Hetek óta olvasom Ferenc Facebook bejegyzéseit. Azokat az empatikus, mélyen szántó, szókincsekben igen gazdag gondolatokat, amelyekből persze nem hiányoznak a lózungok, és jól érzékelhető az a mentalitás, hogy az „Apró” villából lenézek rátok, vigyázó szemeimet rajtatok tartom. Kitapintható, hogy Ferenc stílust váltott, betűvetésével igyekszik amolyan „haza bölcse” szerepbe tetszelegni.
Tegnapi bejegyzésében például ezt írta:
„Aki megment egy életet, egész világot ment meg. Amikor az Árnyékkormány azt kérte, hogy mi, DK-sok segítsünk a bajba jutottaknak, akkor ezrek küldtek keveset, hogy a végén sokaknak adhassunk.
A Rezsimentő Alap 500 családnak tette könnyebbé az év végét, több maradt karácsonyra, az esti vacsorára, ajándékba. Nem tudom, hogy ez sok-e vagy kevés. De azt igen, hogy azok, akik kapták, egy pillanatra azt érezhették, hogy van szeretet a Földön, figyelés, együttérzés.
Mi, itt a DK-ban hazánk nagy kérdéseire keressük a válaszokat, teszünk azért, hogy a haza fényre derüljön, eközben értjük a hétköznapok nyikorgó valóságát, a semmi és a valami közötti szorító életet. Nagyszerű emberek alkotják a Demokratikus Koalíciót. Kik mernek, tudnak cselekedni. Mert jőni kell, még jőni fog egy jobb kor.”
Igazán szép – mondhatni Deák Ferenci – gondolatokat lehet felfedezni mondataiban. De Gyurcsány úr, maga nem ilyen, maga keményebb, nyersebb stílusú csávó, ahogy a DK-sok nagyszerűnek tartott emberei is.
Éppen ezért, ilyen mondataival – ezek nem a maga gondolatai – sem fog sikereket elérni, mert a többség – mint már többször tanújelét adta – nem kívánja magát a vállára venni, ugyanis szemfényvesztő gondolatairól jól tudják, honnan ered, hova vezet. Nem beszélve arról, milyen úton akarja elérni, amit igazol az alábbi – ókorban született – megfogalmazás.
