Volt idő, amikor a hazánkról, a magyarokról szóló írásokat érdeklődve olvastuk. Lám, így, ilyennek lát minket egy idegen. Ma viszont ezek az írások jobbára vérnyomásunk növelésére alkalmasak, nem önismeretünket gazdagítják, hanem a magyar ballibek rólunk terjesztett hazugságait olvashatjuk vissza.

Persze az ellen-oldal állíthatja, hogy ők látják jól, hiszen függetlenobjektívek, mi pedig kormánypropagandisták vagyunk. Jő, akkor nézzük, hogyan látja egy Budapesten élő amerikai újságíró Magyarországot, s hogyan Budapestről nézve szülőhazáját?

Rod Dreher a The American Conservative vezető szerkesztője a Baton Rouge-ban történt, 7 áldozatot követelő fegyveres támadás után vetette papírra gondolatait. Írásának néhány minket is érintő részletét idézzük:

A múltban amikor ilyen dolgok történtek, természetesen elítéltem őket, de a reflexszerű reakcióm az volt, hogy a) rámutattam, hogy Amerika általában véve egy erőszakos ország, és mindig is az volt, b) hogy én egy déli fegyveres kultúrában nőttem fel, ahol az ilyen dolgok ismeretlenek, mert mi mind vadászok voltunk, akik nagy tisztelettel bántak a lőfegyverekkel, és c) egyébként is, a második alkotmánymódosítás. (Ez az amerikai állampolgárok fegyverviseléshez való jogát tartalmazza – a szerk.)

Mindezek a dolgok továbbra is igazak! Vegyük észre, hogy ezeket vérengzéseket soha nem olyan fiatalemberek követik el, akik olyan lőfegyver-kultúrában nőttek fel, amelynek köze van a vadászathoz.

Mindazonáltal egy erőszakos országban élni hozzászoktat az ilyen dolgokhoz. Amikor megláttam a Baton Rouge-i híreket, azt gondoltam, hogy „Hát igen, ez manapság már megszokott dolog”. Ami őrültség, de ilyen az élet Amerikában.

/…/

Egyébként az európai megoldás – vegyük el az összes fegyvert – Amerikában illegális lenne, soha nem működne, és nem kezeli az amerikai társadalom alapvető problémáit.

És mégis… az Egyesült Államokon kívül élni és olvasni ezeket a történeteket egy olyan nyugati országból, ahol ilyesmi soha nem történik, igazán kijózanító. Az összes szokásos dolog, amit az ember mond, amikor ilyen események történnek, még akár igaz is lehet, de megdöbbentő, hogy ilyen társadalommá váltunk.

/…/

Most egy olyan városban és országban élek, amely lényegesen szegényebb, mint az Egyesült Államok, de ahol ez a fajta erőszak szinte ismeretlen…. Rájön az ember, hogy a szegénység nem igazán magyarázat arra, hogy miért olyanok a dolgok, amilyenek az Egyesült Államokban. Ez a probléma része, de nem a lényege. Ahogy a rasszizmus sem. A tény az, hogy mindannyian társadalmunk szétesését éljük át, egy olyan folyamatot, amelynek számos oka van, de amelyet nem lehet megállítani, vagy akár csak enyhíteni, amíg nem tudunk nyíltan és komolyan beszélni az okokról – még akkor is, ha az okok minket és a dédelgetett hiedelmeinket is érintik.

Európában Magyarországot a nyugat-európaiak mumusként tartják számon. Egy populista konzervatív, Orbán Viktor kormányozza, akit a nyugat-európai elit különböző okokból gyűlöl. Többek között azért, mert teljes mértékben elutasítja a nyugat-európai elit által elfogadott, nyitott határokat biztosító multikulturalizmust.

