El-elnézi az ember Eva Kailit, ezt a csinos, negyvenes görög asszonyt, csöppnyi lány édesanyját, és nem érti, mi hiányozhatott még az életéből, amit táskákba tömködött eurókötegekkel – a nyomozás jelen állása szerint katari kenőpénzzel – akart pótolni? Tesco gazdaságos jachtra gyűjtött? Villára a Riviérán? Nem telt már a hó végén pelenkára?

Honfitársait, köztük alighanem pártja, a görög szocialisták szavazóit pár éve tömegével döntötte nyomorba országuk adósságválsága és a megszorítások. Sokan öngyilkosok lettek. Kailinak viszont – legalábbis eddig – siker, pénz, csillogás jutott osztályrészül; az euró­pai parlamenti képviselők havonta (forintban számolva) milliókat keresnek, pazar ételeket fogyasztanak, elegáns hotelekben szállnak meg. Olyan kapcsolati hálót építhetnek, amely akkor is segítségükre lesz, amikor már nem politizálnak. De a fényes karriert porig rombolja egy ilyen ügy.

Az emberi kapzsiság és mohóság útjai a jelek szerint olyan kifürkészhetetlenek, amilyen rámenősek a katari lobbisták.

A képmutatáséi viszont nyílegyenesek. Elég fellapozni az Európai Parlament jegyzőkönyvét, hogy lássuk, a szocialista frakció legtöbb tagjával, köztük magyarokkal együtt a görög alelnök asszony is megszavazta a Magyarországot elítélő – és hazánkat többek között éppen korrupcióra hivatkozva szankcionáló – jelentést. Ne kapjon a szívéhez az olvasó, de korrupció minden országban létezik, ahol van ember és pénz (illetve egyéb csereeszköz). Az egyik fő kérdés az, mekkora a mértéke és melyek a megnyilvánulási formái? A másik fő kérdés – az uniós intézményrendszer esetében pedig kivált az –, hogy egy általánosságban megfogalmazott korrupciós vádat mely tényezők és milyen érdekből lóbálnak rendszeresen politikai furkósbotként valamely országgal, adott esetben hazánkkal szemben?

A(z Apró-)villák proletárjait tömörítő képviselőcsoport padsoraiban most magukba szállhatnak: más szemében a szálkát fürkészik, a sajátjukban a gerendát sem lelik – amíg nem szól a belga rendőrség.

A Magyar Nemzet teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Szőcs László

Kép: ISOPIX/SIPA