Itt ez a Perintfalvi Rita névre hallgató, kóros szivarfixációval küzdő jelenség, akit a Wikipédia szócikke magyar katolikus teológusként, hittanárként, kulturális és szociális menedzserként, illetve a katolikus teológiai tudományok doktoraként definiál. Érdekes.

Azért érdekes, mert mindebből azt a jogos következtetést vonhatnánk le, hogy egy vallását gyakorló, hívő emberről van szó, aki szívén viseli a keresztények sorsát itthon és külföldön egyaránt. Már csak „hivatalból” is. De ez helytelen következtetés – bár jogos –, mondom is, miért.

A pünkösdi hétvégén két különös, véres, vagy inkább: különösen véres esemény történt.

Szombaton a varsói magyar nagykövetség előtt gyűlt össze pár tucat félkegyelmű politikai aktivista, akik művérben pancsoló performance keretében kívánták a világ tudomására hozni, hogy szerintük Orbán egy szörnyeteg, s ahelyett, hogy az országa földrajzi, fizika, strukturális adottságait figyelmen kívül hagyva a hányingert keltően farizeus nyugati morál kedvéért két perc alatt csődbe vinné a magyarokat, inkább kiáll a békére szavazó választói és saját választási ígéretei mellett. Nyíltan kimondja, hogy Ukrajna (USA) Oroszországgal vívott háborúja nem a mi háborúnk, a kirobbanásához vezető hosszú és rögös út egyetlen négyzetcentiméterére sem volt pro vagy kontra ráhatásunk, a döntéseket tőlünk függetlenül hozták meg, ha úgy tetszik, a fejünk fölött. És kimondja még azt is, hogy az ukrán állam kárpátaljai magyar – és minden más, a területén élő – kisebbséggel szembeni gyalázatos, európai értékeket teljességgel mellőző viselkedése ellenére a háború elől hazánkba menekülőket fogadjuk és ellátjuk, továbbá partnerek vagyunk a humanitárius segítségnyújtásban Ukrajnán belül is. Annak ellenére tesszük ezt, amit el kellett szenvednünk az ukrán nacionalista politika részéről még a háború kitörése előtt. Megjegyzem, az ukrán politikai elit hangvétele a háború kitörése óta sem változott. Orbán szerint azonban nem most van itt az ideje a vitás kérdések tisztázásának – ez a nagyvonalúság manapság kábé olyan ritka a diplomáciában, mint a fehér holló –, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne volnának vitás kérdések.

Ugyan már, ne tegyünk úgy, mintha Ukrajna 2022. február 24-e előtt mintademokrácia lett volna, mintha nem a világ egyik legkorruptabb bábállamáról beszélnénk, amelyből a hősies honvédelem helyett saját oligarchái spricceltek szét elsőként, s már decemberben mentették ki a mesés vagyonokat! Érdekes, azok zárolása, elkobzása – mint az ukrán állam jogos tulajdona, hiszen mégiscsak a saját népük kárára harácsolták össze, ideértve Z elnököt is – senkinek sem jutott eszébe Nyugaton, az erkölcsi útmutatás földjén.

Na de térjünk vissza egy szó erejéig a művéres performance-ra, amelyről a mi teológusnőnk imigyen számolt be:

„Az utcai performansz látszólag egy vicces, táncos buli volt, ahol a résztvevők a Barátság kőolajvezetéken keresztül folyó ukrán vért itták. S ez a vér minden beterített, a ruhájukat, az arcukat, a földet… A résztvevők persze megfogalmazták, hogy inkább sírniuk kellene, hiszen rettenetesen tragikus dolgokról van szó. Annak kifejezéséről, hogy a magyar miniszterelnök számára az olcsó gázolaj többet ér, mint az ukrán emberek kiontott vére… Ilyenkor csak reménykedik az ember, hogy nem mossák össze egész Magyarországot egy emberrel. Ahogy az oroszokat sem Putyinnal. De persze ez a 2/3-os győzelem pont abból született, hogy a magyarok többsége hasonlóan gondolkodott az orosz-ukrán háborúról, mint a vezér. Vagyis akkor a magyarok nagy része tényleg olyan, mint ahogy ezen a videón látszik? Önérdekből, a saját javát keresve nem törődik semmi és senki mással? Nem érdekli emberek százezreinek szenvedése, élet-halál harca és az ellenük elkövetett népírtás? Szóval tényleg olyanok lennénk mint Drakula gróf?”

