A baj az, hogy a DK, a Jobbik és a Momentum kiscsoportosai az Országgyűlést tekintik homokozónak, ahol, ha homokváruk összedőlt, toporzékolva hisztizhetnek, ahonnan, ha Választó mama nem teljesíti, amit akarnak, sértetten kivonulhatnak. De csak, miután megkapták a kisírt csokijukat.

Megalakult az új Országgyűlés, a megválasztott képviselők felesküdtek az Alaptörvényre. Mindegyikük megtette, azok is, akik a választás előtt még annak feles többséggel való megváltoztatásával fenyegetőztek és ma is illegitimnek hazudják a szavazás eredményét. Persze, mert ha nem tették volna, nincs csoki, azaz nincs jó magas képviselői juttatás, nem csúszik zsebecskéikbe a forint, mehetnének dolgozni. Ja, azt már nem.

Óvodás hölgyek és urak, Önök szánalmasak és becstelenek. Kocsis Máténak van igaza, a pénz kell, a munka viszont nem. Azt azért még az Önök szellemi színvonalán is felfoghatják, hogy azok, akik Önökre voksoltak, nem azért tették, hogy magas fizetésük legyen, hanem azért, hogy képviseljék őket, hangot adjanak véleményüknek. Önök a vonulgatásukkal éppen a szavazóikat köpték arcul.

“Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok” – szól a dal és Önök is fújják. Bent vannak, amikor a pénzről, és kint vannak, amikor az ország jövőjéről van szó.

Apropó jövő. Az bizony nem lesz az Önöké, míg fel nem nőnek. A hisztis gyerekeket senki sem szereti, a kis piros autót sem fogjátok megkapni, hiába csépelitek ököllel a földet. Tudom, hogy kiscsoportos lévén azt hiszitek, hogy bömböléssel célt érhettek, majd jön Unió és USA apuka és elfenekeli azt, akire panaszotok van.

De idegen apuka ebben a családban nem rúghat labdába.

Szerző: ifj. Tóth György

(Címkép (illusztráció): MTI/Illyés Tibor)