Brüsszelben korrupció vádjával tartóztattak le liberális EP politikusokat, Magyarországon pedig – hála Márky-Zay Péter szószátyárkodásának –, fény derült globalista ellenzékünk pártfinanszírozási hátterére. Mindkét ügy roppant kínos korunk forradalmárjai számára, ezért mindkettőt elhallgatni igyekeznek. Azt hiszem, itt az ideje a média hatalmának bemutatására.
A sajtó hatalmát már száz évvel ezelőtt felismerte O. Spengler. Azért idézek az 1923-ban megjelent „Nyugat alkonya” című monumentális művéből, mert ilyen tökéletesen én képtelen lennék jellemezni a sajtó, tágabban értelmezve a média brutális hatalmát. O. Spengler: „A pénz nem fémként járja a maga politikai útját…Erővé alakul át, s ennek mennyisége határozza meg a megdolgozás intenzitását…a tömegesen előállított, végtelen sok példányban kinyomtatott és terjesztett szó félelmetes fegyverré válik azok kezében, akik azt irányítani tudják…” Külföldi tulajdonú, vagy külföldről finanszírozott nagy hazai globalista médiumok a teljesség igénye nélkül: az erkölcsromboló RTL Klub televízió, az újra indított, online formájú Szabad Európa magyar adása, a Partizán csatorna a You Tube felületén, a Korányi Dávid által amerikai pénzből támogatott „Ez a lényeg” nevű hamis hír gyár, a globalista média vezérhajója, az amerikai külügyminisztérium (USAID) által pénzelt TELEX, továbbá a 444.hu, a Magyar Narancs, a Mérték Médiaelemző Központ, az internetes Átlátszó, gyakorlatilag az egész ellenzéki média. A legnagyobb mecénás pedig Soros György, aki most gründolja az Internews magyar tagozatát. Soros álciviljei már 147 országban vannak jelen, és egy amerikai médiakutató intézet szerint Soros legalább 235 médiumot és szervezetet támogat. Valószínűleg ő a Föld egyik legbefolyásosabb embere! Spengler zseniálisan látja azt, hogy a pénz „mennyisége határozza meg a megdolgozás intenzitását.” Mindezek alapján le kell szögeznünk azt az alapvetést, hogy független média ma már nincs! Az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt.
Spengler: „A demokrácia az újság révén teljesen kiszorította a könyvet a néptömegek szellemi életéből. Mi az igazság? A tömegek számára az, amit naponta olvas és hall. Amit a sajtó akar, az az igaz. A sajtó parancsnokai hozzák létre, alakítják át, cserélik ki az igazságokat. Három hét sajtómunka, és az egész világ megismeri az igazságot…A sajtó ma egyfajta hadsereg; gondosan megszervezett fegyvernemekkel: az újságírókkal mint tisztekkel, és az olvasókkal mint katonákkal. És itt is, mint minden hadseregben: a katona vakon engedelmeskedik…Nincs félelmetesebb szatírája a gondolat szabadságának, mint ez. Egykor meg sem kísérelhették az emberek, hogy szabadon gondolkodjanak; most megtehetik, csak éppen képtelenek rá. Arra gondolnak, amire gondolniuk kell, és ezt érzik szabadságnak.” Brüsszel és Amerika ismeri a média brutális hatalmát, ezért törekszik azt monopolizálni. A globalistákat éppen a magyar médiapluralizmus bosszantja, az, hogy nálunk más vélemény és világkép is szót kap. Ezzel szemben Nyugaton aki a fősodor ellen szól, az már egzisztenciáját veszélyezteti! A politikailag korrekt beszédmód pedig az igazság elnémítása.
A globalista média kétfrontos háborút vív. Egyik front a sajtóhadjárat, a másik az elhallgatás. Spengler: „Megjelenik a sajtóhadjárat, mint a háborúnak más eszközökkel való folytatása – vagy előkészítése…Ma minden ellenállás nélkül, annyira a befolyása alatt élünk e szellemi tüzérségnek, hogy a működésébe való belátás hiányában e színjáték félelmetes voltát képtelenek vagyunk akárcsak felfogni is.” Magyarország immár tizenkét éve szenvedő alanya a liberális világmédia sajtóhadjáratának. A liberális „szellemi tüzérség” hatékonyságát pedig az bizonyítja, hogy százmilliók torkán le lehet nyomni azt a hazugságot, hogy a tömeges bevándoroltatás jó dolog és a gender-őrület európai érték. A gondolat egyébként Simone de Beauvoir francia filozófus nő agyában csírázott ki: az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik. Globalista ellenzékünk is kíméletlen sajtóhadjáratot folytat a kormány ellen. Nincs olyan kormányzati intézkedés, amibe bele nem kötne, „szellemi tüzérségük” pedig hamis híreket terjeszt minden fórumon.
