A Neokohn portálján jelent meg az az elemző írás, melynek szerzője, Krisztina Koenen próbál magyarázatot adni a germán sötétzöldek elborult agyú lépéseire. Azt a kérdést is feszegeti, milyen személyes összefonódásokra derült fény a nagyon zöld politikában és mindez hogyan vezetett el a német polgárok elleni „zöld” akciókhoz.

Alig két héttel ezelőtt Robert Habeckről, a zöld gazdasági és klímaügyi miniszterről sokan már azt is elhitték, hogy tud a vízen járni. Az állami tévé alázatos interjúkban hódolt a nagy férfiú bölcs döntéseinek, a „minőségi” rendszermédia ragyogó színekben ecsetelte az általa megálmodott szén-dioxid mentes jövőt, melynek érdekében 2024-től mindenkinek kötelessége lesz gáz- és olajfűtését hőszivattyúra lecserélni és házát, lakását ennek megfelelően átépíteni.

Igaz ugyan, hogy nem lesz áram sem a hőszivattyúk, sem az elektromos autók üzemeltetésére, mert hiszen az atomerőműveket a zöldek kikapcsoltatták, a helyettük tervezett gázerőművek pedig az olcsó orosz gáz híján már elvben sem épülnek. Igaz, hogy az egész fűtési fordulat a német polgároknak potom ezer milliárd eurójába fog kerülni,

de hát a hülyének is megéri, ha ezzel a világ szén-dioxid kibocsátásának legalább 0,001 százalékát sikerül majd megakadályozni.

Habeck miniszter problémája azzal kezdődött, hogy Patrick Graichen klímaügyi államtitkár, aki az energiafordulat atyja, és a képességekkel csak szűkösen megáldott miniszter mögött a minisztérium igazi feje, egy Michael Schäfer nevű zöld pártbarátját akarta kinevezni a minisztériummal összefonódott, állami tulajdonban levő Dena energetikai intézet vezetőjének lukrativ (jövedelmező – a szerk.) pozíciójába. Az állásinterjú során magázta a kandidátust és úgy tett, mintha nem ismerné Schäfert, holott az nemcsak régi harcostársa, hanem esküvői tanúja is volt. Ez pedig kiderült, hála az ellenzéki médiának és a Springer kiadó lapjainak – Schäfer a már elfoglalt állását ezután kénytelen volt feladni.

Graichen botlását Habeck elöször megpróbálta bocsánatos kis megtévelyedésként feltüntetni, mondván az „oroszpárti fosszilisklikk” lejárató hadjáratáról van szó. Az állami tévé és a rendszermédia – mint eddig is – védőfalakkal vette körül a minisztert és pártját, melyről a múltban minden kritika lepergett, mint kutyáról a víz. De Habeck néhány nap múlva mégis kénytelen volt Graichent meneszteni, miután

kiderült, hogy a minisztérium egy másik zöld államtitkára, Michael Kellner, Graichen testvérének, Verena Graichennek a férje, vagyis Graichen sógora.

Innentől aztán nem volt megállás. Hamarosan az is kiderült, hogy Verena testvér az Öko-Institut nevű kutató és tanácsadó „nonprofit” intézménynél van vezető állásban, ugyanúgy, mint egy másik Graichen-testvér, Jakob, aki ugyanitt „vezető kutatói” pozíciót tölt be. Az Öko-Institut bevételei legfőképpen állami támogatásokból és a minisztériumtól magától származnak, lévén az a legfontosabb kliensük. Ráadásul az is kiderült, hogy 2021-ben, röviddel a kormányváltás után, a BUND elnevezésű „természetvédő” NGO-t az akkor még új Graichen-Habeck páros 600.000 euró állami támogatással örvendeztette meg. És ki ül a BUND vezetésében? Nem más, mint Verena Graichen. Ezután Graichent Habeck sem tudta már megvédeni.

De nemcsak a Graichen család tagjai kerültek hatalmi pozíciókba és húztak kiemelkedő anyagi hasznot a zöldek kormányra kerüléséből. A zöld Udo Philipp szintén Habeck államtitkára, ellene most vizsgálat folyik, mert a zöld start-up támogatási program vezetőjeként véletlenül pont azokba a feltörekvő cégekbe fektette be privát pénzét, amelyeket államtitkárként támogatásban részesített.

Philipp ezen felül a klímaminisztérium tanácsadójává nevezte ki annak a befektetési alapnak vezetőjét, amelybe maga is befektetett.

A történeteket még lehetne tovább mesélni, mivel más minisztériumokban, például a klímaminisztériummal szorosan összefonódott környezetvédelmi minisztériumban szintén zöld államtitkárok kezében vannak a kulcsfontosságú döntések. Időközben több bennfentes állítja, hogy a szövetségi tartományok szintjén ugyanilyen állapotok uralkodnak.

Itt a vége a német „nyitott határok” politikának?

A zöld klánok elfoglalták a minisztériumok, állami intézmények és persze az ezek előterében aktív NGO-k és a legtöbb tévéadó és újság kulcspozícióit. Ide-oda váltogatják pozíciójukat (legtöbbször persze felfelé) a zöld univerzumon belül, hol egy agytrösztben, hol egy állami intézményben, illetve egy minisztériumban tűnnek fel. A zöldek időközben behálózták nemcsak az állami és félállami intézményeket, hanem a vezető ipari cégeket is. Így került például Graichen felesége, Jutta Dönges a nemrég csődveszély miatt államosított energiaszolgáltató cég Uniper (régebben RWE) pénzügyi igazgatói székébe.

/……/

A zöldek mint párt és mozgalom csak részben mozognak a parlamentáris demokrácia keretei között. Milliárdos támogatóikkal együtt éppen hogy a parlamentáris demokrácia megkerülésével, illetve aláaknázásával dolgoznak a klímatotális társadalom megvalósításán. Ez magyarázza, hogy miért tudja egy maximum 14 százalékos párt az egész társadalmat markában tartani. A Graichen klán lelepleződése ezen nem fog változtatni. A zöld hálózatok és milliárdos támogatóik hatalmi ambíciói változatlanul fennállnak, az új államtitkárok ott folytatják majd, ahol Graichennek abba kellett hagynia.

Habeck nemcsak, hogy eddig nem gyakorolt önkritikát, úgy tűnik még bosszút is akar állni ezért a kis vereségért a német népen.

Mintha a sok millió háztartás fűtési csődbe kényszerítése még nem lenne elég, kedden este újabb – a szociáldemokratákkal egyeztetett – törvénytervezettel állt elő. Ennek értelmében köteleznék a polgárokat, hogy három évre visszamenőleg pontosan dokumentálják az energiafelhasználásukat az önkormányzatok számára.

A mindenható állam tudni akarja, hogy ki, mikor, mennyi és milyen energiát használt fel és mire.

Aki ellenáll, azt több százezres büntetés fenyegeti. A cél nem kevesebb, mint totális ellenőrzés és leigázás.

A zöld totalitarizmus nem a jövőnk, hanem a jelenünk. És ezért a harmadik tanulság: A zöldek gyűlölnek bennünket, egyszerű, dolgozó német polgárokat.

A teljes írás itt érhető el.

Forrás: Neokohn/Krisztina Koenen

(Címképen: Robert Habeck. Fotó:MTI/EPA)