Dumas romantikus regényében, a Bragellone vicomte-ban olvasható a Fouquet család állítólagos jelmondata: „Hová emelkedem még?” Nos, fordított előjellel ezt a DK és annak vezetője is elmondhatná magáról, emígyen: Hová süllyedek még?

Olvasom a közleménynek nevezett DK-s fröcsögést és vidulni támadna kedvem, ha nem lenne tenyérbe mászóan dühítő. Merthogy ők közérdekűen megigényelték a tavalyi augusztus 20.-i tűzijáték költségvetését és majd jól nyilvánosságra hozzák.

Jól teszik, akit érdekel, olvasgassa. Nekem speciel mindegy, mert akkor, a járvány és elzártság idején némi örömöt hozott életünkbe a káprázatos rendezvény, amit persze a posztkommunisták ócska bóvliként neveztek meg. Giccsnek, amelynek árát az adófizetők szájától elvont falatokból fedezte a „tolvaj kormány”.

Tudjátok mit, vörös lányok és fiúk? Ha erre loptak, bánja a fene!

Aljas kis piszkoskodásotok önmagát leplezi le, hiszen amikor ti ültetek az ország nyakán, ti is rendeztek tűzijátékot. Tragikus végkifejlettel.

Nem a tűzijáték böki a csőrötöket, hanem az, amit a csodás bemutató üzent: a múltunk ősi és nagyszerű, a hagyományaink, történelmi és mitikus alakjai is részei magyarságunknak. Mert ugye nektek már az sem tetszik, ha felemelő pillanataink, perceink vannak. Rettegtek, ha elhangzik, hogy „magyar”, ha a nemzeti jelképeket, a Szent Koronát, vagy a magyar mondavilág alakjait emlegetjük és számotokra maga a katasztrófa, ha ezek ráadásul megjelennek az égen is. És egyenesen tűrhetetlen, ha az elsöprő többség lenyűgözve bámulja az attrakciót. Hiszen nektek minden csak akkor jó, ha másoknak rossz, mert minden sikeres, örömteli pillanat a kormány népszerűségét növeli. Tehát örömködés helyett jobb, ha bánkódik a magyar, az a jó, ha minden rossz, letaglózó, drámai. Lógassa szomorúan a fejét mindenki. Ha így lesz, ugye jó lesz?

Még mindig nem ébredtetek fel, pedig nyakon öntött benneteket az április 3.-i hidegzuhany. Most sem értitek, hogy a ti többségetek kisebbség, a ti véleményetek meg a kutyát sem érdekli. Fogalmatok sincs erről az országról, de lakóinak mentalitásáról sem, ellenben jogot formáltok arra, hogy pökhendi pofátlansággal gúnyolódjatok bármin, ami a többség szemében szent. A ti haverotok volt az a szemétláda is, aki a Szent Koronát svájcisapkának gyalázta, ti vagytok azok, akik a Turul emlékművet lenáciztátok, miközben szemrebbenés nélkül lepaktáltatok törzskönyvezett nácikkal.

És ti vagytok azok is, akik képviselőik útján ott támadják saját hazájukat, ahol csak lehet. Mint az óvodások, rohantok panaszkodni (régebben Moszkva óvóbácsinak, most Brüsszel néninek), hogy az a csúnya gyerek visszaütött, tessék megbüntetni! Szánalmas.

De hová kalandoztam el? Hiszen a tűzijátékról volt szó. Nos, sem én, sem a többség nem sajnáljuk a szórakoztatásunkra elköltött forintokat. Tudjátok, mit sajnálunk? Azt, hogy a mi pénzünkből milyen sok megy el rátok. Alkalmatlan képviselőkre, udvari bolondokra, a magyarság ellenségeire. Ti vagytok az igazi bóvli.

Hát acsarkodjatok csak tovább, építsétek saját légváraitokat szorgosan. Mi megelégszünk az augusztus 20.-i látványosságokkal – no meg azzal a pompás tűzijátékkal, ami nektek bizony nagyon sokba került,  április 3.-án.

Az is legalább olyan látványosra sikeredett, mint alig egy évvel ezelőtt a Szent István-napi.

Szerző: Ifj, Tóth György

(Címkép: YouTube/Duna tv)