A kisvárdai Tőkés Alapítvány elköszön Felvidék és a magyarság két kiválóságától: Duray Miklóstól és Koncsol Lászlótól.

A Felvidék ez esztendőben kétszer is nagyon-nagyon megszorongatta a Kárpát-medencében élő, egymásra is figyelő magyarok szívét: előbb a mindig történelmi hazában, nem csak földrajzi Kárpát-medencében gondolkodó, érte-értünk érvelő korszakos hazavédelmező, Duray Miklós elmenetelével. Majd Koncsol László, a szavakból honteremtő, templomépítő költő és irodalmár távozásával. Két történelmi mértékű, értékű magyar ment el közülünk.

Dr. Békefy Lajos Ph.D, a MRE Doktorok Kollégiuma egykori Irodalmi Szekciójának elnöke szavaival azonosulva szomorú szívvel veszünk búcsút tőlük mi is: a kisvárdai székhelyű Tőkés László Alapítvány kuratóriumának tagjai.

Alapítványunk két kitüntetett tagját veszítettük el. Duray Miklós 1996-ban, Koncsol László 2009-ben vette át az 1989 szeptemberében létrehozott Tőkés László Alapítvány kitüntetését, melynek céljai között szerepel többek között a magyar nemzet érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenység.

Duray Miklós az alapítvány emlékkönyvébe a következőket írta:

„Meglepetéssel kaptam a hírt, hogy a kisvárdai Tőkés László Alapítvány egyéni díját nekem adományozzák. Nekem ez a díj nagy megtiszteltetés. Minden elismerés segíti az embert. A külvilág így jelzi, hogy az addigi tevékenységemet elismeri és a jövőben is számít rám. Ez sok erőt ad, felszabadít energiákat, amiről talán azt sem tudom, hogy léteznek bennem.”

Koncsol László a 2009. évi díjátadás után a következőket mondta: „Amikor kaptam a telefont, lebénultam. Miért? Miért ez a kitüntető figyelem, amikor semmi rendkívülit nem tettem. Térdemet az is megrogyasztotta, hogy a díj névadóját az 1980-90-es évek egyik eurázsiai kulcsemberének tekintettem. Számomra egyértelmű volt, hogy Reagan elnökkel, Walensával és II. János Pállal töri: halált megvető bátorsággal, Istenbe vetett bizalommal a hallgatás falát.

A díj megrendített. Úgy érzem, hogy az őseim nyúltak utánam: Gyulaháza, Szabolcsbáka, Kisvárda, Tiszahát…

Remélem, sőt hiszem, kapcsolatunk, amennyiben az Úr megtart e földön, nem ért véget. A többi díjazottat is szeretettel köszöntöm a klubunkban. Mindent köszönök mindenkinek, Az Úr bő áldását kívánom mindnyájunk életére és szolgálatára.”

Őszinte részvétünk az elhunytak hozzátartozóinak és a Felvidék magyarságának:

Lengyel Szabolcs, a Tőkés László Kuratórium elnöke