Európa polgárai biztosak lehetnek abban, hogy megkezdődött egy új hidegháborús korszak. Az USA, Oroszország és Európa országai a főszereplők.

A nagyhatalmak időnként, tervszerűen alakítják helyzetünket, és könnyedén belerángatnak bennünket, akaratunk ellenére, saját érdekeik kiszolgálására. Első látásra úgy tűnhet, mintha a résztvevők honvédő háborút folytatnának. Az USA sajátos demokráciáját félti, az oroszok a kisebbségi orosz nemzetiséget védik Ukrajnában, eközben Európa pedig „önként” szolgáltatja a háborús játékszerhez szükséges sakktáblát. A háború oldalán résztvevő uniós országvezetők olyan sakkfigurák, akik egyrészt népeikkel elveszítették kapcsolatukat, másrészt a valóságot eltorzultan látják. Egójuk fogságában előre látni képtelenek. Úgy gondolják, hogy nem számít, a háború kerül, amennyibe kerül. A sakktáblán zajló események elszenvedői Európa polgárai, akik kénytelenek megfizetni a fegyveres és gazdasági csatározások árát.

Drága mulatság ez olyan szabályokkal, ahol a nemzetek lakossága még a pálya széléről sem mondhatja el, hogy eddig és ne tovább!

Fiaink, lányaink véreznek el a fronton, miközben a hátországok életszínvonala esik, a lakossági félelem erősödik.

Amerika politikai és média gépezetével nemcsak, mint a világ csendőre cselekszik, de közben Európát is hatalma alá kényszeríti. Európa két rossz közül választhat: tetteivel eszkalálja a háborút, beszáll a két nagyhatalom konfliktusába, akár fegyveresen is, vagy meggondolatlanul az agresszívvá vált rossz oldalra áll. Erkölcsileg bármelyik választás nehezen igazolható.

Létezhet egy köztes út, a gazdaság prioritása, ahol a felek kölcsönösen előnyös érintkezésüket fenntartják.

Most azonban az Európai Unió sorra hozza azokat a szankciókat, amelyek mint a bumeráng csapódnak vissza, és népeinknek értelmetlen károkat okoz. A szankciók energiákra vonatkozó részére szó szerint ráfáztunk. Nemcsak a didergésről van szó, hanem az európai gazdaság térdre ereszkedéséről is. Miközben a dollár izmosodik, az uniós devizák gyengülnek. Az USA gazdasága új piacokat teremt önmaga számára, kitetté teszi Európát termékei magas áron történő befogadására. A háborús helyzet az amerikai fegyverek megvásárlásához vezet, anyagiak invesztálásával, az USA hadiipara pedig újbóli virágzásnak indul. Európában az olcsó orosz olaj- és földgázcsapok lezáródnak, a drága olaj és cseppfolyós gáz magas árakon érkezik.

Az USA a háború fenntartása mellett bekebelezi piacainkat, a nemzeteknek fontos hazai ipar megsemmisül. Volt példa, amire emlékezhetünk. Az Európai Unióhoz csatlakozásunkkor a kelet-közép európai államok megtapasztalták a rabló privatizáció aljas eszközeit, a multinacionális vállalatok gazdasági éhségét.

A sakktáblán az USA sáncolt.

Ezzel az európaiaknak oly fontos oroszországi piacot körülzárta és az ezt követő lépés „sakk”, pontosabban az importáru jóval magasabb árakon biztosítható, azaz esszük, nem esszük, nem kapunk mást. Az Európában legyengült gazdasági szereplők tulajdonának megszerzése fityfirittyért történhet. A rosszemlékű kommunista államosítás újszerű formája a multinacionális amerikai érdekeltségek jóvoltából a pénzhatalmasok kezébe kerül. Ne reménykedjünk, ők a padlást is le fogják söpörni. A pénz beszél, a kutya ugat.

A megvett médiák elterelik a figyelmet arról, hogy új gyarmatosítás folyik, erre jó lehetőség az orosz-ukrán háború.

A játszma végén az ukránok is ott lesznek, velünk együtt, ahol a part szakad. Európa gazdasági ereje nem sokáig bírja az ukrán támogatás terheit, miközben az USA olcsón jut az ukrán földekhez, ásványi kincsekhez. Erről az elorzott gazdasági alapról el lehet adni a szolidaritásnak nevezett újjáépítés ígéretét. Az önálló államiság eltűnik – „matt”.

A háborús felek elérték céljukat, az orosz medve visszahúzódik új barlangjába, az USA viszont évtizedekre gazdaságilag annektálta Ukrajnát.

A két nagymester kezet fog, nyugalomban kezdődhet a visszavágóra felkészülés. A média segítségével a teremtő békesség angyalai szerepében tündökölhetnek.

A szupernagyhatalmak árnyékában a kisebb nemzetek kiszolgáltatottsága valóság. A mindenkori kérdés a mérték. Erre a választ a piacgazdaságban történő elhelyezkedés adja meg. E térségben a pénzügyek spekulánsai szereztek uralkodói szerepet. Ők képesek a közvéleményt megvásárolni és alakítani a kezükben lévő médiával.

Az ellenállás azonban fokozódik, a nemzetben gondolkodók hagyományaik szikláján egyre erősebben megvetik lábukat. A múlt tapasztalatait nem feledve egyre másra olyan kormányok alakulnak, amelyek kínálata az emberek életéhez stabilitást ígér. Működésük filozófiája, az átgondolt haladás mellett, az előrelátás fontosságával párosul. Magyarországon a kormányzás folytonossága annak is köszönhető, hogy a különböző erősségű válságokra érzékenyen, azonnal felkészülten tud reagálni. A nemzet többségének bizalmát élvezve és meghallgatva felelősen veszi figyelembe a jelent és a jövőt.

A válságok túléléséhez szükséges az adott nemzet bizalma, és ezt folyamatosan életben kell tartani, akár 12 évig vagy ezt meghaladóan is. A jó gazdaságpolitika, ölelkezve az elfogadó társadalommal, a közös munka nyereménye. Megvalósulása esetén a pártok hataloméhsége a nemzetek polgárainak bizalmát élvezi. Mindehhez a valóság biztos iránytű.

Kiemelt kép: Pixabay