A másik fegyver az „elhallgatás”. Spengler: „mindenkinek meg van engedve, hogy azt mondja, amit akar; persze a sajtón múlik, hogy tudósít-e róla, vagy sem. Minden igazságot halálra ítélhet, ha nem vállalja, hogy közvetíti a világnak – az elhallgatás félelmetes cenzúrája, amely annál mindenhatóbb, minél kevésbé tűnik fel az újságolvasók rabszolgahadának…A máglyák helyébe a nagy hallgatás lép.” Az elhallgatás hatékonyabb fegyver a hazugságnál, mert az utóbbinál gyakran kilóg a lóláb. A liberális világmédia igazi arcáról a dúsgazdag bankár, D. Rockefeller rántja le a leplet (1991. évi Bilderberg konferencia): „Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Times-nak, a Time magazinnak és más nagy publikációknak, akiknek az igazgatói részt vettek tanácskozásainkon, és csaknem negyven éven át tiszteletben tartották a diszkrécióra tett ígéretüket. Lehetetlen lett volna kidolgoznunk a világra vonatkozó tervünket, ha a nyilvánosság nyomása alá kerülünk ezekben az években. A világ ma azonban sokkal kifinomultabb, és sokkal inkább hajlandó egy világkormányzat irányába menetelni.” Rockefeller nyilatkozatában a diszkréció a „nagy hallgatás” fedőneve. A „nagy hallgatás” legnagyobb fegyverténye pedig az, hogy a fehér ember még ma sincs tisztában azzal, hogy immár száz éve folyik ellene kulturális háború! Másik példa. A 2022. évi választás előtt az ellenzék azt ígérte, hogy hatalomra jutásuk után minden szerződést átvizsgálnak. Budapesten és a globalisták által uralt nagyvárosokban minden szerződést átnéztek, de nem találtak korrupcióra utaló nyomot. Ekkor nyilvánosan bocsánatot kellett volna kérniük, de csak a „nagy hallgatás” következett. A fülekben pedig bennragadt a korrupciós vád. Brüsszel pedig a globalista ellenzék állandósult korrupciós vádjára alapozva tartja vissza a Magyarországnak járó forrásokat.
Spengler a sajtó elfajulását már demokráciát veszélyeztető tényezőként írja le: „A demokrácia vége ez…A tömeg gondolkodását és ezáltal cselekedeteit kérlelhetetlen nyomás alatt tartják. Ezért, és csak ezért jelenik meg az ember olvasóként és választóként: kettős rabszolgaságban…Mindazonáltal a hatalom a parlamentekből mára már a magánkörökbe helyeződött át, és a választás is – ahogy annak idején Rómában – feltartóztathatatlanul és egyre inkább komédiává süllyed.” A globalista ellenzék a 2022. évi országgyűlési választáson – pártprogram nélkül – 41 százalékot ért el listán. Ebben a 41 százalékban – az eszement Orbán gyűlölet mellett – mutatkozik meg a sajtóhadjárat és az elhallgatás félelmetes fegyvere!
Spengler látlelete oly tökéletes, hogy ahhoz csak annyit érdemes hozzátenni, hogy a helyzet korunkban – a technikai fejlődés következtében – sokkal rosszabb, mint száz évvel ezelőtt volt. Először a rádió jelentett olyan információs forradalmat, melyre O. Spengler még csak nem is gondolhatott, de annak jelentőségét Joseph Goebbels már felismerte: „Képtelenek lettünk volna megszerezni a hatalmat, és oly módon gyakorolni, ahogyan azt tettük, ha nincs a rádió.” – nyilatkozta J. Goebbels. A második világháború után a televízió a lakosság képernyő-függővé tételével tovább fokozta a gondolati rabságot, mert házhoz vitte az agymosást, és a filmek révén a keresztény alapú erkölcs lassú és állandó erodálását. Az elmúlt évtizedben pedig a közösségi média a fiatalság narkotikumává vált, mely fórumon az információ tartalma felett a pénzoligarchia őrködik. Ki kell emelni azt a tényt, hogy a közösségi média a hamis hírek mértani sorozat jellegű terjesztésének leghatékonyabb eszköze, minden felelősségvállalás nélkül! A közösségi média a háttérhatalom számára azért is zseniális hatalomtechnika, mert minden szabadidejétől megfosztja a fiatalságot: önként és dalolva vonulnak kommunikációs rabcellájukba. Sem idejük, sem kedvük nem marad komoly kérdésekkel foglalkozni. Az internet is kábítószer jellegű, mert függést okoz! A média árulását Udo Ulfkotte 2014-ben megjelent „Megvásárolt újságírók” című könyve bőségesen dokumentálja.
A média rabságától tudatosan kell megszabadulni! Meg kell válogatni az információforrást. Minél több pénz áll egy média mögött, annál inkább fenntartással kell élnünk hitelességük tekintetében! A statisztika szerint egy magyar állampolgár átlagosan legalább négy órát tölt a közösségi médián és az interneten. Ezt kellene legalább a felére csökkenteni, és a megtakarított időben komoly könyveket olvasni! Mert minden le van írva, csak meg kell találni. A Nobel-díjas orosz író, Szolzsenyicin lényeglátó véleménye: „Tény, hogy a sajtó vált a nyugati világ legnagyobb hatalmává; hatalmasabbá, mint a törvényhozás, a végrehajtás, vagy az igazságszolgáltatás. Megkérdezhetnénk erre: Ki választotta meg, és kinek tartozik elszámolással?”
Bartha Pál ny. erdőmérnök
Telki
Kép: eucurtohistoria.wordpress.com