Forrás: Twitter

Na most, én nem tudom, hogyan lehet egy vérivást imitáló buli látszólag vicces, szerintem látszólag is nettó elmebaj, mondjuk az ideológiai képzettségem valóban egy gátőr szintjén rekedt, nyilván ezért nem értem azt sem, hogy ha a magyarok éhen döglenének – miután az általunk felhasznált kőolajnak mintegy 90, a földgáznak pedig a 80 százaléka származik Oroszországból –, az mennyiben járulna hozzá Ukrajna dicsőséges harci sikereihez egy jól felkészült, évek óta önbíró gazdaságra kalibrált birodalommal szemben? Azt sem értem, hogyha Magyarország az összes egyéb alternatívát feltárta, azaz mindent megtett a diverzifikációért, ám rajta kívülálló okokból nem tudja – mivel is nem lehetséges – a szükséges mennyiségeket máshonnan beszerezni, akkor miért elvárás felé mégis a rituális öngyilkosság? És miért csak felé az? Ugyanígy nem értem azt sem, hogy az orosz olaj (és gáz), miért csak akkor válik vérré, ha magyar földre ér, és akkor miért nem, ha ukránra?

Mert ha valami szürreális ebben a háborúban, akkor az orosz üzemanyaggal közlekedő ukrán tankok látványa mindenképpen az.

Akárcsak az Ukrajnába Magyarországról (is) érkező orosz energia exportja. És végül azt sem értem, hogyha Perintfalvi reméli, nem mossák össze a magyarokat Orbánnal, az oroszokat meg Putyinnal, akkor miért nem emeli fel a hangját, amikor a Nyugat szakmányban és kollektíven büntet minden oroszt? Miért nem tiltakozott, amikor az ukrán nacionalisták éveken keresztül gyilkolták az orosz civileket a Donbaszban, vagy amikor az ukrán állami vezetés 2 millió krími orosz civil elől zárta el az ivóvizet? Az nem volt népirtás, mi?

De nézzük a hétvége másik megrázó eseményét, amelyben a mű helyett valódi vér folyt, nem is kevés!

A pünkösdvasárnapi ünnepi szentmise közben tört rá a hívekre egy fegyveres a nigériai Owo városában található Xavéri Szent Ferenc templomban. A támadás mintegy ötven ember, köztük számos gyerek életét követelte. Nigériában a vallási szélsőségek fegyveresei egyre nagyobb veszélyt jelentenek a keresztényekre, és ez a támadás már nem magyarázható a helyi földművelő népesség és a nomád állattartók közötti konfliktussal. Egyértelmű, hogy a keresztény hívők ellen irányult. Azok ellen, akiknek évek óta hasonló támadásokat kell elszenvedniük; 2015 és 2020 között mintegy 12 000 keresztényt öltek meg a hitük miatt.

Perintfalvi Ritának erről a hírről, mutatom, mi jutott az eszébe, mit posztolt a közösségi médiában:

„…”

Pontosan ennyit. Azaz három ponttal kevesebbet.

Adva van tehát egy nő, pardon, személy, aki „magyar katolikus teológusként, hittanárként, kulturális és szociális menedzserként, illetve a katolikus teológiai tudományok doktoraként” definiálja magát, de egy árva gondolat, az együttérzés legapróbb morzsája sem bukik ki belőle, amikor keresztényeket irtanak, pusztán a hitük miatt. Persze így azt sem kell megemlítenie, hogy a gonosz, vérivó Orbán kormánya a Hungary Helps program keretében azonnal 10 millió forint gyorssegélyt nyújtott az érintetteknek.

A helyes következtetés tehát ezzel a fröccsöntött hitforradalmárral kapcsolatban az, hogy bárminek is próbálja eladni magát, ő csak egy szimpla politikai aktivista, azok közül is a leggagyibb, legócskább demagógiát képviselő fajtából.

Kiemelt kép: Facebook