Az Egy jenki Arthur király udvarában című rajzfilmsorozatát Gyulai Líviusz már nem tudta befejezni, de tervei alapján a film a végéhez közeledik. Vennes Emmyvel, Gyulai Líviusz özvegyével beszélgetett a Vasarnap.hu munkatársa.

 – Az Egy jenki Arthur király udvarában című rajzfilmsorozat hamarosan elkészül. Gyulai Líviusz nem érhette meg a filmje befejezését. Mi adja ennek a sorozatnak a különlegességét?

– Férjem halála miatt már nem tudta befejezni az Egy jenki Arthur király udvarában című animációs sorozatot, amelyet Mark Twain története alapján alkotott meg. Nagyon szerette a regényt, amiben egy 19. századi jenki belecsöppen a 6. század Angliájába. A hatalmas szakadékot, mely a századok között tátong, az ifjú jenki sietve áthidalja: amerikanizálja a „sötét középkort”, Arthur király birodalmát. Persze hősünk, a jenki sem marad érintetlen, hiszen a lovagkor, a romantikus kalandok megteszik hatásukat, beleszeret a középkor meghaladottnak vélt világába.

Líviuszt foglalkoztatta a gondolat, hogy jó lenne ebből az irodalmi alkotásból egy animációs filmet készíteni.

Szerette Mark Twain stílusát, világlátását és humorát. Az ő szavaival élve: „a nagy író regénye »leporolásra« szorul – legnagyobb tisztelettel szeretett mesterem iránt –, »korszerűsítve« és »aktualizálva« mesélem, gombolyítom e remek téma fonalát.”

– Akkor tudott Twainnel azonosulni.

– Persze az alapmű, az irodalmi szöveg számára egyfajta vezérfonal, ami lehetővé teszi szelleme szabad szárnyalását. Arthur király, aki fogékony az újításokra, pártolja a jenkit. Merlin varázsló, a „sötét középkor” apostola fémjelzi e kort, mint fő ellenség, aki sokáig ellenáll, de a 19. század lehengerlő, világformáló ismeretanyaga végül elsöpri. E szituáció remek mulatságot ígér minden korosztálynak.

Líviusz nagyszerű figuráival, bravúros rajzaival csodálatos módon csempészte bele a középkori miliőbe a 19. század hangulatát.

A narrációt – amit ő írt – Blaskó Péter tolmácsolja. A történetben egy ambivalens fejlődést láthatunk, amely végeredményben arról szól, hogy világunkat egyre élhetetlenebbé teszi az ember. Ahová beteszi a lábát, ott mindent tönkretesz. Láthatjuk, Twain nem sokat tévedett, gondolata ma még időszerűbb, mint korában, de talán van remény.

A Vasarnap teljes cikke itt olvasható.

Szerző és kép: Tóth Gábor