A Budai krónika 1473. június 5-én, pünkösd előestéjén került ki Hess András budai nyomdájából, annak első termékeként – ez volt az első Magyarországon nyomtatott könyv.
A megjelenés körülményeit Horváth Richárd történész, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa így ismerteti:
„Annyi bizonyos, hogy a dátum meglepően korai. Ne feledjük, Johannes Gutenberg első nyomdája valamikor 1450 és 1455 között kezdett könyveket kiadni Mainzban.”
Hozzáteszi, hogy a humanizmus és a reneszánsz bölcsőjében, Itáliában csak egy évtizeddel később tűnt fel ez a technika: Rómában 1466-ban, Firenzében pedig 1471-ben.
Számos európai országban hazánknál később indult meg a könyvnyomtatás. A szakember megjegyzi, hogy Ausztriából például 1482-es az első ismert nyomtatott kötet. Hangsúlyozza: az 1470-es évek elején a budai udvarban még tartott az előző évtizedben meginduló „humanista hullám”. Annak dacára, hogy a humanista főpap Zrednai Vitéz János által szervezett 1471-es lázadás leverése után vagyunk, ezekben az években még számos humanista tudós mozgott Mátyás körül, szellemi pezsgés jellemezte az uralkodó környezetét. Érdekesség, hogy a kötet megjelenésekor, 1473 pünkösdjének idején a király nem volt Budán, a morvaországi Brünnben tartózkodott.
„Szerencsés módon ismerünk egy személyt, aki Hess András és a kiadás támogatója lehetett: ez Karai László budai prépost. A kinyomtatott példányszámról viszont semmi forrásunk, nyomunk nem maradt” – meséli a kutató. A címmel kapcsolatban megjegyzi: általában Budai krónikáról beszélünk, ez azonban kicsit félrevezető.
A kötet eredeti címe Chronica Hungarorum, azaz a magyarok krónikája volt. A Budai krónika címet későbbi kutatók ragasztották rá az 1740–50-es években, s azóta így nevezi a közvélemény és a szűkebb szakma is.
Horváth Richárd leszögezi: a kötet korabeli jelentőségét elsősorban maga a megjelenési forma, a nyomtatott könyv újdonsága adhatta. „Biztosak lehetünk abban, hogy olyasmi élmény lehetett, mint amikor az első személyi számítógépek kiskereskedelmi forgalomba kerültek. Felcsillant annak a lehetősége, hogy írott munkákat immáron ne csak fáradságos kézi másolással lehessen sokszorosítani, hanem egyszerűbben, gyorsabban, nagyobb számban. Az utókor számára tán ennél is nagyobb a könyv jelentősége: a középkori magyar krónikakompozíció szöveganyagának mintegy felét jelentő, úgynevezett budai krónikacsalád névadó kötetéről beszélünk. Az utókor történészei a régi budai lakosoknál is hálásabbak lehetnek Hessnek a munkájáért” – fejti ki a szakértő.
„A középkorral kapcsolatos »előítéleteink« alapján a Bibliát várnánk első nyomtatott kötetként, ez azonban csak mai szemszögből tűnik kézenfekvőnek. A korszakban nagyon kevesen tudtak csak olvasni – a kutatás becslése szerint a középkor végi Magyarországon legfeljebb húszezren a bő három, három és fél milliós lakosságból –, így egy efféle kiadásnak aligha lehetett nagy piaca” – osztja meg Horváth.
Ennél is nagyobb akadály, hogy 1473-ban még nem létezett magyar fordítása a Bibliának, csak majd hét évtizeddel később született meg. Azon szűk, főleg egyházi rétegnek, amelynek tagjai tudtak latinul olvasni, kellő példányban rendelkezésre állt a Szentírás kéziratos kódexek formájában.
„Volt viszont egy olvasásra nyitott, kíváncsi humanista közönség, elsősorban a királyi udvarban, főpapi székhelyeken, néhány arisztokrata rezidenciáján, amely érdeklődött a királyság története iránt, így ez is lehetett egy indok. S ne feledjük: a reneszánsz maga is elhozta a múlt iránti érdeklődést, Európa-szerte ezekben az évtizedekben születtek a hasonló összefoglalók” – fejti ki a történész.
A Budai krónikából a szakma tíz önálló példányt ismer, közülük kettő található magyar közgyűjteményben, az Országos Széchényi Könyvtárban és az ELTE-hez tartozó Egyetemi Könyvtárban. További hét kötetet őriznek Európa nagy gyűjteményeiben Bécsben, Lipcsében, Rómában, Prágában, Párizsban, Krakkóban, Szentpétervárott, és további egyet az amerikai Princetonban. A könyvek többségének kötése nem eredeti, hanem 18–19. századi borítás. „Ismereteink szerint a prágai és a szentpétervári darab lehet eredeti kötésben, ráadásul kivitelezésük is roppant hasonló, így feltehető, hogy ezek is Budán, Hess műhelyében vagy a vele együtt dolgozó könyvkötő mesternél készülhettek” – osztja meg a részleteket a történész.
