Fricz Tamás: Brüsszel és a Soros-hálózat együtt támadja Magyarországot

Nemrég olvastam valahol egy találó megjegyzést: kellene már új összeesküvés-elméleteket kitalálni, mert az eddigiekről már mind kiderült, hogy igazak…

Az a megállapítás például, hogy a Magyarország elleni, sajtóban, médiában megjelenő támadásokat az unió, ezen belül is főleg a brüsszeli elit, a bizottság és az Európai Parlament, valamint a Soros-féle hálózat együttműködve szervezi és pénzeli, keserű módon ismét nem összeesküvés-elméletnek, hanem igaznak bizonyult.

Ennek számos bizonyítéka van, de a legújabb ezek közül nem más, mint egy, az unióhoz kötődő alapítvány, a Journalism Fund (Újságírói Alap) tevékenysége.

Ez az alap, amely az európai uniós polgárok adóiból működik, bőkezűen finanszírozza azokat a baloldali, balliberális újságírókat, akik tendenciózusan és abszolút elfogultan bírálják a magyar kormány tevékenységét. A szervezet ugyan azt hirdeti magáról, hogy független és semleges, de gondolom ezt úgy értik, hogy függetlenek a tárgyszerűségtől és semlegesen viszonyulnak az objektivitáshoz.

Két példát hoz fel erre az Adatradar.hu: az egyik az Átlátszó.hu, amely lapnak az egyik munkatársa a személyes támogatása „ellenértékeként” arról értekezett, hogy Magyarországon a kormány elnyomja a független médiumokat, nem működik a sajtószabadság, az orgánumok döntő része a kormány kezében van.

A másik példa az RTL Klub egyik munkatársának támogatása, aki ezek után készségesen arról írt, hogy a magyar0ľromán határon felesleges utak épülnek, nyilvánvalóan a kormány korrupciós szándékait kiszolgálandó.

A brüsszeli elittel szorosan együttműködő, sőt, a brüsszeli elitet sok tekintetben irányító Soros-hálózatnak alapvető célja, hogy Magyarországon megbukjon az Orbán-kormány, inkább ma, mint holnap. Ebben az újságírók befolyásolása alapvető fegyver, amit nemcsak a fenti alapítvány segít elő, hanem számos, a Soros-hálózat részeként működő vagy általa finanszírozott NGO is.

Ez utóbbiak tevékenységéről az elmúlt hónapokban sokat megtudhattunk néhány, magánbeszélgetésnek szánt, ám nyilvánosságra került nyilatkozatból is. Ezek egyike volt Andrej Nosko, aki évekig dolgozott igazgatóként a Open Society Foundationben, s aki elmondta, hogy Magyarországot és Lengyelországot valós érvek nélkül folyamatosan ostorozza a fősodratú média. Fontos megállapítása volt, hogy ha Magyarországon baloldali, például szocialista kormány lenne, azonnal megszűnnének a médiatámadások az országgal és kormányával szemben.

Hasonlóképpen fogalmazott Dalibor Rohac, az American Enterprice Institute munkatársa is, aki azt mondta, ha egy adott tagállam kormánya azt csinálja, amit Brüsszel elvár tőle, akkor nem indítanak ellenük különböző eljárásokat, s a médiaelit sem támadja az országot, ellenkezőleg, barátságosan lép fel. Vagyis Brüsszel fősodratú politikai irányzata határozza meg a sajtó és média munkatársainak az adott országhoz való viszonyulását, tehát a média nem független a brüsszeli politikától, sőt, lényegében véve annak végrehajtója, eszköze, előretolt politikai bástyája.

Nosko – aki sok millió dollár felett diszponált igazgatói minőségében – arról is beszélt, hogy gyakran bérelt fel pénzért újságírókat azzal a céllal, hogy arról és úgy írjanak cikkeket, ahogyan azt a Nyílt Társadalom Alapítvány elvárja tőlük. Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország korábbi igazgatója is arról beszélt, hogy ők is igyekeztek rávenni a külföldi sajtó képviselőit arra, hogy a szájuk íze szerint írjanak bizonyos magyarországi témákról.

Nem folytatom a példák sorát, inkább fogalmazzuk meg a jelenség lényegét!

Azt láthatjuk ebben az összeesküvés-gyakorlatban, hogy létezik egy, a globális elit kinyújtott ökle, Soros Gyuri bácsi hálózata által (is) képviselt politikai ideológia, a nyílt társadalom eszméje, amelyet lényegében véve magáévá tett a brüsszeli politikai elit, a bizottság és az Európai Parlament többsége is, s ezek a szervezetek egymással együttműködve megpróbálják az általuk ellenszenvesnek ítélt tagállami kormányzatokat lejáratni, sőt, megbuktatni.

Ennek egyik módszere – a sok közül, hiszen az eszköztár rendkívül változatos – nem más, mint a nyugat-európai, amerikai, de akár a közép- és kelet-európai baloldali, balliberális beállítottságú, vagy azzá vált újságírók befolyásolása, lefizetése, megvétele.

De ne legyenek kétségeink, a nem baloldali, kezdetben talán valóban semleges és független újságírók egy jelentős részét is meg lehet vásárolni, hiszen, mint tudjuk, vannak „visszautasíthatatlan ajánlatok” és hát vannak vonzó karrierlehetőségek, „pusztán” csak el kell adni a lelküket Brüsszelnek és a globális elitnek.

A végeredmény keserű, s leginkább annak a fogolynak a feljegyzéseiből előkerült megjegyzése kívánkozik ide, ami a következőképpen hangzik: „Csak a barátoktól óvj meg engem, Istenem, az ellenségeimmel elbánok magam is.”.

De valahogy ezt is ki kell bírnunk, ugyanis ez a küldetésünk.

Forrás: Magyar Nemzet

Fotó: MTI/AP/Ferdinand Ostrop