Brüsszel legfrissebb tervezete tovább rontaná az uniós állampolgárok helyzetét, valamint nyílt beavatkozást jelentene az egyének életébe, és EU-s szinten korábban példátlan korlátozást a nemzeti szuverenitás terén. A kontraproduktív szankciók kivetése után az Európai Bizottság most az alapító szerződésekkel menne szembe, amelyek alapelvként határozzák meg a szubszidiaritást, valamint az uniós jogalkotás rendjét – ezeket venné semmibe Brüsszel.
Az orosz–ukrán háború 2022. februári kitörése óta az Európai Unió hat szankciós csomagot fogadott el Oroszországgal szemben, melyek közül több (a második [2022. február 25.), a negyedik (2022. március 15.), az ötödik (2022. április 8.) és a hatodik (2022. június 3.) kiterjedt az energiaszektorra is. Oroszország megsértette a nemzetközi jogot, amely az 1928-as Briand–Kellogg-paktum óta tiltja a háborúindítást, felszámolva a ius ad bellumot, és semmilyen casus bellit nem ismerve el legitim érvként a háború kezdeményezése mellett. Ahogy az európai országok mindegyike, úgy hazánk is elítéli a fegyveres agressziót. Mindezekkel együtt azonban, röviddel az oroszokkal szemben foganatosított intézkedések után, be kellett látni, hogy a brüsszeli szankciós politika elhibázott, hiszen gazdasági döntéseket hoztak meg pusztán ideológiai alapon, melynek – a fegyveres konfliktussal együtt – az eredménye a kontinenst sújtó energiaválság és háborús infláció lett. Március 7-én 1 euró 1,09 amerikai dollárt ért, ma már csak 1,02-t. Ezzel szemben 1 orosz rubel március 7-én 0,0072 amerikai dollárt ért, ma viszont már 0,018-at. Az Oroszország elleni szankciókkal tehát Brüsszel valójában a saját tagállamait büntette, ahol a rezsiköltségek fedezése olykor az emberek megélhetését veszélyezteti:
- Lettországban egy év alatt öt és félszeresére emelkedett a háztartási földgáz ára,
- Belgiumban jelenleg közel 180 ezer forinttal magasabb az áram- és gázszámla, mint egy évvel ezelőtt,
- az aktuális előrejelzések szerint a brit háztartások majdnem felében nem elég az emberek fizetése a villany- és gázszámláik rendezésére,
- egy átlagos energiafogyasztású holland háztartás éves energiafogyasztása több mint egymillió forint.
Magyarország hatósági árakkal óvja a lakosságot az intenzíven növekvő rezsiáraktól és mérsékeli az inflációt. Ennek köszönhetően a lakosságnak májusban Budapesten mindössze 2,75 eurocentet kellett fizetnie egy kWh földgázért, míg Koppenhágában 21,92, Stockholmban 22,89, Amszterdamban pedig 26,85 eurócentet.
Az árstopok nem kizárólag gazdaságvédelmi eszközök a kormány kezében, hanem alapjogvédelmi és szuverenitást erősítő szerepet is betöltenek, hiszen a munkával elért jövedelemmel való szabad rendelkezés (ami abban az esetben, ha az emberek a fizetésük jelentős hányadát létfenntartásra költik, nem lehetséges) alapjogi védelmet élvez, és a rögzített áraknak köszönhetően a polgároknak megmarad az a szuverén joguk, hogy eldönthessék, mire költik pénzüket, és nem kell a bevételeik szignifikáns részét a kvázi kötelező kiadásokra, így a rezsire fordítaniuk.
Míg a nemzeti, polgári kormány mindent megtesz az alapvető jogok, valamint az egyéni és nemzeti szuverenitás védelme érdekében, addig a Magyarországot rendre alaptalan jogállamisági vádakkal támadó Európai Bizottság (EB) egy olyan, az uniós jogot semmibe vevő tervvel állt elő, amely alapjogokat, valamint egyéni és nemzeti szuverenitást is sért.
Az EB felhatalmazást adna saját magának arra, hogy kötelező érvénnyel beleszólhasson az uniós tagállamok gázfogyasztásába. Így ha Brüsszel a következő időszakban szignifikáns gáztartalékhiányban szenvedne (az európai gáztárolók telítettsége június 30-án 58 százalék volt, ami 2 százalékkal elmarad az elmúlt öt év átlagához képest), kötelezhetné a tagországokat, hogy csökkentsék a gázfogyasztásukat.
Az EB továbbá egy jogi eljárást is megalkotott, amellyel a tagállamok egyhangúság helyett egyszerű többséggel is elfogadhatják ezt a tervet, megkerülve mind az Európai Parlamentet (EP), mind az egyes EU-tagok vétóját.
A brüsszeli modus operandit jellemzi a kettős mérce, amivel saját magát és a nyílt társadalmak eszmerendszerét propagáló kormányokat, valamint a szélsőséges ideológiákat elutasító, konzervatív vezetésű országokat méri.
Amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényt, a teljes baloldal – mind a politikusok, mind a neoliberális média – célkeresztbe vette a pandémia elleni hatékony védekezést lehetővé tevő jogszabályt, „felhatalmazási törvények” minősítve azt, utalva ezzel a Harmadik Birodalomban az NSDAP által hatályba léptetett tényleges Felhatalmazási törvényre. A jelenlegi brüsszeli elképzeléssel kapcsolatban, természetesen, nem fejtegetnek jogállamisági aggályokat a balliberális médiumok, és felhatalmazási törvényt sem emlegetnek, pedig a tervezet egyértelműen szembemegy az uniós joggal. Az EB-nek az alapító szerződések értelmében, az EU-s intézményrendszer dimenziójában jogszabályalkotás kezdeményezői és felügyelői jogosítványai vannak. Az aktuális tervezet, amellyel kapcsolatban egy jogi mechanizmust is megalkottak, az EB-nek kötelező érvényű beleszólási lehetőséget adna egy tagállam gázfogyasztása viszonylatában, kikerülve ezáltal mind az EP-t, mind az egyes tagállamok vétóját. Az EB ezen terve egyértelműen felrúgja a „normál” intézményi rendet és elvonja az EP és az Európai Tanács (ET) funkcióját, hiszen az EB csak a jogszabályalkotás kezdeményezése területén tevékenykedhet, a tényleges jogalkotás ugyanis az EP és az ET jogosítványai közé tartozik.
Az EB terve nemcsak az EU-joggal, de az alkotmányjoggal is kollízióba kerül: sérti a az európai polgárok és az uniós nemzetállamok szuverenitását, valamint alapjogkorlátozó hatása van.
A tanácsban „érzékeny tárgyköröknél” elengedhetetlen az egyhangúság, viszont jelen esetben az EB tervezete ezt kiüresítené, így közvetett módon a nemzeti szuverenitás, a tagállami hatáskör gyengülne – az uniós intézményekkel szemben.
Az, hogy Brüsszel közvetlenül szabályozná a tagállamok gázfogyasztását, egyrészt súlyosan sérti az egyes országok szuverenitását, másrészt a szubszidiaritás elvével is összeegyeztethetetlen, hiszen minden állam maga köt gázszerződést, a lakosság pedig választásokkor azt is mérlegeli, hogy melyik párt milyen energiapolitikát képvisel. Az EB tagjait azonban senki nem választja, amiből következik, hogy népi legitimációval sem rendelkeznek.
A Századvég teljes elemzése itt olvasható.
Forrás: hirado.hu
