Kelemen András gondolatai Novák Katalin köztársasági elnökké választása kapcsán.

Szombaton mindnyájan részt vehettünk egy soha addig nem volt dísz-szertartáson. Novák Katalin köztársasági elnökké május 10-én történt megválasztását ünnepeltük. Ő pedig ünnepi beszédében évtizedes törekvéseinkre tette fel a koronát. A családdal kezdte és összekapcsolta a nemzettel. Majd a jelen helyzetben érthetően előbb az orosz-ukrán háború kérdésében foglalt állást. Ennek megítélését és benne álláspontunkat és törekvéseinket 10 világos pontban foglalta össze. Világbeli helyzetünkről megállapította, hogy biza „időnként egyedül állunk a vártán”. Ezt az egyedüllétet kívánja oldani, s első útja Lengyelországba vezet. Helyére tette önértékelésünket: öntudatos magyarságot képvisel. Ismeri nyelvünk, kultúránk értékes voltát, a történelmünkön átsütő szabadságvágyunkat; s abban kíván segíteni, hogy elfogadottá váljunk a világban. Egészséges öntudatunk pedig képessé tegyen arra minket, hogy megnyissunk zárt ajtókat, s ha kell „átmenjünk a falon is”. Nemzeti polgári keresztény demokrata közösség munkájában rész véve magától értetődő összetartozást él meg. Mivel a nemzet egysége a családnál kezdődik, beszédében hangsúlyt kapott az élet továbbadásának, a család védelmének fontossága, s a szociálpolitika olyan szemlélete, melyben az elesettek, a félresodródottak számára „fül, szív , száj kíván” lenni.

Személyének és mondottainak hitelességét azok az eredmények alapozzák meg, melyeket 2014 és 2020 között család- és ifjúságügyért felelős államtitkárként, s utána 2020–2021-ben családokért felelős tárca nélküli miniszterként elért.

Ha ezt a pillanatot a népesedési katasztrófánk ellen fegyvertelenül küzdő Fekete Gyula megérhette volna! Akinek félrevert harangszavát ha meghallotta a hatalom, akkor ráuszította csahosait, hogy vigyék félre a vitát. Tegyék a „kicsi vagy kocsi” kérdésévé; megvillantva az elviselhető életkörülmények teremtését – a gyermekszületés feladása árán. Abban a világban, ahol ugyan a világnézeti egysíkúság kötelező volt, de a gyermekvállalásban arra hivatkoztak, hogy annak segítése „a magánélet szférájába való durva beavatkozás lenne”. Az abortusz kérdésében már 1957 óta szélsőséges szabadosság dúlt. Jól érezte az ember-ellenes hatalom, hogy a kifosztottságtól és szellemi sivárságtól megszabaduló emberek között feltámad az élet, az élet folytatásának kedve is. Hiszen az alávetett Magyarország a társadalmi beilleszkedési zavarok széles skáláját mutatta az öngyilkosság magas előfordulásától, az alkoholizmus és korai halálozás óriási elterjedtsége mellett a családszétesés jelenségein át, a tömeges abortuszig. A rendszerváltozás után a magzatvédelmi törvény ugyan megteremtette az alapot a kérdés emberséges kezelésére, de akkor is óriási romboló liberális médiaviharban. A baloldalinak csúfolt kormányok pedig leépítették a családtámogatásokat.

A változást ebben a NER rendszere hozta el. Amikor Novák Katalinnal önálló tevékenységi kört kapott a családvédelem, s amikor Orbán Viktor kijelentette arra való törekvését, hogy a gyermekek vállalása ne okozzon hátrányt a családok számára.

Most pedig köztársasági elnöki rangra emelkedett a családvédelem kérdésköre. Szédületes visszatekinteni, hogy az üldözött, kigúnyolt magányos harcosok igaza a legmagasabb szintű politikai törekvéssé vált.

Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi