Nem bajban van a magyar gazdaság, hanem háborús és politikai nyomás alatt működik – mondta a Civilek.info által készített interjúban Boros Imre közgazdász a Költségvetési Tanács kritikáira reagálva. Úgy látja, az orosz–ukrán konfliktus, az uniós elvárások és a globalista törekvések egyaránt próbára teszik az ország mozgásterét. Szerinte a kormány patrióta politikája a nemzeti érdekek védelmét szolgálja, miközben Brüsszelben „új Trianon” körvonalazódik.

A költségvetési tanács dolga, hogy zúgolódjon

– A 168 óra tollnoka szinte kéjelegve tudatta a kormánnyal nem szimpatizáló olvasóival, hogy a költségvetési Tanács nem elégedett a gazdaság 2025-ös eredményeivel és nem túl bizakodó 2026-ra nézve sem, mert több kockázatot is látni vél benne. Arról persze hallgattak, hogy összességében végrehajthatónak tartják a tervezetet. A Költségvetési Tanács véleménye cizellált, vagy mondhatjuk így: árnyalt. Póriasabban fogalmazva ellentmondásos, vagyis egyrészt és másrészt. Összességében azonban az egyszerű halandók számára nehezen értelmezhető, nem árt tehát szakember értékelését kérni. Boros Imre közgazdászról tudjuk, hogy képes a legbonyolultabb pénzügyi kérdéseket a teljesen járatlan laikusok számára is érthetően elmagyarázni, ezért tőle kérdezzük: bajban van a magyar költségvetés?

B.I.: – Zúg a Volga, zúg a Volga. Miért zúg a Volga? Mert ez a dolga. A költségvetési tanács dolga, hogy zúgolódjon. Elkészül a költségvetés, általában az aktuális pénzügyminisztérium készíti, az ágazatok szempontjait figyelembe véve. Neki kell valahogy az ellentéteket elsimogatni, az eltérő igényeket, szempontokat összefésülni, mert természetesen mindenki több pénzt akar. A világon olyan költségvetést még nem készített soha egyetlen kormány, egyetlen ország sem, mely mindenkinek megfelelő lett volna. Akitől többet szednek el vagy éppen kevesebbet adnak, az elkezdi az ő szempontjait a többi szempont fölé helyezni. Ez Magyarországon sincs máshogy. A Költségvetési Tanács mond valamilyen véleményt, miközben az érdekellentétek nem tűnnek el. Sőt, a Tanácsot alkotók között is vannak eltérő vélemények. Végül megszületik egy vélemény, de azok a körülmények, amelyek között ezt kialakították, villámgyorsan meg is változhatnak.

Itt van például a háború, ami soha nem öröm, általában pénzbe kerül még azoknak is, akik nincsenek közvetlenül benne, mert azok a kapcsolatrendszerek, amik háború előtt adott esetben a háborús felekkel kialakultak, azokban módosulások vannak és ez ritkán szokott költségcsökkenéssel járni.

A 2025-ös költségvetés bevallottan azzal számolt, hogy az orosz-ukrán háború véget fog érni, de sajnos ez nem történt meg.

Hiába gondolták még 2024-ben, hogy az elkészült költségvetés végrehajtható, bár nem kockázatmentes, a történtek átírták a várakozásokat.

– Egyáltalán kikből áll a Költségvetési Tanács?

B.I.: – Benne van a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke és egy közgazdász, akit a köztársasági elnök delegált. Háromféle szempont, három személyiség, ezért is mondtam, hogy náluk is van időnként vita. Az egyik balról fogja a kapanyelet, a másik jobbról fogja a kapanyelet, úgyhogy a három résztvevő között is vannak szemléletbeli különbségek, de mégis az a lényeg, hogy egy konszenzus valahogy létrejön, amivel ugyan senki nem abszolút boldog, de mindenki valahogy el tud benne működni.

Aki ideológiai alapon dönt gazdasági kérdésekben, az karambolt okoz

– A megállapításaik – nem mindegyik, csak a legfontosabbakat emeljük ki – nem annyira pozitívak. Szerintük nem jó irányban megy a gazdaság, nő az államadóság. Most akkor nagyon rosszul állunk?

B.I.: – Egy pillanat. Ez nem azt jelenti, hogy jól állunk vagy rosszul állunk, hanem a helyzetnek megfelelő elemzés. Bocsánat, ha a szomszédban háború dúl és a háborús felek adott esetben nekünk elég jelentős kereskedelmi partnereink, most konkrétan Ukrajna és Oroszország, akkor az a kapcsolatrendszer erősen befolyásolja a magyar gazdaságot, különösen abban az esetben, ha az egyik fél, történetesen Oroszország energetikai fő szállítónk a mai napig. Tehát ezeket a dolgokat valahogyan ügyesen kezelni kell. Olyan nagyon sok más irány nincsen például energetikai beszerzésekben, lehet itt össze-vissza dumálni, handabandázgatni, meg politikai blikfangokat nyomni, hogy fel kell hagyni az orosz gáz és olaj vásárlásával, mert akkor majd befejezik a háborút. Egy francot fogják befejezni, eladják az indiaiaknak meg a kínaiaknak, és dől onnan hozzájuk a lóvé.

Ezek mind politikai handabandák, arra vannak kitalálva, hogy az egyébként a politika mély rétegeiben tájékozatlan embereket érzelmileg manipulálja. A kormánynak viszont az a feladata, hogy ezektől a habosításoktól valahogy letisztítsa a terepet,

és elmondja: emberek, figyeljenek ide! Nézzék meg, milyen vezetékek jönnek be Magyarországra. Tekintsünk vissza húsz évre. Honnét, milyen feltételekkel szereztünk be megbízhatóan ezt, azt, amazt? Most önöknek az a véleményük, hogy ezt föl kéne rúgni, és fejest kéne ugrani egy olyan medencébe, amiben esetleg most kezdik beleengedni a vizet. Ilyeneket kéne mondani, hogy érthető legyen a helyzet, de a politika vagy a politika szereplői nem mindig alkalmasak arra, hogy képszerű dolgokat is behozzanak a magyarázatokba, amit a közönség jobban megért. Helyette mindent elkenő maszlagokat hallunk, meg mindenféle rébuszokban beszélnek.

Magyarország energetikai portfóliójában az orosz energetikai rész helyettesíthetetlen teljes egészében.

Valami pici kis mozgástér van, de nem sok. Az adriai vezeték nagyon jó, valamennyi olaj tud rajta jönni, de azon a madzagon vannak még a szlovákok és a csehek is, tehát ez a mennyiség nem elég három országnak. Ez megváltoztathatatlan tény. Az a kormányzat, amelyik figyelmen kívül hagyja a gazdasági realitásokat és a gyakorlati kérdésekről ideológiai alapon dönt, nem számol azzal, hogy ha mint a gyorsvonatok ugyanazon a pályán, az elvek meg a gyakorlatok szembe mennek egymással, akkor abból szükségszerűen katasztrófa, karambol lesz.

Az internacionalisták maradtak az „új demokraták”

– A helyzetet tovább rontja, hogy nem csak mi döntünk ezekben a kérdésekben, hanem helyettünk az Európai Unió akar dönteni, méghozzá egy nekünk abszolút káros döntés irányába próbálnak terelni minket. Váljunk le az orosz energiaforrásokról. Ehhez sajnos vannak hazai szövetségeseik is. A kormány nyíltan, egyenesen bejelentette, nem vagyunk hajlandóak alávetni magunkat ennek a követelésnek, csak hát ismerjük az Európai Uniót. A világon mindent megpróbálnak velünk szemben és én őszintén szólva gyanítok itt a háttérben mást is: egy új Trianon kialakítását, ami lehet, hogy nem nyíltan hangoztatott, de mégiscsak az országunk tönkretételén dolgoznak.

B.I.: – Amin ők dolgoznak, az az, hogy a magyar nemzeti érdekeket teljesen kikapcsolják. De

minél inkább nyomnak minket ebbe az irányba, annál nagyobb az ellenállás.

A helyzetet úgy próbálták és próbálják megoldani, hogy a nemzeti érdekeket másodlagosnak tartó politikai irányzatokat favorizálnak. Gondoljunk csak arra, hogy a rendszerváltás után a korábbi kommunista bagázs milyen csodálatosan átbukott a kapitalizmusba és azonnal a globalista keblekre lett ölelve. Tegnap még gyakorlatilag a Szovjetunióban tündöklő kommunista eszméről áradoztak és azzal párhozamosan meneteltek, másnapra a nyugati demokráciának a favorizált emberei lettek. Miért? Azért, mert ugyanarra a szolgálatra volt szükség. A szovjet időben is arra ment ki a játék, hogy a csatlós országokat, ezt a kelet-európai kis tömböt, amit egyébként a nyugat vetett oda az oroszoknak, a szolgálatukba állítsák.

Tulajdonképpen semmi sem változott, ugyanúgy internacionalisták maradtak az „új demokraták”, mint annak előtte, mert kétfajta internacionalizmus létezik: az egyik a kommunizmusba landolt, a másik gyönyöreit meg ma élvezzük. Mind a kettő nemzetek fölötti, és a nemzetek fölöttről diktálnák nekünk a dolgokat. Csakhogy

nyugaton a nép már a relatív jólét hozadékaként teljesen elidegenült a saját nemzeti érdekeitől, nemzeti hitvallásától, ezt keleten nem sikerült megvalósítani.

Ma egy gorombább, nemzetközileg támogatott eszmerendszert kellene megvalósítani, amit ugyanazok találták ki, akik a Szovjetuniót. Rombolják az embereket mindenféle perverz dolgokkal, a szovjet időkben meg egyszerűen bevitték a börtönbe, adott esetben agyon is lőtték az „osztályellenségeket”. Ennyi a különbség, a cél szempontjából ugyanaz.

– Megint visszatérek a mániámhoz, az új Trianonhoz. Az embernek évek óta az az érzése, hogy bármit próbálunk lépni, bármiben próbálunk előre haladni, csak azért is megpróbálják akadályozni. A cél, hogy Magyarország padlóra kerüljön vagy egy bábkormány lépjen a mostani helyébe, netán ez az ország tűnjön el most már, mert nagyon idegesítő.

B.I.: – Az ország nem tud eltűnni, több évszázada vagyunk itt a pályán, méghozzá, ha ránézünk a térképre, láthatóan nagyon fontos helyen. Ez kelet-nyugat-észak-dél irányába egyfajta fizikai megközelítési lehetőség. Az Alföldön könnyen át lehet rajtunk menni, ráadásul értékes területekkel rendelkezünk. Ennek hála, például élelmiszer termelésünkkel kétszer-háromszor annyi embert vígan tudnánk élelmezni, mint ma. Ez értéket képvisel, aminek hozadékából lehetőleg szeretnének részesülni. Ezért bábokra van szükség, akiket adott esetben benyomnak a hatalomba és aztán ezek pedig dicsérik azokat, akik őket segítették. Korábban ezt a kommunista párt valósította meg, most pedig a liberálisok szeretnének ennek a nyugati világot irányító fő erőnek a kedvében járni.

Patrióta politikát folytatunk – és egyre több európai ország követi

– Tudva, ismerve a szándékokat, felmerül a kérdés, miért kötünk még mindig nem könnyen elfogadható kompromisszumokat? Talán nem kéne.

B.I.: – Inkább azt mondanám, hogy jobb lenne, ha nem kéne. Az ember el tud képzelni magának egy ideális világot, de egyrészt az erőviszonyok határozzák meg a lehetőségeket, másrészt időnként hibák is vannak. Nincs az a politika vagy az a politikai gyakorlat, ami egy-két hibát nem követ el. Kérdés ezek mértéke és kérdés a szándék. Vajon azért követem el a hibát, hogy a másik ne panaszkodjon rám? Ez ugyan rossz a népemnek, de legalább engem szeretnek. Vagy azért követem el a hibát, mert a munka hevében valamit elvétek, de mikor rájöttem, hogy elvétettem, azon dolgozok, hogy ezt kiküszöböljem. Ez két nagyon különböző dolog. Mármost nálunk jelenleg a patrióta politikát részesítjük előnyben, nagyon helyesen és Európában egyre népszerűbb ez a vonal. Franciaországtól kezdve Olaszországon és Ausztrián át, de Németországban is

egyre többen mondják azt, hogy először nézzük meg, mi a nemzeti érdek, és annak alapján rendezzük a dolgainkat,

kössünk olyan kompromisszumokat, amik nem tesznek minket tönkre, ugyanakkor a nemzeti érdekeket védik. Persze ezt mindenféle címkével illetik, mert sajnálatos módon a világmédia nagyjából a kezükben van. Szélsőség, náci, minden ocsmányságot rámondanak, alaptalanul egyébként, mert zavarja az érdekeiket. Ez egy ilyen kommunikációs technika. Át kell látni ezen és akár nevetni is lehet rajtuk.

Az Európai Unió nem tekint minket édesgyerekének

– Egyszerűen nem értem, hogy a tények ismeretében hogyan lehet még mindig ennyi megvezetett ember Brüsszel magyar bábja mellett? Hiszen rendre elszólják magukat az embereik. Csökkenteni a nyugdíjakat, megszüntetni a 13. havi nyugdíjat, megkurtítani a családtámogatási kedvezményeket, eltörölni a Nők40 lehetőséget, a két- és több gyermeket nevelő nők szja-mentességét, a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, jönne a nyugdíjadó, progresszív, ráadásul magas adókulcsok, kórházbezárások, Ukrajna felvétele az EU-ba, illegális migráció beengedése és még hosszan lehetne sorolni a kedvezőtlen változtatások szándékát.

B.I.: – Nem kell nagyfokú politikai tájékozottságot feltételezni az emberek egy részéről, vannak, akik farkasvakságban szenvednek, mert annyira nyomják az ideológiai dumát, a média annyira nyomja a globalisták mindenhatóságát, hogy elhiszik, jó lesz az, ha nem Orbán Viktor a miniszterelnök.

A média egy torz képet fest nekik, szépen kiglancolva, amit, ha sokszor hallanak-olvasnak, ötödik, hatodik, hetedik megközelítésre, már, mint saját eszmét hirdetik.

Reménykedem benne, hogy a többség azért még mindig józan és nem akarja megint megfizetni azt a tanulópénzt, amit 2002 és 2010 között meg kellett fizetnünk. Tulajdonképpen az a nyolc év alapozta meg azt, hogy azután 2010-től hosszú ideig – remélhetőleg a következő választás is ezt tükrözi majd -, a magyar nép ebből a vircsaftból nem kért és nem kér. Ezt a fajta életérzést fel kell bennük újra és újra éleszteni, mert az ember hiszékeny. Azt írja az újság, azt mondta a tévé, meg a szomszéd, meg a nem tudom én ki, ahelyett, hogy a fejével gondolkodna. Mind emellett azért úgy gondolom,

az elmúlt lassan 16 év meglehetősen széles körben hozta el azt a felismerést, hogy az adott helyzetben ez a fajta politikai vonalvezetés a legeredményesebb. Amely merészel konfrontálódni adott esetben a nagy Nyugattal, főként az Európai Unióval, amelyik minket nem tekint édesgyerekének. Nem is kértük, hogy annak tekintsen, de legalább a méltányos elbírálásra igényt tartunk.

Szerző: Ifj. Tóth György

Borítókép: Boros Imre
Forrás: MTI