A bűnözés, a szélsőségek, az antiszemitizmus, a gettósodás és a terrorizmus összes problémája, amellyel a legtöbb nyugat-európai ország küzd (vagy nem küzd), itt Magyarországon nem létezik. Miért nem? Mert nagyon kevés a muszlim bevándorló. Sajnálom, de ez így van. Talán emlékeznek, hogy két nyárral ezelőtt ….. amikor az izraeli eseményekkel kapcsolatos erőszakhullám idején európai fővárosokban, sőt Los Angelesben és New Yorkban is bevetették a rendőröket, hogy megvédjék a zsinagógákat és a zsidó üzleteket a muszlim erőszakkal szemben, a magyar fővárosban ilyenre nem volt szükség. Naponta sétáltam a régi zsidó negyedben, és láttam zsidó családokat üzletelni, sétálni a gyerekeikkel, és így tovább, akiket nem védett a rendőrség és a katonaság, mert nem kellett védeni. Megdöbbentő volt. És mégis, a nyugat-európai média azt harsogja, hogy az Orbán-kormány állítólag milyen szörnyen antiszemita, mert tagjai bírálják Soros Györgyöt.

A Budapesten élő nyugat-európai és brit emberek arról mesélnek, hogy az otthoni barátaiknak és családtagjaiknak az a benyomásuk, hogy a magyar főváros utcáit szkinhedek és barnaingesek, valamint a rendet betartató brutális rendőrök lepik el. Ez nevetséges. Nem gyakran látni rendőröket, mert ez egy békés, rendezett ország. Ez egy olyan ország, ahol késő este egyedül sétálhatsz, és valószinúleg nem kell attól tartanod, hogy kirabolnak vagy megtámadnak. Amikor az alabamai barátaim tavaly meglátogattak, megdöbbentek ezen. Én pedig megdöbbentem, hogy mennyire megdöbbentek, mert én már természetesnek vettem, hogy az utcán járkálni anélkül, hogy a biztonságom miatt aggódnék, normális dolog.

Tehát kezdhetjük felfogni, hogy Magyarország azért játszik fontos szerepet az európaiak (és az amerikai média- és kormányelit) narratív képzeletében, hogy elterelje a saját népeik figyelmét arról, hogy miért van az, hogy Magyarország olyan biztonságos és normális hely, miközben a saját városaik nem azok? Ki kell találniuk a magyar fasizmusnak ezt a mítoszát, hogy elkerüljék a kemény kérdéseket arról, hogy ők hogyan működtetik a saját társadalmukat.

Amikor Nyugat-Európában utazom, és olyan emberekkel találkozom, akik megtudják, hogy Magyarországon élek, látni lehet, hogy elkomorulnak. Ettől kezdve a beszélgetés eléggé kiszámíthatóvá válik: Elmondom nekik, hogy Budapest gyönyörű város, tele van szórakoztató dolgokkal, és nagyon biztonságos és kellemes. Látom az arcukon, hogy nehezen hiszik el, mert csak azt tudják, amit a médiában olvasnak és látnak, hogy milyen jobboldali pokol uralkodik ott. Ez egy nagy hazugság! Olyan hazugság, amelyet politikai okokból terjesztenek, a liberális, globalista, multikulturalista narratíva alátámasztására.

A minap este találkoztam egy fiatal spanyol tudóssal, aki itt dolgozik, és hosszasan mesélt arról, hogyan démonizálják Magyarországot a spanyol médiában és a spanyol intézményekben. Amikor először érkezett ide, megdöbbenve tapasztalta, hogy ez az egész egy baromság. Aztán elkezdett azon gondolkodni, hogy pontosan miért is van az, hogy a baloldali kormánynak és a baloldali médiának érdeke, hogy ezt a mítoszt fenntartsák Magyarországról.

