Pontosabban feltéve a kérdést: a világ újrafelosztásáért folytatott versenyfutásban elegendőnek bizonyul-e az ukrán (amerikai) – orosz háború, vagy a játékosok emelik a tétet?

Zheng Wang a Woodrow Wilson International Center for Scholars ösztöndíjasa és a Seton Hall Egyetem docense szerint ahelyett, hogy azon tűnődnénk, Kína és Tajvan háborúja hogyan szolgálhat ilyen-olyan érdekeket, inkább le kellene vonni a megfelelő következtetéseket az orosz-ukrán konfliktusból, és felismerni, miképp egy háborúnak nincsenek győztesi, úgy a békének sincsenek vesztesei.

Az Egyesült Államokban, Kínában és Tajvanon egyes  politikusoknak – és még sokan másoknak – van egy álmuk, amelyet már jó ideje dédelgetnek: úgy hiszik, hogy meggyengíthetik vagy legyőzhetik Kínát, a legfontosabb versenytársat. Kínának is van egy álma: Tajvan újraegyesítése. Tajvan pedig a függetlenségről álmodik.

A felek felismerték, milyen nehéz megvalósítani a fenti álmokat, s ha mégis, azt csak egy Kína és Tajvan közötti háború útján lehet. Az ukrajnai háborút mindhárom fél figyelemmel kísérte, mondhatni teljes szimulációt jelentett és sok kulcsfontosságú tanulságot adott a Tajvannal kapcsolatos lehetséges konfliktushoz. Mindazonáltal van itt egy szörnyű tendencia, jelesül az, hogy mindannyian rossz következtetést vonnak le belőle.

Valójában számos párhuzam vonható Tajvan és Ukrajna között, különösen a konfliktusok dinamikájában és forrásaiban, ezért az ukrajnai események és egy lehetséges tajvani háború közötti geopolitikai és identitáspolitikai hasonlóságok eredményeként sokan kezdtek mérlegelésbe.

Az egyik opció az, hogy a Kínával folytatott háború Tajvan miatt elkerülhetetlen, a másik pedig, hogy egy ilyen háború megnyerhető vagy irányítható lenne ahhoz, hogy enyhítse a következményeket. Oroszország az eddig vártnál gyengébb ukrajnai teljesítménye sokakat arra késztetett Washingtonban, hogy közvetlen modellként tekintsenek rá, s úgy véljék, Tajvan védelme egy háborúban hasonló eredményeket hozna, meggyengítve vagy akár legyőzve Kínát.

Oroszország esetleges kudarca bizonyos tajvaniakat is arra bátorított, hogy elhiggyék, ellenállhatnak Kínának, vagy akár le is győzhetik egy háborúban. A Tajvani-szoros túloldalán a kínai nacionalisták nyíltan dicsérik Vlagyimir Putyin bátorságát és eltökéltségét, sok kínai nacionalista úgy gondolja, hogy máris túl sokat vártak, és a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) sokkal erősebb, mint az orosz csapatok. Tajvan is jóval kisebb és gyengébb Ukrajnánál, ezért úgy gondolják, hogy néhány nap alatt „felszabadítható”, így valóra válik az álom Kína egyesüléséről és nemzeti megfiatalításáról. Bár ezek igazán vonzó álmok, ám annál veszélyesebbek, különösen, ha figyelembe vesszük a Kína és Tajvan közötti háború lehetséges következményeit.

Egy megfizethetetlen háború

Az ukrajnai háborúhoz képest a Kína és Tajvan közötti háborúnak sokkal rosszabb következményei lennének, mint ahogy azt momentán sokan elképzelik. Nagyobb valószínűséggel vonná maga után az Egyesült Államok beavatkozását, ellentétben az orosz-ukránnal, ahol az USA csak katonai felszerelést és erőforrásokat szállított (ez csak de jure igaz, de facto nem – a szerk.). A PLA és az amerikai csapatok, a két atomhatalom és a világ két legnagyobb gazdasága közötti közvetlen konfrontáció nemcsak elképzelhetetlen, de kiszámíthatatlan is.

Amint azt az orosz-ukrán konfliktusnál láthatjuk, a háború nagy hatással van a világgazdaságra és annak piacaira, különösen az olaj és az élelmiszerek tekintetében. A Kína, Tajvan és az Egyesült Államok közötti konfliktus azonban sokkal nagyobb zavart okozna. Kína gazdasága akkora, mint az egész Európai Unióé, és Kína a világ legnagyobb kereskedelmi partnere is több mint 120 országgal. Továbbá, mivel Kína a világ gyára, gyártási termelése nagyobb, mint az Egyesült Államoké, Japáné és Németországé együttvéve, minden konfliktus megzavarná az áruk globális kereskedelmét.

Az ellátási lánc megszakítása pusztító hatású lenne.

Kína állítja elő például a gyógyszerek és egészségügyi védőfelszerelések (PPE) nagy részét, amelyektől az amerikai nép függ. Bármilyen konfliktus Kínával minden bizonnyal megzavarná az ellátást. Ezenkívül Tajvan a fejlett chipek vezető gyártója világszerte;

csak egy tajvani vállalat – a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) – képviseli a chipek globális piacának több mint 50 százalékát.

Mindez egyértelművé teszi a racionálisan gondolkodó emberek számára, hogy a Kína és Tajvan közötti háborút el kellene kerülni, meg kellene akadályozni. Ráadásul Tajvan alapvetően védhetetlen; sokan nem értenek egyet ezzel, mégis ez a szomorú valóság, különösen, ha a tajvani civilekre gondolunk.

