Áder János köztársasági elnök tartott előadást a budapesti Piarista Gimnázium tizedikes és tizenegyedikes osztályainak április 25-én a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, A vízválságtól a fenntartható fejlődésig – Hol tartunk, mit tehetünk? címmel. A köztársasági elnök a gimnázium diákönkormányzata meghívásának tett eleget.

A megjelenteket Horváth Bálint igazgató; Jaczkó Mátyás, a diákönkormányzat elnöke és Matolcsy Miklós, a fenntarthatósági témahetet szervező PontVelem Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója köszöntötte.

A fenntarthatósági témahetet hetedik alkalommal szervezték meg, ennek nyitó tanóráját tartotta meg Áder János. Előadása elején a köztársasági elnök Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját és a most már elérhető Zöld Föld fenntarthatósági tankönyveket ajánlotta a diákok figyelmébe.

A köztársasági elnök előadásában a víz három drámájáról beszélt: arról, ha kevés, ha sok, vagy ha szennyezett. A bolygó egy részén már évek óta nem esett eső, Szíriában például három éven át tartott az aszály. De Kenya, Etiópia és Szomália is küzd a szárazsággal: ha Szomáliában idén sem fog esni, akkor másfél millió öt év alatti gyermeket fenyeget az éhhalál.

Az orosz–ukrán háború fokozza a szárazság okozta gazdasági problémákat. Ötven olyan ország van Afrikában és Ázsiában, ahol a gabona legalább harminc százaléka e két országból érkezik.

Németországban évek óta alacsony a Rajna vízállása, ami rendkívüli mértékben korlátozza a hajózást. Ha a vasúton vagy közúton szállítják azt, amit eddig vízi úton juttattak el a célig, az is megterheli a környezetet. Bár Magyarország kedvező helyzetben van, a Duna–Tisza közi homokhátság, melynek területén 830 ezer ember él, félsivatagosnak tekinthető. A következő nyolc évben komoly erőfeszítéseket tesznek majd arra, hogy a homokhátság vízpótlását meg tudják oldani.

A világ más tájainak viszont a túl sok víz okoz gondot. A klímaváltozás miatt sokkal gyorsabban jut vissza a földre a csapadék, ami a világon több helyen megoldhatatlan problémákat okoz. A hirtelen lezúduló csapadékot nem tudja elvezetni az infrastruktúra, az áradások komoly károkat okoznak a településeken, emellett a mezőgazdasági tevékenységet is lehetetlenné teszik. De Magyarországon is komoly gondot okoz a sok víz, a Tisza például rövid idő alatt képes megáradni, ennek megakadályozására a gátak csak korlátozott védelmet nyújtanak, ezért kell szükségtározókat építeni.

„Mennyi italos műanyagpalackot gyártanak a világon?” – hangzott az újabb kérdés. A helyes válasz a másodpercenként húszezer darab volt. Ezek nagy részét nem gyűjtik be és nem hasznosítják újra, hanem eldobálják, így előbb-utóbb bekerülnek valamelyik nagy folyó vizébe, ahonnan a szemét az óceánokba kerül, hatalmas műanyagszigeteket alkotva.

Ha ebben az ütemben folyik a szennyezés, 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal.

Ukrajnából és Romániából hatalmas mennyiségű műanyagszemét érkezik a Tiszán Magyarországra. Ezekben az országokban a községekben felhalmozódó szemetet az ártéren gyűjtik, amit az áradások belesodornak a folyóba. Bár ötven éve létezik a szennyező fizet elve, ennek ellenére nem sikerült még elérni, hogy megtérítsék Magyarország számára a hulladék semlegesítésének költségét. E szennyezés megszüntetésére kellett üzembe állítani Vásárosnaményban egy olyan berendezést, melynek segítségével ki tudják szedni a Tiszából a műanyagot.

A köztársasági elnök előadása végén arról beszélt a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, hogy egy-egy szakma művelője – az orvos, az informatikus, a közgazdász, a tanár, a jogász – mit tehet a fenntarthatóságért a maga területén.

A téma iránt érdeklődőknek pedig Ferenc pápa Áldott légy! kezdetű enciklikájának tanulmányozását, valamint a Kék Bolygó Alapítvány honlapjának felkeresését javasolta.

 

Szerző: Baranyai Béla/Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír