport, amelyet a korai magyarokhoz szokás kötni, valójában nem is a honfoglalókról szól. Hogyan lehetséges ez?

– S. B: A kérdés megválaszolásához távolabbról kell indulnunk. A magyarokra vonatkozó muszlim források elemzése során igen jelentős időrendi problémákba ütköztünk, amelyek alapjaiban kérdőjelezték meg a korai magyar történelemről kialakított korábbi teóriákat.

 – Mint például?

– S. B: Többek között a sokat emlegetett kettős fejedelemség-kérdéskörét. Erről egyetlen muszlim szöveghagyomány tájékoztat, amely számos különböző változatban maradt fenn, és amely al-Dzsajhání számánida miniszter mára elveszett munkájára megy vissza. E szövegek közül került elsőként a figyelem előterébe az egyik, Ibn Rusztáé, majd annak egy – véleményünk szerint kevéssé meggyőző értelmezése vált uralkodóvá a magyar kutatásban 120-130 évvel ezelőtt. Erre épült azután a kettős fejedelemség, majd a szakrális királyság elmélete.

 – Önök szerint viszont nem így történhetett?

– B. SZ. J: Véleményünk szerint nem. A magyarokról és magáról a steppei világról a 19. század végén nagyon keveset tudtak a kutatók. A kazárokról több forrás maradt fenn, ezért hozzájuk igyekeztek kötni a magyarságot és az államszervezetet.

– Csábító volt a kazár párhuzam átültetése a magyarokra, de meglátásunk szerint ez a prekoncepció volt az, ami zsákutcába vezette a magyar őstörténet-kutatást.

– S. B: Ráadásul egy másik forrásban, a Birodalom kormányzásáról című bizánci munkában szerepel egy magyar méltóságnév, a „gilasz”. Ez pedig meglehetősen hasonlít az Ibn Rusztánál olvasható „Dzslh” (azaz Gyula) névre. Ezért gondolták azt, hogy az arab forrásban szereplő szó valójában méltóságnév. Így viszont két méltóságnév, a kende és a gyula került egymás mellé a szövegben, amiből viszont következett a kettős uralmi rendszer. Szerintünk azonban ez a logika nem megalapozott.

 – Miért gondolják ezt?

– S. B: Több okból is. Az elsődleges arab szöveg megfogalmazása tényleg kissé homályos. Nem csak a kései magyar kutatók, de egy középkori perzsa fordító is kettős uralmi rendszert látott bele. A szöveg arab nyelven író felhasználói viszont rendre egyetlen magyar uralkodóról írtak, ahogy egyébként a későbbi fordítók is. Másrészt a gyula szó után nyomozva azt találtuk, hogy sehol sem ismert egyértelmű méltóságnévi használata, tulajdonnévként viszont biztosan létezik: nálunk és a besenyőknél.

Ezért úgy látjuk, hogy Ibn Ruszta szövege valójában egy Gyula nevű magyar kendéről, azaz fejedelemről emlékezik meg.

A Vasarnap.hu teljes cikke itt olvasható.

Szerző és kép: Tóth Gábor

A képen: B. Szabó János és Sudár Balázs a Budapesti Történeti Múzeum történészei