Létező opció a Huxit? Mit jelent az, hogy a hazai ellenzék „kívülről irányított”? Kicsoda és hova van „bekötve” Ursula von der Leyen? Mi köze van mindehhez a gender- és queerelméleteknek, vagy éppen III. Károly brit uralkodónak? Az M5-ön futó Kommentár Klub új adásához kapcsolódóan Fricz Tamás politológust, a Civil Összefogás Fórum szóvivőjét kérdezte a Mandiner.

A baloldali, balliberális ellenzék már száz éve, így a rendszerváltástól fogva is az internacionalizmus szellemében gondolkodott, számukra a „nemzetközivé lesz a világ” mindig is valóságos célt jelentett. A posztkommunista baloldal és a volt SZDSZ-hez köthető balliberálisok ebben egymásra találtak; nem véletlen, hogy már 1994-ben koalícióra léptek, majd 2002-től ismét együtt kormányoztak egészen 2010-ig. Emlékszem, az unióba való belépésünk idején egy fekete öves baloldali politológus azt magyarázta nekem, hogy ha az EU tagjai leszünk, akkor minden gondunk megoldódik, mert egyszerűen csak át kell vennünk azokat a mintázatokat, politikai intézményeket, értékeket, normákat, célokat, amelyeket ők számunkra felkínálnak – szuverenitásunk elvesztése számára nem jelent meg problémaként, sokkal inkább előnyként. A jelenlegi ellenzék tehát nem az utóbbi években vált a nemzetközi, globális balliberális hálózatok által irányított társasággá, az viszont tény, hogy az utóbbi időszakban, az ismétlődő vereségeik hatására a külföldi befolyásoltságuk még látványosabb és markánsabb lett.

Ez megjelenik szellemi, szervezeti és pénzügyi vonatkozásban egyaránt. E három közül a pénzügyi támogatás jelenti azt az alapot, amellyel nyers és pőre módon irányítani tudják a magyarországi baloldali pártokat és azok vezetőit, hiszen jól tudjuk: aki fizeti a zenészeket, annak a nótáját húzzák. A pénzügyi támogatásról már maga Gyurcsány Ferenc beszélt 2013-ban, amikor sejtelmesen azt mondta, hogy „ahonnan jöttek pénzek, azt jobb, ha nem tudjátok”.

A szellemi muníciót, a „progresszív” gondolatokat is kívülről kapják, az Európai Egyesült Államok eszméjétől az LMBTQI-ideológián át egészen a migránsok befogadásáig és tovább. Nem véletlenül, mert a mai magyarországi bal- és balliberális oldalnak nincs értelmezhető mondanivalója a magyar társadalom számára. Végül láthatóvá váltak a szervezeti irányítottság körvonalai is, hiszen egyre nyilvánvalóbb módon derül ki, hogy a háttérből irányító baloldali politikusok, mint például Bajnai Gordon és Korányi Dávid, több globális háttérhatalmi szervezetnek a tagjai – lásd többek között a Soros György által alapított Külkapcsolatok Európai Tanácsát (ECFR), az Atlanti Tanácsot, a Datadat-ot, vagy épp a nemrég létrejött Action for Democracy-t.

Ez a kívülről irányítottság minden esetben konkrét egyeztetések, alkuk és hasonlók mentén jön létre? Vagy gyakran előfordul, hogy a politikai szereplők – szimplán a természetükből, beállítottságukból fakadóan – mintegy „maguktól tudják a dolgukat”? 

A különféle kapcsolati rendszerek az elmúlt évtizedekben jöttek létre, de különösen a 2010 utáni időszakában erősödtek meg, nyilvánvalóan arra adott válaszként, hogy a főleg Soros Györgyhöz köthető, a Fidesszel élesen szemben álló külföldi háttérerők azt tapasztalhatták, a baloldali ellenzék egymagában képtelen arra, hogy megdöntse az Orbán-kormány kétharmados hatalmát – mert erre mind szellemi, mind személyi értelemben alkalmatlanná vált. Feltűnő változás volt 2018 őszén, hogy az addig igencsak széttartó, egymással is vitatkozó ellenzéki pártok egyszer csak összehangoltan és közösen cselekedtek: parlamenti obstrukciókat hajtottak végre, akcióztak a Magyar Televízióban stb. Ekkor már látszott, hogy a háttérből, kívülről ehhez segítséget és inspirációt kapnak – de még kevés volt a konkrét információnk.

Az utóbbi évben viszont több mindent megtudtunk: az Anonymous-videókban Gansperger Gyula beszélt arról, hogy a magyarországi baloldalt egyfelől a német nagytőke, másfelől a Soros-féle hálózat irányítja, amelyben kulcsszerepe van – egyfajta összekötőként – Bajnai Gordonnak. Később már egyértelművé váltak az egyeztetések: megtudtuk például, hogy Márki-Zay titokban Londonban tárgyalt Bajnai Gordonnal, illetve Timothy Garton Ash liberális történésszel az úgynevezett Chatham House-ban, másik nevén a Londoni Királyi Külügyi Intézetben, de emellett mindketten tagjai a már említett ECFR-nek. Márki-Zay elmondta, hogy az Action Democracy nevű alapítvány tanácsadói között ott van Wesley Clark nyugalmazott tábornok, akivel egyeztetett az orosz-ukrán háború ügyeiben.

A Mandiner teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Kemenes Tamás

Kép: Somfai Sándor