Vannak, akik úgy gondolják, ez a tél annyira próbára teszi a nagy nyugati országok polgárait, hogy fellázadnak a szankciós politika oltárán őket feláldozó kormányok ellen. Nem lehetetlen, hogy egyes országokban ez meg is történik, de az igazán fontos az, vajon Németországban mi történik majd.
Ha összeomlik a német gazdaság – amire a jelek szerint van némi esély -, vége sz Európai Uniónak, az európai gazdaságnak, a jólétinek nevezett társadalmaknak. Ám kérdés, hogy maguk a németek meddig tűrik a világot inflációs katasztrófába, energiaválságba taszító politikusaik ámokfutását? Valószínűleg sokkal tovább, mint más országok polgárai, mert a németek fegyelmezettek, a kapott parancsokat (ne fürödj, ne fűts, ne moss ruhát, hanem szellőztess, stb.) ellenvetés nélkül végrehajtják. Ráadásul – hála a több mint 70 éve tartó agymosásnak – még akkor is hisznek folyamatosan hazudozó sajtójuknak, ha az életben a leírtaknak éppen az ellenkezőjét tapasztalják. A régi viccben a hűtlenségen kapott férfi produkált hasonlót, amikor a feleségének ezt a kérdést tette fel: „Kinek hiszel, szívem? Annak, amit látsz, vagy nekem?”
Nos, a németek többsége – reméljük, már nem sokáig – nem a szemének hisz. Valószínűleg a következő telet, ha dideregve is, de fegyelmezetten átvészelik, főképpen, ha azt olvassák-hallják a hivatalos sajtóban, hogy „Nincs hideg, csak mérsékelten meleg”.
Ilyenek a németek? És ha igen, miért? És meddig? A kérdésekre Kiszelly Zoltán politológustól vártunk választ.
