Macron nem fogja megoldani a migránsválságot, Európa pedig nem került közelebb egy koherens migrációs politika elfogadásához.

Rishi Sunak hétfőn találkozott Emmanuel Macronnal, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 27. éves ülésén (COP27) Sarm-es-Sejkben. A brit miniszterelnök „magabiztosnak és optimistának” mutatkozott a La Manche-csatornát is érintő migránsválság mielőbbi rendezését illetően.

Gavin Mortimer, a brit konzervatív Spectator szerzője szerint azonban Sunaknak vigyáznia kellene, nehogy Boris Johnson sorsára jusson, aki 2019-ben hasonlóan erőteljes hangot ütött meg az illegális bevándorlás felszámolásáról, majd teljesen alkalmatlannak bizonyult ígéretei teljesítésére.

Ha a brit miniszterelnök ugyanis komolyan gondolja, hogy megoldást talál a migránsválságra, akkor a francia elnök együttműködésénél többre lesz szüksége: tárgyalásokat kell folytatnia az EU-val, nemkülönben az albán kormánnyal és Giorgia Melonival is.

Idén eddig mintegy 40 000 migráns kelt át a La Manche-csatornán kis csónakokban, de Olaszországba a Földközi-tengeren több, mint kétszer ennyien érkeztek, és ez a szám vélhetően még az év vége előtt hat számjegyűre emelkedik majd. Az olasz földön partra szálló migránsok száma idén drámaian megnőtt, ami jórészt a német NGO-k hajóinak köszönhető, amelyek éveken át több tízezer migránst szállítottak Afrikából Olaszországba. Az elmúlt napokban két ilyen hajó, a Rise Above és a Humanity 1, több száz migránssal a fedélzetükön követelte a kikötést Szicíliában, és ugyanazt tette két norvég hajó is, további 800 migránssal a fedélzetükön.

A hajók két héttel azután érkeztek, hogy Meloni – akit sok választó épp azért támogatott, mert ígéretet tett a rend helyreállítására Olaszország határain – hivatalosan is felesküdött miniszterelnöknek.

A német felségjelzésű Rise Above nevű hajó 89 emberrel a fedélzetén kikötési engedélyt kapott a dél-olaszországi Reggio Calabriában kedden, miközben másik három NGO-hajó a hatóságok szerint törvénytelenül tartózkodik olasz vizeken. Az Ocean Viking kedd este elindult Franciaország felé. A norvég felségjelzésű hajót működtető SOS Méditerranée operatív igazgatója, Xavier Lauth mikroblog-oldalán jelentette be, hogy az Ocean Viking fedélzetén 234 „hajótöröttel” elhagyta a szicíliai Catania kikötőjét, és a számítások szerint csütörtökön érkezik meg Korzika vizeire.

Úgy tűnik, egyes uniós tagállamok hallgatólagosan támogatják az NGO-hajók tevékenységét, különösen Németország és Franciaország, akik aggodalmuknak adtak hangot Meloni választási győzelme miatt.

„Az EU csak akkor működhet, ha megpróbáljuk alkalmazni a közös, mindenki számára megfelelő megoldásokat” – reagált Meloni választási győzelmére Katharina Barley, az Európai Parlament alelnöke, Olaf Scholz kancellár szociáldemokrata pártjának tagja. „Ez kompromisszumot jelent. A tapasztalataink az ilyen kormányokkal kapcsolatban az, hogy egyáltalán nem kötnek kompromisszumokat” –  tette hozzá.

Az elmúlt napokban Németország és Franciaország is követelte, hogy Olaszország tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot (!) és fogadja be a migránsokat szállító hajókat, a  nyugati média egy része pedig azzal vádolta Melonit, hogy a migránsok befogadásának elutasításával „izgatja” európai partnereit.

Ez pedig aligha tetszik Rómának. Amint arra Meloni már korábban is rámutatott, Franciaországot nagymértékben terheli a felelősség az európai migránsválságért, mivel 2011-ben segített eltávolítani Kadhafi ezredest a hatalomból, ami káoszba taszította a régiót. Angela Merkel pedig 2015-ben hozta meg azt az öntörvényű döntést, hogy megnyitja Európa határait a becslések szerinti legalább 1,3 millió menekült és migráns előtt.

A tengeri jog szakértőjeként ismert Giuseppe Loffreda az Il Messaggero című napilapnak úgy nyilatkozott, az NGO-hajók által nemzetközi vizeken fedélzetre vett emberek „nem hajótöröttek, hanem migránsok”. Hozzátette: a nemzetközi konvenciók értelmében akkor minősülnének befogadásra jogosultaknak, ha az országokhoz tartozó SAR-övezetekben nyújtanának nekik mentést. Megjegyezte, hogy az NGO-hajók a fedélzetre vett emberek „ellátására és befogadására” kialakított vízi járművek.

Ugyanebben a 2018-as beszédében, amikor Meloni utalt Franciaország líbiai beavatkozására, megemlítette azt a 2018-as incidenssorozatot is, amikor a francia rendőröket lefilmezték, miközben az elfogott illegális bevándorlókat toloncolják vissza olasz területre. Matteo Salvini belügyminiszter akkor olasz rendőröket küldött a határra járőrözni, és a Twitteren figyelmeztetést intézett Macronhoz:

„A francia hatóságok sokadik visszaélése következményekkel jár majd, mert kihasználták rendőreink jóhiszeműségét”.

Múlt csütörtökön az SOS Méditerranée humanitárius civil szervezet felhívást intézett Franciaország, Görögország és Spanyolország kormányához, hogy segítsenek kikötőt találni a bajba jutott migránsoknak. Ugyanez a szervezet már 2018 szeptemberében is hasonló kéréssel jelentkezett, de akkor Franciaország nem engedélyezte, hogy a szóban forgó hajó kikössön Marseille-ben. „Vannak európai szabályok” – indokolta a döntést a kormányszóvivő. „Franciaország egyelőre nemet mondott, mert ha koherens migrációs politikát kívánunk folytatni, akkor tiszteletben kell tartanunk az európai szabályokat.”

Négy év elteltével, és amint azt Rishi Sunak az elkövetkező hónapokban meg fogja tapasztalni, Európa nem került közelebb ahhoz, hogy koherens migrációs politikát fogadjon el; egyszerűen csak azt várja, hogy Olaszország (és Magyarország, illetve valamennyi érintett ország a Balkánon – a szerk.) viselje a teher oroszlánrészét.

Nincs se bátorság, se akarat az évtizedes válság kezeléséhez, ráadásul az EU-ban még az intelligencia sincs meg ahhoz, hogy megértse gyávasága következményeit.

Kiemelt kép: © Patrick Bar/SOS MEDITERRANEE