Egy szellemileg és erkölcsileg szétesett szerzet az Európai Unió egyik tagállamában nagy nyilvánosság előtt nácinak bélyegezte a tagállam vezető politikusát. Bogár László közgazdász professzornak tett fel kérdéseket Molnár Pál a Gondola számára készült beszélgetésben.

Molnár Pál: – …A demokráciában véleményszabadság van, és egy politikusnak a közembernél többet kell eltűrnie. Mindamellett egy orvosi eset durva sértegetéseinél valakinek közbe kell-e lépnie?

Bogár László: – Amit először is rögzítenünk kellene, hogy egy degeneratív globális létmód utolsó évszázadainak (de az is lehet, hogy már csak utolsó évtizedeinek) egyikében élünk, ahol a magát „politikának” nevező komplexum eleve csak aberrált lehet, sőt öngerjesztő módon viszi egyre lejjebb magát ezen a kikerülhetetlen lepusztulási lejtőn. …. én úgy vélem esetünkben sem elmebetegről van szó, hanem egy hasonló prostituáltról, aki a „globális gazda” kegyeit keresi azzal, hogy megbélyegző jelzőt ragaszt egy olyan politikusra, aki ugyan, mint minden politikus, szintén benne van ebben a végzetes csapdában, de legalább becsületesen küzd azért, hogy ne csak a gazdi parancsa érvényesüljön saját népét illetően. Ami pedig az ilyen „izmus” végű mesterségesen előállított mérgezett fogalmakat illeti, mint a nácizmus, mindez szóra sem érdemes, ez csak egy szellemi veszélyes hulladék, amit azért állít elő tömegével a politikai „valóságipari művek”, (nacionalizmus, rasszizmus, antiszemitizmus stb.) mert ennek segítségével lehet a hamis értelmezések ketreceiben tárolni a választópolgárok millióit. És végül van még egy rossz hírem, ezt nemcsak hogy kiiktatni nem lehet, de mivel ez a politikai üzem meghatározó trendje, így mindennek inkább a megerősödésére kell számítanunk, bármilyen kellemetlen is ezzel szembesülnünk.  …. E verbális polgárháború már csak azért sem csitulhat a közeli jövőben, mert a rendszerváltás rendszerét három évtizeddel ezelőtt megalapozó globális hatalmi alku éppen most van összeomlóban, s ez a térség lokalitásaiban, Magyarországon is megmutatkozik.

– A szétesett pszichéjű közszereplő később írásban is megerősítette a demokratikusan megválasztott vezető nácinak bélyegzését. Ilyen mélyre csak abban a tagállamban süllyedt a közélet. Ennek ellenére Brüsszel – éppúgy, mint a 2006. október 23-ai tömegbe lövetés után – süketnek és vaknak tetteti magát. Hogyan állítható meg az unió afrikanizálódása?

– A mérgezett fogalmakhoz hamis elbeszélési módot is mellékel a globális valóságipari művek véleményhatalmi részlege, így ebben sincs semmi meglepő, olyan pedig, hogy „közélet” nincs és nem is lehet, hisz ez a „nem létező” erő éppen ezt igyekszik legelőször szétroncsolni, hogy az adott emberi közösségnek ne lehessen reflexív viszonya önmagához. ….  Ami pedig az afrikanizálódást illeti, ez a szó azt az állapotot jelöli, amikor a már minden kulturális kohéziót elvesztő emberi közösség egy ökológiai, szociális és kulturális emésztőgödörré válik. Afrika, ahol ez megvalósult, megrendítő példája annak, hogy az európai ember gátlástalan cinizmussal és kegyetlenséggel egyszerűen kimarta e jobb sorsra érdemes földrészről mindazt, ami számára értékes volt, a „maradék” anyagcsere végterméket pedig visszalöttyintette. És ha legalább magának rabolt volna! Ám e rablás igazi hozadéka a „nem létező” szuperstruktúrát gazdagította, és most az ebül szerzett jószág kétszeresen is ebül vész. Részben úgy, hogy most e „nem létező” migrációként Európára zúdítja a globális veszélyes hulladékká tett afrikaiak százmillióit, részben pedig úgy, hogy maga Európa is egy alapvető önazonosságát öngyilkos módon szétroncsoló kulturális latrinává válik. E folyamat megállíthatatlannak látszik, ahhoz, hogy megálljon olyan szellemi változásra volna szükség, aminek jelei egyelőre nem látszanak.

– A megroggyant elméjű figura nácizása az adott tagállam teljes politikai elitjét lejáratja, tehát itt már a szerzet eddigi politikai szövetségeseinek kellene föllépniük, hogy megállítsák az őrjöngést. Miért tudjuk, hogy az Európai Unióban ez nem történik meg?

– Ex nihilo nihil fit, semmiből semmi nem lesz, mert valami csak valamiből tud lenni, és Európa már nem valami, hanem semmi. Ez a most zajló többdimenziós világháború az utolsó lehetőséget kínálta fel földrészünk számára, hogy visszaforduljon erről az önpusztító lejtőről, de a jelek szerint e visszafordulásnak már egyetlen feltétele sincs jelen. Persze mivel zaklatott korunkban a csoda az egyetlen realitás, így bízvást reménykedhetünk abban, hogy a csoda lehetősége mindig nyitva áll. Ne felejtsük el, hogy a „német gazdasági csoda” a második világháború után azért következhetett be, mert anyagi-fizikai téren ugyan földig rombolták Németországot, de lelki, erkölcsi, szellemi értelemben (legalább is akkor még) nem. Így a csoda a német nemzet lelkének csodája volt, amit persze azóta sikeresen szétroncsoltak, de hátha maradt még belőle valami, ami több lehet a semminél, mert hogy semmiből semmi sem lesz.

Forrás: Gondola

Szerző: Molnár Pál

(Címkép: T. Szántó György/Demokrata)