Hé, értem én. /…/ a különböző narratívákat azért használjuk, hogy ne kelljen megkérdőjeleznünk a saját hitünket. Elfogadjuk a fegyveres erőszakot, mint az élet tényét az Egyesült Államokban… Mégis egy békés európai városban élni (és persze nem Budapest az egyetlen), és távolról látni a saját országomat, felmerül a kérdés, hogy miért nem lehetnek olyan szép dolgaink, mint nekik. Igen, tudom: Európa azért viszonylag békés, mert tele van európaiakkal, Amerika pedig azért nem az, mert tele van amerikaiakkal. A kultúra számít. Mégis, az az élmény, hogy Amerikát külföldről látom, elgondolkodtat. Látom, hogy milyen átkozottul elrontottuk a saját országunkat, és védelmezni kezdem a magyarokat, a szlovákokat és más népeket, akikre az amerikai elit és a nyugat-európai elit úgy tekint, mint elmaradott posztkommunista parasztokra, akiket liberális demokráciára kell nevelni. Egyik olvasóm, aki arra a bejegyzésemre válaszolt, amelyben azt kérdeztem, hogy mikor volt az amerikai életben az ébredés fordulópontja, tegnap este írt nekem:

Egy olyan környéken lakom, ahol tanárok is élnek. Elmondták nekem, hogy 2016 előtt talán egy-két diákkal találkoztak, akik „transzneműnek” vallották magukat, ami furcsa volt, de könnyen el tudták fogadni vagy figyelmen kívül tudták hagyni. Most, amikor megkérdezem tőlük, hány transznemű diák van a középiskolájukban, túl sokan vannak ahhoz, hogy meg lehessen számolni. Szóval szerintem a nagy fordulópontot Bruce Jenner jelentette, aki a Kardashian család tagja volt, és tudta, hogyan kell a médiával manipulálni, hogyan mutassa normálisnak a teljes valótlanságot. Azóta csak az irrealitás a természetes.

Ez Magyarországon nem létezik — még. De az Egyesült Államok és az Európai Unió mindent megtesz, hogy ezt a „Szabadság Áldását” bevezesse ebbe az országba. Az amerikai kultúra egy óriási gépezet, amelyet arra terveztek, hogy diszfunkciót és társadalmi összeomlást exportáljon, és ezt szabadságnak nevezze.

Nézze, én amerikai vagyok, nem vagyok magyar, és vannak dolgok ebben az országban, amiket soha nem fogok megérteni. Ez így van rendjén. De az elmúlt két évben, amikor Közép-Európában éltem és dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek talán nem nagyon vallásosak (Lengyelországot kivéve), de attól még van egy ép kultúrájuk, és hogy teljesen sebezhetőek, ha rájuk erőltetik azokat az eszméket és gyakorlatokat, amelyek az USA-ban és Nyugat-Európában társadalmi széteséshez vezettek.

Mit gondolsz, miről szól a Soros György elleni magyar ellenállás? Arról, hogy hatalmas vagyonát annak szenteli, hogy Magyarországot és más volt kommunista országokat San Franciscóvá próbáljon változtatni. És vannak olyan amerikai konzervatívok, különösen az establishment Washingtonban, akik, mivel alig vagy semmit sem tudnak ezekről az országokról, kritikátlanul beveszik a róluk szóló hazugságokat…

Szerző: Rod Dreher

Forrás: The American Conservative

(Címkép – illusztráció/Twitter)

A teljes írás angol nyelven itt olvasható.

Raymond Oliver Dreher Jr. -, ismert nevén Rod Dreher – amerikai író és szerkesztő, aki Budapesten, Magyarországon él. A The American Conservative vezető szerkesztője és bloggere, valamint több könyv, köztük a How Dante Can Save Your Life, a The Benedict Option és a Live Not by Lies című könyvek szerzője. A National Review és a National Review Online, a The Weekly Standard, a The Wall Street Journal, a Touchstone, a Men’s Health, a Los Angeles Times és más kiadványokban írt vallásról, politikáról, filmről és kultúráról.

A South Florida Sun-Sentinel filmkritikusa és a New York Post vezető filmkritikusa volt. Kommentárjait a National Public Radio All Things Considered című műsorában sugározták, és szerepelt a CNN, a Fox News, az MSNBC, a Court TV és más televíziós csatornák műsoraiban is.