Gátlástalanul, de legalább bután!
Mint ismert, nagy vihart kavart Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde, annak is a fajkeveredést érintő része. A teljes magyar médiában elsőként, július 25-én, hétfőn reggel 7:00-kor jelent meg egy véleménycikk itt, a 2022pluszon, amely rekonstruálta a történteket, és rámutatott a beszéd ezen részének forrására.
Ám a Tusványos után – mit ír az, aki nem olvas? című cikkünk többek között azt is kiemelte, hogy
az adaptáció fogalma nem összekeverendő a plágiuméval.
A Telexnek mégis sikerült, és ez nem véletlen. Már a kattintásvadász címválasztásuk is árulkodó:
Francia írótól lopta a fajkeveredős kifejezéseket Orbán a tusnádfürdői beszédéhez.
Hatásos, nemde?
Csaképp nem igaz. Nem lopta, és nem csupán egy francia íróról van szó, hanem egy francia miniszterről is, aki marokkói születésű, plusz félig libanoni, egyszóval nem épp tősgyökeres francia. Ráadásul a magyar miniszterelnök a beszédében legalább két alkalommal ajánlotta ezt a kötetet, Jean Raspail Szentek tábora című könyvét. Biztos azért, hogy milliók előtt rámutasson a saját lopására. Ja, nem.
Ám a Telex mindezt megfejelte még azzal is, hogy forrásmegjelölés nélkül adta közre másfél nappal később, július 26-án, 16:12-kor megjelenő írását, ami szembemegy az újságírói etikával, sérti a szellemi tulajdonra vonatkozó jogokat, azaz a szerzői jogot.
A Sarkadi Zsolt nevű médiamunkás meglátta a cikkünket, megvágta, elferdítette, majd publikálta a Telexen. Magyarán ellopta.
Sarkadi Zsolt tehát lopott. Annak az esélye ugyanis, hogy egy telexes médiamunkás önként és dalolva vegyen a kezébe egy, a kormányközeli Alapjogokért Központ friss kiadásában megjelent kötetet, amelyet még Orbán Viktor is ajánl, nyugodt szívvel kijelenthetjük, a nulla felé konvergál.
Kiemelt kép: Mandiner