Tajvan sorsa a földrajz. Összehasonlítva Ukrajnával, amely Európa második legnagyobb országa, csak kicsivel nagyobb Marylandnél, és tizenhétszer kisebb Ukrajnánál. Oroszországnak gondjai vannak az ukrajnai háborús front ellátásával, de Kínának nem lesz gondja Tajvanon. Ezenkívül Tajvant nagyon könnyű lenne elszigetelni, mivel tényleg egy szigetről van szó, nincsenek olyan könnyen elérhető utak a menekülésre, mint Ukrajnában, hiszen víz veszi körül. Ráadásul túl közel van Kínához, és a keskeny, 100 mérföld széles szoros rendkívül megnehezíti a hatékony rakétavédelmét.

Kína a világ második legnagyobb gazdasága, rengeteg emberi és anyagi erőforrással, amelyek mindegyike az újraegyesítés kollektíven elfogadott, erős víziójára összpontosulna. Ez egy olyan háború lenne, amelyre Kína 1949 óta készül. A PLA több modellt épített meg fő katonai célpontjairól, ilyen például egy jelentős tajvani katonai repülőtér, sőt az elnöki hivatal épülete is, emellett számos hadgyakorlat tartott az elmúlt hét évtizedben. Több közvélemény-kutatás is jelezte, hogy a kínaiak konszenzusa erős a Tajvannal való nemzeti újraegyesítésről. Több évtizedes oktatással és propagandával ez kollektív meggyőződéssé és a nemzeti identitás részévé vált, mint közös cél. Ami az elszántságot, a motivációt és a lakosság támogatását illeti, Peking valószínűleg igencsak felzaklatja majd Tajpejt és Washington DC-t.

Tajvan számára, ha háború lesz, az súlyos károkat okoz, és a tajvaniak lesznek azok, akik leginkább megszenvedik mindezt. Ezért elengedhetetlen, hogy a békéért harcoljon. A tajvani társadalomnak nyíltan meg kell vitatnia, érdemes-e kiegyensúlyozottabban közelíteni Kína felé, ideértve azt is, hogy csökkentsék a Kína-ellenes érzelmeket és semlegesebben kezeljék a külkapcsolatokat. Sokat tanulhatnának például Svájctól, amely ország legfőbb külpolitikai elve a semlegesség. Ez ugyanis inkább növelné Tajvan biztonságát és a hosszú távú béke esélyeit, semmint csökkentené azokat.

Kína számára Ukrajna fontos tanulsága az kell legyen, hogy egy másik demokrácia inváziója elfogadhatatlan az egész liberális nemzetközi közösség számára (kérdéses, mindez meghatja-e Kínát, különös tekintettel a morálisan meggyengült USA véres háborúira – a szerk.). Tajvan inváziója súlyos következményekkel járna, és nem azt hozná Kínának, amit valójában akar, elég csak a tajvani nép elkerülhetetlen lázadásaira és ellenállására gondolni. Ráadásul Peking álma, hogy megbecsült világhatalommá váljon, funkcionális kapcsolatokat kíván meg a Nyugattal, ezért legfőbb érdeke, hogy elkerülje a teljes konfrontációt és ellenségeskedést Tajvan miatt. Az önellátás és a fejlődő világgal való kapcsolatok elmélyítése fontos, de nem helyettesíti a Nyugattal fenntartott kapcsolatot.

Az Egyesült Államok számára a hosszú távú stratégiai szemlélettel rendelkező politikai döntéshozóknak pedig fel kell ismerniük, hogy Tajvant Kína megfékezésére vagy legyőzésére használni kívánatos, de rendkívül veszélyes játék lenne, mivel a következményei kiszámíthatatlanok. Még ha a gazdasági következményeket félre is tesszük, az egyik legrosszabb forgatókönyv az amerikai stratégák számára az lenne, ha Kína irányítaná Tajvant, ez pedig lehetővé tenné Kína nagyobb ellenőrzését az ázsiai-csendes-óceáni térség felett. Sőt, még ha egy háború eredményeként kudarc és változás is következik be a vezetésben – ez a legjobb forgatókönyv az Egyesült Államok számára –, a következő kínai vezetés akár még nacionalistább is lehet.

A történelem megmutatta, hogy a vereség és megaláztatás hogyan motiválta a nacionalista válaszokat Kínában és Oroszországban az elmúlt évtizedekben. Miért lenne ez másként egy újabb háborút követően?

Egyes amerikai stratégák úgy vélik, hogy fegyverek biztosítása Tajvannak elriaszthatja a kínaiakat, ám ez visszafelé is elsülhet: Tajvan fegyverkezése biztonsági dilemmát teremthet, még több konfliktust szíthat, és felgyorsíthatja az eszkalációt Kína, Tajvan és az Egyesült Államok között.

Kína világossá tette, hogy számára a vörös vonal Tajvan fejlett támadófegyverekkel való felfegyverzése, valamint az Egyesült Államok csapatainak tajvani állomásra küldése (ismerős? – a szerk.).

Míg a világ látta az ukrajnai háború következményeit (talán még ma sem látja – a szerk.), mindhárom félnek tudomásul kellene vennie, hogy a Tajvan feletti háború kiszámíthatatlan és végül megfizethetetlen lenne. Csak ennek elfogadása után lehet fellépni a háború megakadályozása érdekében. Mert csak a békével nyerhetünk mindannyian.

Forrás: The National Interest

Kiemelt kép: Getty Images